Kõmûvesek

A sza­bad­kõ­mû­ves­ség­gel fog­lal­ko­zó há­bo­rú elõt­ti iro­da­lom ha­zai ki­ad­vá­nyai két cso­port­ba oszt­ha­tók: az írá­sok egyik ré­sze a tit­kos tár­sa­ság vélt vagy va­lós bû­ne­i­nek le­lep­le­zé­sé­re tö­rek­szik, a má­sik ré­sze pe­dig sza­bad­kõ­mû­ves-ki­ad­vány­ként a szer­ve­zet eré­nye­it tag­lal­ja. Mind­két cso­port­ba tar­to­zó köny­vek hos­­szú idõ­re el­tûn­tek a könyv­tá­rak pol­ca­i­ról, egye­dül az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár zá­rolt gyûj­te­mé­nyé­ben vol­tak ol­vas­ha­tók az eny­hü­lés évei után, leg­alább­is an­nak, aki er­re kü­lön en­ge­délyt ka­pott. Ma­ga a sza­bad­kõ­mû­ves­ség is el­tûnt Ma­gya­ror­szág­ról, 1950-ben be­til­tot­ták: tit­kos szer­ve­zet­ként il­le­ga­li­tás­ba kény­sze­rült. So­mo­gyi Ist­ván, Palatinus Jó­zsef, Bartha Ta­más, Abafi La­jos, Ba­ko­nyi Kál­mán, Balassa Jó­zsef köny­vei ne­he­zen hoz­zá­fér­he­tõ rit­ka­sá­gok­ká vál­tak, és mind a mai na­pig csak el­vét­ve for­dul­nak elõ an­tik­vá­ri­u­mok pol­cain. A het­ve­nes évek­ben azon­ban már je­len­het­tek meg új mun­kák, ta­nul­má­nyok is a sza­bad­kõ­mû­ves­ség his­tó­ri­á­já­ról – az el­sõ ta­lán L. Nagy Zsu­zsa kis­mo­nog­rá­fi­á­ja volt a sza­bad­kõ­mû­ve­sek XX. szá­za­di tör­té­ne­té­rõl, majd ezt kö­vet­te az 1988-ban meg­je­lent Sza­bad­kõ­mû­ve­sek cí­mû ös­­sze­fog­la­lá­sa. A rend­szer­vál­tás után pe­dig se­reg­nyi könyv lá­tott nap­vi­lá­got, ame­lyek a tit­kos tár­sa­ság­gal, tör­té­ne­té­vel, de fõ­ként szim­bó­lu­ma­i­val, ezotériájával stb. fog­lal­koz­nak. Az arány azon­ban idõ­köz­ben meg­for­dult: míg 1950 elõtt a sza­bad­kõ­mû­ves­sé­get le­lep­lez­ni szán­dé­ko­zó ki­ad­vány­ok vol­tak túl­súly­ban, ad­dig nap­ja­ink­ban in­kább olyan for­dí­tá­sok és ere­de­ti mun­kák je­len­nek meg, ame­lyek­nek szer­zõi ha­tá­ro­zot­tan szim­pa­ti­zál­nak a szer­ve­zet­tel.
A ma­gam ré­szé­rõl ilyen ki­ad­vány­nak te­kin­tem a köl­ni Taschen ki­adó an­gol­ból né­met­re for­dí­tott és most ma­gya­rul is meg­je­lent Sza­bad­kõ­mû­ves­ség cí­mû kö­te­tét, amely az ügy­véd­bõl ezotériakutatóvá lett Sangeet Duchane köny­ve. A szer­zõ ne­ve nem is­me­ret­len a ma­gyar ol­va­sók elõtt, ugyan­is 2006-ban már ta­lál­koz­hat­tunk a Dan Brown vál­lal­ko­zá­sá­hoz kap­cso­ló­dó A Da Vin­ci-kó­don túl – A ró­zsa­vo­nal­tól a vér­vo­na­lig cí­mû ér­de­kes opu­sá­val. A Berke­ley Egye­tem ok­ta­tó­nõ­jé­nek e köny­ve lát­szó­lag a best­sel­ler hi­bá­it, hi­á­nyos­sá­ga­it kor­ri­gál­ta, va­ló­já­ban azon­ban a Dan Browné­hoz ha­son­ló kép­te­len­sé­gek gaz­dag tár­há­za.
Sangeet Duchane Sza­bad­kõ­mû­ves­ség köny­ve is ér­de­kes mun­ka, kü­lö­nö­sen, ha kel­lõ nyi­tott­ság­gal és fi­gye­lem­mel ol­vas­suk. Az írás bel­sõ el­lent­mon­dá­sai még a leg­tá­jé­ko­zat­la­nabb ol­va­só elõtt is azon­nal nyil­ván­va­ló­vá vál­nak. Ilyen pél­dá­ul a temp­lo­mos lo­va­gok ös­­sze­kap­cso­lá­sa a sza­bad­kõ­mû­ves-moz­ga­lom­mal, ame­lyet elõ­ször, kel­lõ óva­tos­ság­gal fo­gal­maz­va, hi­po­té­zis­ként tár elénk a szer­zõ, ám fi­nom sti­lá­ris meg­ol­dá­sok­kal né­hány ol­dal­lal ké­sõbb a hi­po­té­zis már tény­ként je­le­nik meg. Még fel­tû­nõbb, hogy a szer­zõ mi­lyen ma­ga­biz­to­san ke­rül el csak­nem min­den prob­lé­más kér­dést – ha tet­szik, vá­dat –, amely a sza­bad­kõ­mû­ves­ség­gel szem­ben meg­fo­gal­ma­zó­dott.
Nagy hi­á­nyos­sá­ga vi­szont a könyv­nek, hogy sem láb- vagy vég­jegy­ze­tek nem za­var­ják meg az ol­va­só fi­gyel­mét, sem a szám­ta­lan kép pon­tos cí­mét vagy for­rá­sát nem tart­ja köz­lés­re ér­de­mes­nek a szer­zõ vagy a szer­kesz­tõ. Ha­csak nem te­kint­jük az utol­só ol­da­lon fe­lel­he­tõ Kö­szö­net­nyil­vá­ní­tást ef­fé­le köz­lés­nek; in­nen pél­dá­ul ki­de­rül, hogy a 36. ol­da­lon ta­lál­ha­tó il­luszt­rá­ció for­rá­sa az Oszt­rák Nem­ze­ti Könyv­tár. Ha be­le­gon­do­lunk, ez iga­zán kor­rekt.
(Sangeet Duchane: Sza­bad­kõ­mû­ves­ség. Ford.: Ha­vas Luj­za. Vin­ce Ki­adó, Bu­da­pest, 2007. Ár­meg­je­lö­lés nél­kül)