A szabadkõmûvességgel foglalkozó háború elõtti irodalom hazai kiadványai két csoportba oszthatók: az írások egyik része a titkos társaság vélt vagy valós bûneinek leleplezésére törekszik, a másik része pedig szabadkõmûves-kiadványként a szervezet erényeit taglalja. Mindkét csoportba tartozó könyvek hosszú idõre eltûntek a könyvtárak polcairól, egyedül az Országos Széchényi Könyvtár zárolt gyûjteményében voltak olvashatók az enyhülés évei után, legalábbis annak, aki erre külön engedélyt kapott. Maga a szabadkõmûvesség is eltûnt Magyarországról, 1950-ben betiltották: titkos szervezetként illegalitásba kényszerült. Somogyi István, Palatinus József, Bartha Tamás, Abafi Lajos, Bakonyi Kálmán, Balassa József könyvei nehezen hozzáférhetõ ritkaságokká váltak, és mind a mai napig csak elvétve fordulnak elõ antikváriumok polcain. A hetvenes években azonban már jelenhettek meg új munkák, tanulmányok is a szabadkõmûvesség históriájáról – az elsõ talán L. Nagy Zsuzsa kismonográfiája volt a szabadkõmûvesek XX. századi történetérõl, majd ezt követte az 1988-ban megjelent Szabadkõmûvesek címû összefoglalása. A rendszerváltás után pedig seregnyi könyv látott napvilágot, amelyek a titkos társasággal, történetével, de fõként szimbólumaival, ezotériájával stb. foglalkoznak. Az arány azonban idõközben megfordult: míg 1950 elõtt a szabadkõmûvességet leleplezni szándékozó kiadványok voltak túlsúlyban, addig napjainkban inkább olyan fordítások és eredeti munkák jelennek meg, amelyeknek szerzõi határozottan szimpatizálnak a szervezettel.
A magam részérõl ilyen kiadványnak tekintem a kölni Taschen kiadó angolból németre fordított és most magyarul is megjelent Szabadkõmûvesség címû kötetét, amely az ügyvédbõl ezotériakutatóvá lett Sangeet Duchane könyve. A szerzõ neve nem ismeretlen a magyar olvasók elõtt, ugyanis 2006-ban már találkozhattunk a Dan Brown vállalkozásához kapcsolódó A Da Vinci-kódon túl – A rózsavonaltól a vérvonalig címû érdekes opusával. A Berkeley Egyetem oktatónõjének e könyve látszólag a bestseller hibáit, hiányosságait korrigálta, valójában azonban a Dan Brownéhoz hasonló képtelenségek gazdag tárháza.
Sangeet Duchane Szabadkõmûvesség könyve is érdekes munka, különösen, ha kellõ nyitottsággal és figyelemmel olvassuk. Az írás belsõ ellentmondásai még a legtájékozatlanabb olvasó elõtt is azonnal nyilvánvalóvá válnak. Ilyen például a templomos lovagok összekapcsolása a szabadkõmûves-mozgalommal, amelyet elõször, kellõ óvatossággal fogalmazva, hipotézisként tár elénk a szerzõ, ám finom stiláris megoldásokkal néhány oldallal késõbb a hipotézis már tényként jelenik meg. Még feltûnõbb, hogy a szerzõ milyen magabiztosan kerül el csaknem minden problémás kérdést – ha tetszik, vádat –, amely a szabadkõmûvességgel szemben megfogalmazódott.
Nagy hiányossága viszont a könyvnek, hogy sem láb- vagy végjegyzetek nem zavarják meg az olvasó figyelmét, sem a számtalan kép pontos címét vagy forrását nem tartja közlésre érdemesnek a szerzõ vagy a szerkesztõ. Hacsak nem tekintjük az utolsó oldalon felelhetõ Köszönetnyilvánítást efféle közlésnek; innen például kiderül, hogy a 36. oldalon található illusztráció forrása az Osztrák Nemzeti Könyvtár. Ha belegondolunk, ez igazán korrekt.
(Sangeet Duchane: Szabadkõmûvesség. Ford.: Havas Lujza. Vince Kiadó, Budapest, 2007. Ármegjelölés nélkül)
Lemarad a világ egyik legjobb csatáráról, mégis örülhet a transzfernek a Liverpool
