Komoly kihívások előtt Sanader új kormánya

A következő négy év meghatározó lesz Horvátország történetében, most nincs idő megállni, tapasztalt politikusokra van szükség, akik már bizonyítottak – vette védelmébe a minapi parlamenti vitában Ivo Sanader, régi-új miniszterelnök második kormányát és annak programját. A választási győztes jobbközép Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) és koalíciós partnerei, a Horvát Parasztpárt (HSS) és a Horvát Szociál-liberális Párt (HSLS) által alkotott kabinetet a szábor 82:62 arányban szavazta meg.

Ivo Sanader láthatóan csak akkor szánta el magát személycserére, amikor koalíciós partnerei étvágyát kellett kielégítenie. Ezeknek köszönhetően az új horvát kormányban végül is két miniszteri tárcával több van, mint az előzőben (13 helyett 15), és megszaporodtak a miniszterelnök-helyettesek is. Az újra független Horvátország történetében először került be a kormányba a szerb kisebbség képviselője, Milorad Pupovac, a Független Demokrata Szerb Párt (SDSS) alelnöke személyében. Pupovac is a miniszterelnök-helyettesek karát erősíti, ő a külpolitikáért és az európai integrációért lesz felelős. A külügyek intézéséhez fűződik a kormányalakítás legnagyobb talánya, Sanader miért vált meg külügyminiszterétől, Kolinda Grabar-Kita-rovictól, aki amellett, hogy kellemes megjelenésével rokonszenvet ébresztett a világban Horvátország iránt, tevékenységével nem kis tekintélyt vívott ki magának odahaza.
Az új kabineten meglátszik, hogy Sanadernek nem volt túl nagy mozgástere munkatársai megválogatásában. Ebben közrejátszik a két tábor, jobb és bal növekvő szembenállása, a bizalom hiánya, ami felértékelte és alkalmasint a szakmai kvalitások fölé helyezte a lojalitást a miniszterelnök szemében. A választásokat megelőző közvélemény-kutatások szerint a szavazók sokkal ütőképesebbnek tartották a szociáldemokrata SDP csapatát, mint a HDZ-t. Egy dologban azonban a HDZ határozottan megbízhatóbbnak tűnt a szemükben, mégpedig az ország érdekeinek védelmében.
Ebben a kormányzati ciklusban azonban Sanader csapatának nehezebb lesz megszolgálnia a bizalmat, mint az előzőben. A megcélzott hét- százalékos gazdasági növekedés, a jelenleg tíz százalék fölötti munkanélküliség leszorítása hétre, a költségvetési hiány felszámolása, az ország külső eladósodottságának mérséklése nagyon magabiztosnak hat az egyre bizonytalanabb világgazdasági környezetben. A horvát gazdasági fejlődésnek elsősorban a hazai kereslet növekedése a mozgatója, a központi bank viszont – a növekvő energia- és nyersanyagárak, az élelmiszerek drágulása és a lakosság nagymérvű eladósodottsága miatt – a fogyasztás csökkenésére és az infláció növekedésére számít. Kétségkívül húzóágazat a turizmus, amely azonban alighanem elérte fejlődése határait. A turizmushoz fűződő gazdasági érdekek miatt viszonylag háttérbe került a többi országrész fejlesztése, például Szlavóniáé vagy a Muraközé, ahol a legnagyobb mérvű mezőgazdasági termelés folyik. Az élelmiszer-behozatal már most is jelentős, s az árak növekedése drágábbá teszi a horvát turisztikai kínálatot. A HSS elnöke, ha nem is nagyon elégedett a házelnök-helyettesi pozícióval, azt nagy sikerként könyvelheti el, hogy a kormányprogram teljes egészében magáévá tette a HSS mezőgazdasági és vidékfejlesztési elképzeléseit. Ezek többek között az egyes országrészek kiegyensúlyozottabb fejlesztését irányozzák elő.
A kormányprogram egészének megvalósulását komolyan veszélyezteti a növekvő és egyre irracionálisabb szembenállás a jobb- és a baloldal között, ami állóháború kialakulásával fenyeget, s számos jó elképzelésnek a végét jelentheti. Várhatóan ebben a kormányzati ciklusban érnek be Horvátország euroatlanti integrációs törekvései. A NATO-tagság növekvő népszerűtlenségét az új kormány úgy próbálta meg „kivédeni”, hogy feladta a népszavazás megtartásának tervét e kérdésről. Az uniós csatlakozási tárgyalások lassan haladnak, az eddig megnyitott 13 fejezetből mindössze kettőt sikerült provizórikusan lezárni. A folyamat felgyorsulása, nagyrészt az EU-n belüli bizonytalanságok miatt, nem várható. Az a tény, hogy a szerb Pupovac lett miniszterelnök-helyettesként Horvátország európai integrációjának felelőse, pedig arra enged következtetni, hogy Sanaderék beletörődtek, Horvátország vagy Szerbiával együtt lesz uniós tagállam, vagy sehogy sem.