(mit ígérhet az ellenzék )

Én nem tudom, így utólag pironkodjak-e amiatt, hogy a Magyar Nemzetben többször hangot adtam abbéli vélekedésemnek, miszerint nem ártana, ha a Fidesz kidolgozná, rendszerbe foglalná, és nyilvánosságra hozná elképzeléseit arról, mit szándékozik tenni a Gyurcsány-kormány bukása és a polgári szövetség hatalomra kerülése esetén. Most, amikor a Fidesz közreadta hosszú távra szóló programtervezetét, nyilvánvalóvá vált, hogy nem ellustulás vagy tétovaság okozta a késlekedést, miként sejteni véltem, hanem a helyzet súlyos voltából adódó felelősségérzet, ami alapos megfontolást, körültekintést és mérlegelést feltételez. Nyilvánvaló, hogy egy hazug és titkolózó kormányzat, amely már több mint öt éve birtokolja a hatalmat és az azzal együtt járó információs monopóliumot, képes teljes homályba burkolni a jelen valóságát és a jövő lehetőségeit. A szituáció nem kis mértékben emlékeztet a rendszerváltozás kezdeti szakaszára, amikor csontvázak százai potyogtak ki a pártállam idején zárva tartott szekrényekből. Itt nemcsak a pénzügyi-gazdasági helyzetre, hanem az ismét monolittá vált államhatalmi struktúrára, hegemón kulturális és médiaközegre is gondolok, amely az esetleg kormányra kerülő ellenzékkel automatikusan szembefordul, s a paroxizmusig fokozza a jelenleg is tapasztalható nyomást.
Amikor az MSZP a program hiányával vádolta a Fideszt, provokált. Egyrészt szuggerálni akarta az ellenzék „kormányképtelenségét”, másrészt hebehurgyaságára vágyott apellálni. Fent említett pironkodásom erre vonatkozik, programsürgetésem esetleg olybá tűnhetett, mintha egy követ fújnék a szocialistákkal. Most a szövetség elképzelésének kidolgozása és nyilvánosságra hozása után viszont csak ismételni tudom önmagamat: szükség volt erre a lépésre. Természetesen az utat végig kell járni. Azt a bizalomvesztő folyamatot, amit a gyurcsányizmus szinte szánt szándékkal idézett elő és táplál napról napra, csak őszinteséggel, tisztességgel, igazmondással és a tényekkel való szembenézéssel lehet megfordítani. Tudatosítani kell az emberekben, hogy az, amit a Fidesz tervez és ígér, nem több és nem kevesebb, mint a becsületes kormányzás, a szakmai és emberi korrektség, a szolidaritás a választókkal; politikai, erkölcsi és anyagi célja pedig az ország megerősödése.
Nyilvánvaló, hogy az MSZP és a leleményes Gyurcsány mindent elkövet majd, hogy az ellenzéki programtervezetet lejárassa és semlegesítse. Valószínű, hogy először is a konkrétumok csapdáját állítja fel, azt fogja a Nagy Hazug dinamizmusával kommunikálni, hogy a Fidesz általánosságban beszél, nem ígér semmit, s valójában nem mutatja meg a válságból kivezető utat. Erre a vádra egyetlen értelmes válasz adható: a válság, amelynek létezését a szocialisták is elismerik, a kormány hazugságai, dezinformációi miatt felmérhetetlen. Ígérni, anyagi értelemben, felelősséggel csak a valóság ismeretében lehet és szabad. Egyébként is az ígéretekre már sokszor ráfizetett az ország, a pénzosztást mindig megszorítás és nyomorúság követte.
A Fidesz a tisztességet, a szakértelmet, az átgondoltságot, a valódi politikai korrektséget tekinti a kormányzati tevékenység sarokkövének, nem csodát, hanem becsületes, kemény munkát vizionál. Emlékezhetünk rá: Churchill a második világháború kezdetén vért, szenvedést és könnyeket ígért népének. De mindez együtt nem jelentett mást, mint a nemzet becsületét és állhatatosságát, ami győzelemre vitt. Becsületet ígér a Fidesz, és bizalmat kér. 1998 és 2002 között bizonyította, képes, ha nem is hibátlanul, de jól, szakszerűen kormányozni, s ellentétben a szocialistákkal, tiszteletben tartja a demokrácia alapeszméit, az emberi méltóságot és a szabadságot.
Hogy a be nem teljesült vágyakba belefáradt emberek ezt ígéretnek tekinthetik-e, én nem tudom…