Egy tegnap közzétett információ szerint a magyar kormányfő már messze nem beszél annyit, mint tette azt megelőzően. Mármint a parlamentben. Míg tavaly május és december között hetvennyolc alkalommal emelkedett szólásra Gyurcsány Ferenc, a mostani ciklusban már csak tizenegyszer intézett beszédet a T. Ház közönségéhez. (Ez is sok volt.)
A friss statisztika szerint egyébként az MDF-es Pettkó András hatalmas fölénnyel nyerte a befutót, 231 alkalommal fejtette ki véleményét az ország házában (egyetlen maradandó szózatára sem emlékszem), a sereghajtók között pedig ott találjuk a független Lengyel Zoltánt, aki összesen egyszer – alig egy percre – kért szót, illetve a szocialista Lénárt Lászlót, aki az eltelt ciklusban kerek húsz másodpercben foglalta össze választókerületének gondjait az Országgyűlés plénuma előtt. Pettkó éllovas mögött egyébként Gusztos Péter SZDSZ-es gyorshajtóval is találkozhatunk, ő is rengeteget beszél, de valószínűleg csak a következő választásig, akkor ugyanis pártjával együtt őt is lekeverik a közéletből. A pártelnökök között hatalmas fölénnyel Kóka János (SZDSZ) kapja majd a Cicero-emlékérmet, ő hatvan esetben kért és kapott szót, nyolc órát töltött képviselőtársainak meggyőzésével. Ez azonban nem biztos, hogy jót tett a patinás szamizdatosoknak, nagyon úgy néz ki, csak akkor léphetik át a parlamenti küszöböt, ha jegyzett rúdugrók voltak.
Nekünk mindenesetre legyen jó hír, hogy a Gyurcsány luxusproletár már jóval kevesebbet emelkedik szólásra, mint tette azt három évvel ezelőtt. Meg kell jegyezni viszont, hogy a kormányfő mozgásművészete, pantomimjátéka az idők során árnyaltabb, kifinomultabb lett, mint volt valaha is. Hatásvadászata igényes, allűrjei megkapók.
Alexandra Szentkiralyi: We Will Fight the Battles Against Ideologically Driven City Leadership!
