Tizenhat hivatalos nyelvet és több száz nyelvjárást tartanak itt számon. India valamennyi világvallás hazája, több vallás bölcsője is egyben. Egyszerre találhatjuk meg a csúcstechnológiát és az ókori eljárásokat, a fantasztikus gazdagság és az iszonyatos nyomor pedig nem egyszerűen egyszerre, de egymás tőszomszédságában él benne. Az indiai egyetemekről évről évre magasan kvalifikált szakemberek kerülnek ki, ugyanakkor nagyarányú, országosan csaknem 40 százalékos az írástudatlanság.
Függetlenségének hatvan éve alatt India jelentős utat járt be. Az ország máris évi nyolc-kilenc százalékos gazdasági növekedést mutat, amellyel – Kína mellett – az egyik leggyorsabban fejlődő ország.
1947-es függetlenné válása után, a hidegháborús viszonyok közepette India sajátos külpolitikai irányvonalat követett, az el nem kötelezett mozgalom alapítójává és egyik vezetőjévé vált. A hidegháború hatásai a térségben közvetlenül érzékelhetők voltak, hiszen India megvívta saját hidegháborúját Pakisztánnal, sőt ez néhány alkalommal tényleges fegyveres konfliktussá fajult. A 90-es években mindkét ország nukleáris haditechnikára tett szert, amelyet anélkül deklaráltak, hogy aláírták volna az atomsorompó-egyezményt.
A hidegháború vége India számára két döntő változást hozott: a gazdasági reformokat és a külpolitikai irányváltást.
A 90-es évek elejétől az államilag irányított tervgazdálkodást felváltotta a piacgazdaság felé történő, óvatos nyitás. Emellett India a tágabb régióban egyre fokozottabban van jelen: az indiai haditengerészet máris az egyik legütőképesebb erő az Indiai-óceánon, külpolitikai érdekeltsége – részben növekvő gazdaságának energiaéhsége miatt is – kiterjed Afrika, a Perzsa-öböl és Közép-Ázsia országaira is.
Az elmúlt évtizedben India az Európai Unió stratégiai partnerévé vált, az Egyesült Államok pedig nemrégiben civil nukleáris egyezményt kötött az ázsiai országgal. Azon felül, hogy az ország egyre növekvő gazdasága ezáltal növelheti energiatermelését, a paktum arra is lehetőséget adhat a közeljövőben, hogy India kilépjen a nukleáris „fekete bárány” szerepéből, és legálisan is atomhatalommá váljék. A nemzetközi porondon India egyik fontos aspirációja egy állandó hely megszerzése az ENSZ BT-ben.
A nemzetközi közösség India pozitívumaként könyveli el, hogy az ország demokratikus rendszerét hatvan év alatt máig sikerült stabilan fenntartania. Miközben a környéken egyre-másra katonai pucscsokkal alakulnak a kormányok, belpolitikai válságok akadályozzák a stabil kormányzást, Indiában az állampolgárok ötévente a szavazóurnák elé járulnak, és demokratikusan megválasztják az ország vezetését. Az óriási indiai hadsereg szilárdan a mindenkori civil kormányzat irányítása alatt áll, a médiában pedig legfeljebb az öncenzúra szab gátat annak, mit és hogyan lehet kimondani. India demokratikus berendezkedése igen értékes partnerré teszi az országot.
A helyi és a nemzetközi elemzések szerint a következő években India továbbra is jelentős gazdasági fejlődésnek nézhet elébe. A 90-es évektől a szegénység is rohamosan csökken, annak ellenére, hogy ma is százmilliókra becsülhető azoknak a száma, akik a hivatalos szegénységszint alatt, napi egy dollárnál kevesebb összegből tengődnek. A feltörekvő és egyre szélesedő indiai középosztályt éltető növekedés jó része a szolgáltatószektorból származik. India elsősorban azokban az ágazatokban erős, amelyek magasan kvalifikált szakembereket követelnek. A növekedés leglátványosabb motorjaként tartják számon India információs technológiai és irodai háttérmunkaszektorait. Noha a lakosság körülbelül 60 százaléka még mindig a mezőgazdaságból él, a szolgáltatószektor képezi az ország nemzeti jövedelmének több mint a felét.
A növekvő gazdaság növekvő energiaigénnyel jár. Az elkövetkezendő 15 évben Indiának meg kell dupláznia energiatermelését. A hagyományos energiaforrások valószínűleg nem lesznek elegendők. Az ország Kínával versengve keresi az energiaimport forrásait, s ez tovább erősítheti globális szerepvállalását.
Az egyre növekvő urbanizáció mellett az indiaiak 60-70 százaléka ma is falvakban él. Ahhoz, hogy ezeket a rétegeket bekapcsolhassák a piacgazdaságba, infrastrukturális fejlesztésre (utak, áramellátás biztosítására) van szükség. Égető probléma az egészségügyi ellátás, a tiszta vízhez jutás kérdésének megoldása, a higiénikus viszonyok fejlesztése. (Az indiai otthonok kevesebb mint egyharmadában van vécé. Az 500 ezer falunak csak a felében van bekötve az áram.) Mialatt Kína nemzeti jövedelmének jelentősebb részét infrastrukturális fejlesztésre fordítja, ez az arány India esetében csak hat százalék.
Ma a világ legnépesebb országának Kína számít, ám minden előrejelzés azt jósolja, hogy pár évtizeden belül India veszi át ezt a szerepet. És míg Kína demográfiáját az egygyermekes családmodell miatt az elöregedés jellemzi majd, addig Indiában, ahol hasonló korlátozásokat nem vezettek be, a fiatal, munkaképes lakosságé a következő negyven év.
Történelme évezredei alatt az ország többször is befogadott és beépített idegen hatásokat. Különleges integrálóképessége mellett India maga is globalizáló erő. Nem lebecsülendő a régión túl, szerte a világban élő, 15-21 milliósra becsült indiai diaszpóra szerepe sem. Tagjai sok esetben magasabban kvalifikáltak, mint a befogadó ország helyi lakossága. Évi 20-25 milliárd dollárra becsülik azt az összeget, amelyet a világ más államaiban élő indiaiak hazautalnak.
India – otthon és külföldön egyaránt – máris világszínvonalú vállalatokkal dicsekedhet. A külföldi beruházások száma is egyre növekszik. Nem megoldott azonban egyelőre a külföldi beruházás előtti akadályok lebontása, a protekcionista vámpolitika felszámolása. Probléma az egyes területek szabályozása is. Azokon a területeken, amelyek stabil szabályozása megtörtént – például a telekommunikációs szektorban –, máris jelentős növekedés következett be. Számos elemző szerint a további fejlődés feltétele az olyan gondok felszámolása, mint a ma meglévő korrupció és pénzügyi deficit.
India kulcsszerepet játszhat a dél-ázsiai regionális biztonság megteremtésében. Az ország még adós ugyan egységes és világos regionális politikájának megfogalmazásával, és számos kritika érte amiatt is, hogy nem emelte fel hangját a demokrácia és az emberi jogok lábbal tiprása ellen a régióban.
Ki kellett volna zárni az egyik wimbledoni döntőst? Swiatek durván üzent a kritikusainak
