Nincs választásunk

Versenyt nem, csak áremelést hozott az árampiaci nyitás a kisfogyasztóknak. Elvileg ugyan a fix díjszabás helyett bárki választhatja a nappal drágább, éjszaka olcsóbb, úgynevezett A2 díjszabást is, de ezzel a legtöbb háztartás rosszul járna. Külön kérdés, mi lesz a közintézményekkel, amelyek piaci fogyasztóknak számítanak ugyan, de beígérték nekik az olcsóbb áramot.

Hiába harangozták be korábban a januártól élő liberalizált magyar árampiacot úgy, hogy az majd a választás lehetőségét megteremtve meghozza a versenyt a fogyasztók kegyeiért, ez egyszerűen nem vált valóra – az egyetemes szolgáltatásban, gyakorlatilag a jól megszokott régi szolgáltatójuknál maradó kisfogyasztók számára legalábbis nem. Sőt, mintha semmi sem változott volna, mert hivatalosan ugyan ezen a területen is megszűnt az állami árszabás, és helyét az „árellenőrzés” vette át, a két rendszer részleteiben kísértetiesen hasonlít egymásra. A végrehajtási rendeletek alkotói ugyanis valószínűleg nem bíztak az utólagos árellenőrzés hatékonyságában, s ezért pontosan megszabták, hogy az egyetemes szolgáltatók legfeljebb 1,9 forinttal adhatják drágábban az áramot, mint amennyiért veszik. Ez az árrés nyilvánvalóan túl kicsi a kisfogyasztók elnyeréséért folyó verseny megindulásához, nem véletlen, hogy egyetlen új cég sem jelentkezett be a kegyeikért. A Magyar Villamos Művek ugyan fontolóra vette ezt a lehetőséget, de információink szerint még nem végeztek azokkal a számításokkal, amelyekből kiderülne, megéri-e nekik ez a tevékenység.
Úgyszintén csalódik, aki arra a nagy vihart kavart hírre alapozza reményeit, hogy háztartási fogyasztóként januártól két tarifa közül választhat. A hír persze igaz, a vonatkozó végrehajtási rendelet – amelyet egyébként az utolsó pillanatban, december 29-én tettek közzé a Magyar Közlönyben – valóban kimondja, hogy az egyetemes szolgáltatásban részesülők január elsejétől a nap huszonnégy órájában fix tarifájú A1 díjszabás helyett választhatják az éjszaka olcsóbb, nappal viszont drágább kilowattóránkénti tarifát kínáló A2 díjszabást is, csakhogy ez egyszerűen a fogyasztók többségének nem éri meg, arról nem is beszélve, hogy új mérőórát is fel kell hozzá szereltetni. Elvileg persze létezhet olyan háztartás, amelyik éjszaka fogyaszt több áramot, de az igazság az, hogy az A2-es tarifát a lakossági fogyasztókkal egy kalap alá vett kisvállalkozásoknak találták ki, csak éppen a hivatalos minisztériumi kommunikáció ez ügyben nem volt túl világos. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy még a kisvállalkozói körben sem túl sok társaságnak jelent előnyt az A2, mert a háromszor 50 amperesnél nagyobb mérőjű fogyasztók számára nem maradt hely az egyetemes szolgáltatásban, s így kötelezően a versenypiacon kell villamos energiát vásárolniuk. Így azután kisfogyasztói szinten jószerével minden marad a régiben, csak az ár lesz 9,8 százalékkal magasabb.
Külön kérdés, mi történik majd az intézményi fogyasztókkal. Ez a kör – iskolák, óvodák, kórházak stb. – elvileg szabadpiaci fogyasztónak minősül, azzal a könnyítéssel, hogy részükre a Magyar Villamos Művek lekötött valamennyi olcsó szlovák áramot. Mivel azonban rendelet már nem védi őket, hivatalosan ugyanolyan piaci vásárlónak minősülnek, mint bármelyik más nagyfogyasztó, csak éppen az átlagosnál jobb árajánlatot kapnak. Információink szerint a legtöbb szolgáltató már meg is kezdte a közintézményeknek szóló ajánlata kipostázását.