Olvasó

Csontos János
2008. 01. 26. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az írófélének két embercsoport olvassa tüzetesen a könyveit: a barátai és az ellenlábasai. A kétféle érdeklődésben van valami közös: az irigység. Az ellendrukkeré határtalan és vegytiszta érzés, ráadásul olyan homogén, hogy az erényt is képes csökevénnyé átstilizálni. A barát érzelmei gomolygóbbak: az ügyetlenkedések miatt bosszankodik, a bravúroknak örvendezik, majd sajnálni kezdi, hogy mindez nem neki jutott az eszébe. Legszívesebben törölne és beleírna a szövegbe, pedig ebben a szép új individualista világban a négykezes műfajok napja már végképp leáldozóban van.
Nekem Pósa Zoltán nemcsak kollégám ennél a lapnál, de évődő irodalmi barátom is. E szellemi kapcsolat korántsem futó voltát bizonyítja például, hogy hónapokat töltöttem el az életemből az Aranykori tekercsek című regénymonstrumának szerkesztésével. Olyan prózapoétikát követ, amely – bár József Attila-díjjal is honorálták – meglehetősen távol áll a sajátomtól; igaz, emiatt kicsit kívülről tudok ránézni. Szörnyűségesen sokrétű, tekervényes, filozófiai nehezékekkel terhes ez a regényfolyam – miközben helyenként az ember kamaszosan felvihog a nagyon is realisztikus poénokon és helyzetkomikum-gyakorlatokon, amelyek felemás jelenünket és félmúltunkat oly árulkodó módon festik le.
De nem is a pósai prózáról, hanem a pósai költészetről akarok itt írni. Zoltán ugyanis a versírástól sem tartóztatja meg magát, és ez a hatodik ikszhez közeledve hallatlan eltökéltségről ad tanúbizonyságot. Míg korábban ezek a költemények (a pályakezdés hamvas éveire is visszarévedve) afféle illusztratív regénybetétekként voltak jelen, mint például Doktor Zsivágó fiktív költészete, mára fizikailag, karcsú verseskötetekben öltöttek testet. Tíz éve a Magyar vagyok provokatív című kötetben, nemrég az Alászállásban, az óév végén pedig az Olvasó című gyűjteményben. A Széphalom Könyvműhely gondozta ezt is, mint az új évezredben az életműkiadás egyre szaporodó darabjait. Először arra gondoltam: ez nyilván afféle olvasókönyv. Csak később jöttem rá a szakrálisabb olvasatra: ezek, kérem, amolyan profán (és nem profán) imák, amelyek ráérős morzsolgatásra valók. Hát nosza!
Mondanom sem kell: a verspoétikánk is ég és föld egymástól, bár a pósai dikció is feltűnően klasszicizálódott. Ráolvasókat, mantrákat, gyerekversnek álcázott filozófiai törmelékeket publikálni a posztmodern utáni általános közöny korában: nem mindennapi bátorság. Már minden volt egyszer, hát egy és más legyen most újra – véli az olvasó-író, és nekivág. Elképesztő eredményeket hoz ez az álnaivitás a modernség teljes fegyverzetével felvértezve, de egy könnyed mozdulattal elhányva az arzenált. Kiderül például, hogy a magyarságversek akkor a legironikusabbak, ha kidobunk a léghajó kosarából minden ironikus ballasztot. Az öregedés meg lírai téma, csak kíméletből rövidre kell fogni. Ám a lovagi litániákat minél hosszabbra, mert szerelmeinknek már régen nem a tartalmuk, az ízük, az illatuk és a tapintásuk az érdekes, hanem az idő, amelyet kihasítanak a zsugori örökkévalóságból. Ebben a reménytelen halandóságban kínálnak arkhimédészi pontot a halkan dünnyögő balatonföldvári versek (az egyes darabok alatti helymegjelölés biztos azílumot sejtet) meg a „múltbapillantócska” misszióját vállaló „kaparcsok”; például a Metafizikácska csúfondáros életbölcselme: „Fogalmazd csak léted / lényegét ostobán / tedd sima mondatok / bilincses rabjává / ha nem tudsz kedvesed / ölébe olvadón / szemfedőt borítni / a minden éjszaka / feléledő szörnyre / bújj az anyaföldbe.”
Hát igen, röviden erről volna szó, tisztelt barátaim és ellenfeleim.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.