Kegyelemdöfés vagy mentőakció

A nyolcvanezres lélekszámú Csepelen, Budapest huszonegyedik kerületében folyamatosan csökkennek az egészségesebb életmódhoz szükséges sportolási lehetőségek. A 96 éves Csepel SC haláltusája évek óta tart, és a kegyelemdöfést a sporttelepet működtető alapítvány anyagi csődje jelentheti.

Megérdemeljük, mert olyan kerületi vezetést választottunk, amellyel mindenben visszafejlődünk ­– mondta keserűen a sétálóutcához közeli füstös italboltban egy idős szurkoló, aki még látta focizni Keszthelyi Mihályt, és 1959-ben a Csepel FC negyedik bajnoki aranyérmét ünnepelhette. Az elmúlt tizennyolc évben a csepeli labdarúgás nagyon messzire került nemcsak a dobogótól, hanem az élvonaltól is – jelenleg a NB III Duna csoportjában a kilencedik helyen áll –, s az egész kerület sportjában már csak szép emlékek a sikerek, például az öttusázó Balczó András és Kőbán Rita világbajnoki és olimpiai aranyérmei. Lehangoló látványt nyújt a néhány évtizede még országos bajnokságoknak is otthont adó csepeli stadion, amelyet Németh Szilárd kerületi fideszes önkormányzati képviselő, sporttanácsnok szerint azért is „gatyásítottak le, hogy utána le tudják nyúlni”.
Az elmúlt hónapokban megindult a küzdelem a sportpálya megmentéséért. Októberben több százan tiltakoztak a stadion előtt, hogy a reflektorokat tartó acéloszlopokat ne bontsák le, mert akkor az esti edzések és mérkőzések lehetősége megszűnik. A hírek – vagy rémhírek – szerint lakópark és bevásárlóközpont épülhet a központi helyen lévő, értékes ingatlanon. Éppen ezért Németh Szilárd javasolta, hogy rendeljenek el változtatási tilalmat a kerület egyetlen sportközpontja védelmében, amíg nem készül el a stadionra és környékére sportcélú rendezési terv. Az MSZP-s vezetésű önkormányzat e felvetést nem támogatta, a képviselők többsége nem szavazta meg.
Ezt Zanati Béla, a képviselő-testület szocialista frakciójának vezetője azzal magyarázta, hogy a Csepel SC-t működtető alapítvány súlyos anyagi gondokkal küzd. A 3,6 milliárd forintos hiány csapdájában lévő önkormányzat ugyanis kénytelen volt jelentősen csökkenteni a támogatást, a 2006. évi 60 millió forint helyett tavaly már csak 36 millió forinttal járult hozzá a Béke téri létesítmény közüzemi díjainak kifizetéséhez. A frakcióvezető szerint az alapítvány úgy növelheti bevételeit, ha magántőke bevonásával nyereséges beruházásokba kezd.
Németh Szilárd a nyereséget termelő sportcélú beruházásokat nem ellenzi, de csak átlátható, tiszta körülmények között támogatná azokat, ezért is javasolta, hogy készüljön rendezési terv. „Ha az alapítvány kuratóriuma képtelen megoldani a feladatát, ha irányítása alatt tönkremegy a létesítmény, akkor mondjon le. Vissza kell szerezni a befektetői csoporttól az alapítói jogokat, és az eredeti okiratnak megfelelően a csepeli sportolók, sportvezetők és az önkormányzat delegáltjaiból új kuratóriumot kell létrehozni. A pénzügyi gondok enyhítésére az önkormányzati támogatást vissza kell állítani a 2006-os szintre. A magántőkés fejlesztéseket pedig önkormányzati és civil ellenőrzés mellett kell tervezni és végrehajtani” – szögezte le a sporttanácsnok.
A sportolók, szurkolók és politikusok tiltakozásának első eredménye, hogy az alapítvány vezetői és a befektetői csoport végre párbeszédet kezdtek a sportolók képviselőivel. Hanzély Ákos, a Csepeli Öttusa- és Triatlonegyesület vezetője elmondta: az eddigi egyeztetésből csak az derült ki, hogy egy befektetői csoport építeni és fejleszteni akar a tízhektáros területen. „Az alapítvány az elmúlt másfél évtizedben vagyonának egy részét felélte, például a belvárosi vívóterem és a balatoni szálloda eladásából befolyt milliókat – magyarázta Hanzély. – A befektetőknek azt kell megérteniük, hogy ez nem egy többmilliárdos magánvagyon, hanem a csepeliek tulajdona, amelyet egy alapítvány működtet. Ezért a beruházásoknál nemcsak a befektetői, hanem a közérdeknek is érvényesülnie kell. Azt mindenki elfogadja, hogy a sporttelep nem maradhat ebben az állapotban, de nem mindegy, hogy egy szűk csoport hasznára vagy a csepeli sport javára építkeznek majd.”
A Csepel SC megmentéséért küzdők még csak egy ütközetet nyertek meg – ez az alapítvány vezetőit arra késztette, hogy leüljenek tárgyalni –, a háborúnak azonban nincs vége, sőt ezután következik a neheze. Mert arra senki se számíthat, hogy az állami és önkormányzati támogatás csökkenése miatt lepusztult létesítményt majd egy magánbefektető menti meg. Az eladósodott XXI. kerület vezetésének pedig sokkal nagyobb a gondja annál, mint hogy a csepeli sport visszafejlődését meg tudná akadályozni.