Határtalanul

December 21-e nulla óra újabb jelentõs dátum az Európai Unió történetében: az újonnan csatlakozott tíz ország közül kilenc a schengeni övezet tagja lett. Ezzel az unió közel félmilliárd állampolgára számára lehetõvé vált, hogy a gibraltári szikláktól az észt–orosz határon lévõ Csúd-tóig – elvben – mindenféle határellenõrzés nélkül utazhassanak. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke gratulált a kilenc új tagországnak, élete legszebb napjának nevezve a valamikori vasfüggöny végsõ maradványainak lebontását jelentõ dátumot. Franco Frattini, a szabadságért, a jog érvényesüléséért és a biztonságért felelõs biztos, egyben az Európai Bizottság alelnöke kijelentette, hogy az unió szabad mozgási övezetének kiterjesztése „egy kedves karácsonyi ajándék Közép- és Kelet-Európa népeinek”. Nem mindenki ilyen lelkes azonban a schengeni határok kiterjesztése kapcsán. Egy közvélemény-kutatás eredménye szerint a volt Kelet-Németország lakóinak 59 százaléka negatívan ítéli meg a schengeni határok kiterjesztését. Ebersbach, a cseh–német határon fekvõ kisváros lakói például ablakaikra szögesdrótot feszítenek ki, és saját biztonsági erõket kívánnak létrehozni. Knut Paul, a német rendõrszakszervezet vezetõje arra figyelmeztetett, hogy az új tagállamok nem lesznek képesek megvédeni az unió határait. „Bûnözõk és illegális bevándorlók beözönlésének tesszük ki magunkat” – mondta. A Sunday Telegraph egyik riportere meglátogatva a magyar–ukrán határt, bizonyítékot látott arra, hogy a határellenõrzés meglehetõsen gyenge, ottani értesülései szerint három illegális határátlépõbõl csak egyet tudnak elfogni. Roger Helmer brit európai parlamenti képviselõ szerint „a bevándorlás teljesen ellenõrizhetetlen”, és a schengeni bõvítés tovább rontja a helyzetet.
Az osztrák ORF köztelevízió szerint az osztrákok 75 százaléka ellenzi a határnyitást. Egy osztrák kisváros Deutschekreutz, amely csak néhány kilométerre van a magyar határtól, azt tervezi, hogy saját privát biztonsági egységekbõl utcai õrjáratokat szervez. De a határ innensõ oldalán is vannak félelmek. Ondrej Kralik, egy szlovák rendõr, aki tizenegy éve teljesít határõrszolgálatot a szlovák–osztrák határ mentén, attól fél, hogy Ausztria török kisebbségeibõl jönnek át bûnözõk szlovák területre.
Néhány éve még gondot okozott, hogy az új tagállamok fel tudnak-e készülni a megnövekedett határõrizeti feladatok elvégzésére. Mára alkalmasaknak nyilvánították õket, nem annyira azért, mert tényleg alkalmasak lennének, hanem azért, amiért a bõvítés koppenhágai kritériumait is figyelmen kívül hagyták: a birodalomépítés célja minden egyéb feltételt felülír. Ezt szolgálta az euró politikai és gazdaságpolitikai oldalról meg nem alapozott bevezetése, az unió versenyképességi kritériumokat figyelembe nem vevõ bõvítése, továbbá az állampolgárok megkerülésével kidolgozott és gyakorlatilag egy föderális államot létrehozó alkotmány, amelyet most lisszaboni szerzõdés formájában, népszavazás nélkül, fognak elfogadni a tagállamok.
Magyar szempontból örülhetnénk is, mert ahogy Gabriel Sedlák írja a Lidové noviny címû cseh konzervatív napilapban (december 15.): „Az EU jóváhagyásával csendesen a színre lép Nagy-Magyarország.” Sajnos azonban, mint Koszovó története is bizonyítja, hosszú távon a határokat a demográfiai tendenciák határozzák meg, és ma még senki sem tudja megmondani, hogy a határnyitás a magyarság egyesítését jelenti-e, vagy pedig az utolsó védvonal feladását. A demográfia tekintetében ugyanis csehül állunk.