Lábjegyzet

Az indonéziai Balin a közelmúltban lezárult az ENSZ klímatanácskozása. Az Egyesült Államok is elfogadta azt a záródokumentumot, amely rögzíti a további teendőkről szóló tárgyalások megkezdését és célját. Az Európai Unió és a fejlődő országok engedtek abban, hogy a dokumentum fő szövegében egyelőre nem szerepelnek konkrét számok az éghajlatváltozást kiváltó gázok kibocsátásának csökkentéséről. A magyar küldöttség tagját, Faragó Tibort, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium nemzetközi együttműködésért is felelős főosztályának vezetőjét kérdeztük az elért kompromisszumról.
– Ön szerint a bali konferenciát sikernek, kudarcnak vagy esetleg félsikernek lehet tekinteni?
– Ezt a találkozót ahhoz képest kell értékelni, ami eddig történt vagy nem történt, illetve amekkora maga a probléma. Tizenöt éve született meg az ENSZ-egyezmény az éghajlatváltozásról. A világ országainak vezető politikusai akkor egyöntetűen kifejezték aggodalmukat az emberi tevékenységek által kiváltott globális éghajlatváltozás növekvő veszélye miatt. A tudomány képviselői már sokkal régebben felhívták a figyelmet e problémára, de egy nagyon kiterjedt és bonyolult rendszerről s nehezen azonosítható, „lappangva” előretörő folyamatról van szó. Tízéves az egyezmény égisze alatt elfogadott kiotói jegyzőkönyv, amely már egyértelmű – bár viszonylag mérsékelt, 2012-ig tartó – kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket határozott meg a fejlett államok számára. Már akkor lehetett tudni, hogy ez kevés. Kevés ahhoz, hogy a földi légkörben e gázok – közülük a legismertebb a szén-dioxid – mennyisége ne növekedjen tovább, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok mind nagyobb mértékű felhasználása miatt. A konferencián nehezen elért egyezség azért nagy jelentőségű, mert a világ minden állama beleegyezett, hogy végre jelentős klímavédelmi kötelezettségekről, intézkedésekről tárgyaljon.
– Most Balin megállapodtak egy „útitervben”, a tárgyalások további menetében, amelyet határozott menetrendhez kötöttek. Eszerint két év múlva, 2009-ben a koppenhágai klímacsúcson már a kibocsátások csökkentésének mértékéről kell megegyezni konkrét számadatokban.
– Az általános keretet adó, hatályos ENSZ-egyezmény égisze alatt folynak a tárgyalások. Egészében a kiotói jegyzőkönyv sem jár le 2012-ben, csak az az előírása, amelynek alapján a fejlett országok meghatározott mértékű kibocsátáscsökkentést vállaltak. Azért kell megállapodni rövid időn belül, mert máskülönben 2012 után nem lenne jogilag kötelező kibocsátáscsökkentési előírás még a fejlett országok számára sem. Az is elengedhetetlennek látszik, hogy a gyors gazdasági növekedésű fejlődő államok is tegyenek valamit a kibocsátások növekedésének visszafogására. A cél az lenne, hogy 10–15 év múlva már ne növekedjen tovább globális szinten ez a környezetterhelés, és ennek érdekében a fejlett országok vállalják, hogy kibocsátásaik 25–40 százalékkal csökkennek a következő évtized végére.
– Indonéziában nem kellett volna megállapodni a konkrét számadatokról?
– Nem. De az országok egy csoportja határozott javaslatokkal érkezett Balira a további csökkentésről. Az Európai Unió azt képviselte, hogy a fejlett államok együttesen vállalják majd – mint a leendő tárgyalások egyik alapvető célját – a kibocsátások 30 százalékkal való csökkentését 2020-ra az 1990-es szinthez képest. Washington viszont – néhány más fejlett állam által is támogatva – közölte, hogy nem akar ilyen célszámot belevenni a mostani dokumentumba, erről is majd a két év múlva megszülető megállapodásnak kell rendelkeznie. A konferencia végén a majdani tárgyalások céljának, feltételeinek meghatározásáról szólt a vita. A záróanyag fő szövegében nincs benne például a 25–40 százalékos irányszám, de tárgyalási kompromisszumként mégis közvetve szerepel ez a mérték: egy lábjegyzet utal az éghajlat-változási kormányközi testület jelentésére, ahol konkrétan megtalálhatók a szükséges kibocsátáscsökkentés számszerű adatai.
A mostani konferencia a témakör számos más vetületével is foglalkozott, de a fő cél az volt, hogy döntés legyen egy új megállapodás tárgyalásainak megkezdéséről. Az elfogadott dokumentum a részletes tárgyalási mandátumot tartalmazza. Eszerint a kétéves tárgyalási szakaszban el kell érni, hogy a fejlett államok 2020-ra jelentős mértékű kibocsátáscsökkentést vállaljanak. Emellett a fejlődő országoknak is a kibocsátásaik visszafogását célzó intézkedéseket kell tenniük. Azt is ki kell dolgozni 2009-re, hogy a fejlett világ milyen pénzügyi támogatást tud nyújtani a fejlődők számára e célok eléréséhez, továbbá miként tudja elősegíteni, hogy környezetbarát – „klímabarát” – technológiákhoz juthassanak hozzá. Az erdőknek nagy szerepük van a szén-dioxid légkörből való kikerülésében, s közös érdek a hatékony erdővédelem, valamint az érintett területeken az eddigiektől eltérő megélhetési módok támogatása.
– A hírek óriási nemzetközi nyomásról szóltak, amelynek következtében az Egyesült Államok végül is elfogadta a bali záródokumentumot. Kicsit elmerülve a jelentésekben azonban jól látszik, hogy Washington véleményét különböző kérdésekben és mértékben olyan országok is osztották, mint Kanada, Japán, Oroszország.
– Az Egyesült Államok is egyértelműen hitet tett amellett, hogy súlyos problémával néz szembe az emberiség, szükség van a nemzetközi fellépésre és egy új megállapodás kidolgozására 2009-ig. De abban, hogy ne legyen túlzottan konkrét a tárgyalási mandátum – különösen a kibocsátások ügyében –, Washington nem volt egyedül. A hivatalos tárgyalásoktól mintegy függetlenül Baliba utazott a friss Nobel-békedíjas Al Gore volt demokrata párti alelnök, aki szerint éppen hazája akadályozza a megfelelő egyezség elérését.