Nem osztom az alkotmányos aggályokat

Tisztelt Elnök Úr!

Nyílt levelére válaszolva magam is ezt a formát választottam (Szabad György: Megfontolás vagy dacreakció?, Magyar Nemzet, január 5.).
Ma is indokoltnak látom, hogy kellő idő álljon a képviselők rendelkezésére a megfontolt döntéshozatalhoz. Azokat az alkotmányos aggályokat azonban, amelyeket levelében egyébként felvet, nem osztom.
A köztársasági elnök a törvényt az Alkotmány 26. § (2) bekezdésében biztosított jogköre alapján az Országgyűlésnek megfontolásra küldte vissza. Ezzel a megoldással nyilvánvalóvá tette, hogy – jogi értelemben – nem alkotmányos aggályai vannak, a törvényről való ismételt döntés így alkotmányossági kérdéseket nem vet fel. Tisztán és egyértelműen arról a köztársasági elnöki jogkör gyakorlásáról van szó, amely szerint, ha az elnök a törvénnyel, vagy valamelyik rendelkezésével nem ért egyet, azt aláírás előtt megfontolás érdekében, észrevételeinek közlésével visszaküldheti az Országgyűlésnek. Ebben az esetben az Országgyűlés feladata az, hogy a köztársasági elnök által felvetetteket megfontolja, majd döntsön.
Az Országgyűlés nem először kerül hasonló döntés elé, bár kétségtelen tény, hogy a mostani törvény elfogadásával kapcsolatos viták, parlamenti véleményeltérések jelzik, hogy a köztársasági elnöknek mind a törvényalkotási eljárásra, mind a tartalmi kérdésekre vonatkozó észrevételei részletes és komoly megfontolást igényelnek. Leszögezem, hogy ezt magam is így látom. Az, hogy az Országgyűlés milyen döntést hoz, figyelembe veszi-e és milyen mértékben a köztársasági elnök észrevételeit, az politikai mérlegelés kérdése.
A hatalmi ágak demokratikus, kiegyensúlyozó szerepe ma bonyolultabb módon működik, mint az elmúlt másfél évtizedben bármikor. A megegyezési, belátási hajlandóság hiánya egyes politikai szereplők részéről sajnálatosan felerősödött, és ez kihat a törvényhozásra is, ám a törvényalkotás felelőssége mindenképpen az Országgyűlésre hárul.
Szeretném megnyugtatni Elnök urat, hogy a levelében foglaltakkal ellentétben nem „sugallt eljárás”, hanem a Házszabály rendelkezései szerint járok el, vagyis a törvény újratárgyalására a záróvita és a zárószavazás szabályait kell alkalmazni. Megjegyzem, hogy a 63/2003. (XII. 15.) AB határozat szerint a Házszabály kellő garanciális szabályokat tartalmaz a megfontolásra viszszaküldött törvény tárgyalási és döntéshozatali rendjével kapcsolatban.
Az Országgyűlés elnökének jogszabályok adta, úgynevezett szabad mozgástere, mérlegelési jogköre nagyon korlátozott. Ezt, valamint ezt meghaladó egyéb lehetőségeimet viszont mind arra igyekszem felhasználni, hogy az alkotmányosság betűje mellett annak szellemisége is érvényesüljön a törvényalkotásban, így e konkrét törvény kapcsán is.
A Házbizottság legközelebbi ülésén a frakciók képviselőinek lesz lehetőségük arra, hogy megvitassák, mikor kerüljön sor a törvényjavaslat újratárgyalására. Erre hatvan nap áll rendelkezésre, amely február 26-án jár le.
Tisztelt Elnök Úr! Ön tudja a legjobban, hogy az Országgyűlés elnöke a feladatait nem aszerint látja el, hogy mihez van kedve vagy mihez nincs. Régóta kialakult szokás, hogy a legfontosabb parlamenti ügyek tárgyalása esetén – különösen, ha erre az ülésszakot lezáró ülésnapon kerül sor –, az ülés vezetését az Országgyűlés elnöke látja el. Ez a döntéshozatal a legfontosabb parlamenti ügyek egyike volt, így fel sem merült, hogy az ülés levezetésének feladatát másra hárítsam.
Tisztelt Elnök Úr! Kérésének megfelelően levelének teljes szövegét – válaszommal együtt – a frakciókon keresztül eljuttatom a képviselőknek.
Budapest, 2008. január 8.
Üdvözlettel:
Dr. Szili Katalin,
az Országgyűlés elnöke