Miért ragaszkodunk a hagyományos papírhoz?
Sokan úgy gondolják, hogy az emberek többsége még hosszú évtizedekig papírból készült könyveket fog olvasni. Egyikük, William Powers, a Harvard Egyetem Shorenstein Központjának munkatársa nagy hatású tanulmányt tett közzé az interneten, amelyben kifejti, hogy a papír nagyszerűsége abban rejlik, hogy elszakítja az embert a külvilágtól. Az e-könyv olvasó nem biztosítja ezt az élményt, hiszen úgy működik, mint egy internethez kapcsolt számítógép. Ennek zavaró voltát sokunk nap mint nap megtapasztalja. Miközben ezen a cikken dolgozom, ötpercenként jelenik meg egy üzenet a képernyőn, amely arról tájékoztat, hogy levelem érkezett, vagy a vírusirtó program frissítést szeretne letölteni. Ezek kizökkentenek a munkaritmusomból, nem tudok hosszú időn keresztül zavartalanul figyelni egy dologra. Ha könyvet olvasok, e zavaró hatások nem jelentkeznek, könnyedén elmerülök a szövegben. A hagyományos papír pozíciója azonban csak a szépirodalmi művek piacán látszik bebetonozottnak. Sok ember már ma is kizárólag az interneten olvas híreket, és a súlyos, sokkötetes lexikonokat is felváltja a Wikipédia és társai. Az enciklopédiák esetében nyilvánul meg a digitális adathordozók szinte behozhatatlan előnye: akár percenként frissíthetők, a nyomtatott lexikonok viszont a nyomdából kikerülve nehezen módosíthatók. De milyen formában fogjuk olvasni a Háború és békét ötven év múlva? Vagy egy sokoldalas, irodalmi igénnyel megírt riportot? Könnyen lehet, hogy még mindig papíron.
Delejezett könyvoldalak
Az elektronikus papír működési elve alapvetően különbözik a folyadékkristályos (LCD), illetve a katódsugárcsöves (CRT) monitorokban alkalmazott technológiától. Benne két vezető lemez között olajréteget találunk, amely oldott sötét festékrészecskéket, illetve világos színű titán-dioxid-molekulákat és más összetevőket tartalmaz. Az olajréteget határoló lemezek sokezernyi apró elektródként működnek. Ha feszültség jön létre az elülső és a hátulsó lemez egy-egy pontja között, a titán-dioxid részecskék az ellentétes töltésű elektromos pólus felé vándorolnak. Ha a titán-dioxid-molekulák a fölső lemez környezetében helyezkednek el, a képpont (pixel) fehér lesz, míg ha a hátsó lemezhez vándorolnak, a felső rétegben a helyükre lépő festékrészecskék feketévé színezik a képet. A legtöbb változat ma még csak fekete-fehér, illetve szürkeárnyalatos megjelenítésre képes, semmi kétség azonban, hogy hamarosan megjelennek a színes típusok is.
