Öt font vagyon

Konkoly Edit
2008. 01. 18. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Persze, könnyű az angoloknak, hiszen ők már túl vannak jó néhány forradalmon, kis- és nagygyűlésen – például a szüfrazsetteken –, politikuson és eszmén. Sőt, Gandhit is saját bőrükön tapasztalták meg. Az élmény igencsak megosztotta a korabeli közvéleményt


Benazir Bhuttót, az iszlám első szabadon választott női miniszterelnökét pár hete egy merénylő megölte. Mint ahogy csaknem hatvan évvel korábban egy másik öngyilkos merénylő egy másik politikust gyilkolt meg a térségben. Csak az ő híre más volt. George Orwell egyszerűen úgy fogalmazott: „Ha összehasonlítjuk korának többi vezető politikusával, kiderül, hogy micsoda tiszta illatot hagyott maga után.”
Hogy a múlt században a modern India megteremtésének alapvető feltétele a politikai függetlenség kivívása volt, abban mindenki egyetértett. Igen, de mi módon teremtsük meg a hőn áhított függetlenséget? Az alkotmányos reformokról kiderült, hogy a függetlenség távoli ígéretéhez vezetnek csupán, és Angliának valójában nem áll szándékában lemondani indiai birtokáról. A fegyveres harc útja szintén járhatatlannak tűnt, hiszen Nagy-Britannia katonailag a földkerekség egyik legerősebb országa volt. A közigazgatás és a rendőrség minden fontosabb pozícióját az 1930-as évek végéig angolok töltötték be. A történelem megmutatta, a legreménytelenebb helyzetből is van kiút.
Mahatma Gandhi 1928-ban új adómegtagadási kampányt szervezett, amely hatalmas erkölcsi sikert aratott. Két év múlva levelet írt az alkirálynak, amelyben a sótörvény segítségével illusztrálta, hogy milyen gazdasági és szociális kárt okoz Indiának a brit uralom. Mivel a levélre nem érkezett megfelelő válasz, elindult a tengerparti Dandiba, hogy ott a vízből sót pároljon, és ezzel jelt adjon a nemzetnek a sómonopólium megszegésére. A sómenet több mint három hétig tartott, hatására az egész ország megmozdult, új lendületet vett az angol áruk bojkottja, sztrájkok és adómegtagadási kampányok kezdődtek. Gandhi többször böjtölt huszonegy napon keresztül hazája érdekében.
Hofher József jezsuita szerzetes. A jó kedélyű, vidám embert, aki nem veti meg a jobb falatokat, még Szegedről ismerem. Karácsony óta böjtölt, mert úgy vélte, hogy újabb bűncselekmény elkövetésére készül a kormány. Hofher az új egészségbiztosításitörvény-tervezetre gondol. A józan paraszti ész szerint sem jó a mostani rendszer. Hiába fizetjük a tb-t, ha külön hálapénzt is kell adnunk, sőt most már ott a vizitdíj is. Czakó Gábor író, tagja volt Antall József tanácsadó testületének. Most egyike azoknak a hatvanketteknek, akik január 1-jén nyílt levélben kérték az állampolgárokat, hogy keressék fel képviselőiket és hozzák tudomásukra: a magyar társadalom elutasítja az egészségbiztosítás üzleti alapokra helyezését. Szerintük nem hagyhatnak jóvá a képviselők olyan törvényt, amely az emberek szenvedéséből üzletet csinál. A törvényhez nem készült hatástanulmány, és nem ismerjük a végrehajtási rendeleteket sem.
Néhány napja Békásmegyeren is mozgolódtak az emberek. Nekik is az egészségbiztosítási törvénnyel gyűlt meg a bajuk. Nem tudom, hogy a Czakó-féle nyílt levél hatott-e rájuk vagy Kajner Péter Élőlánca, amely szintén tiltakozott, esetleg az Országos Civil Fórum, amely még alternatívát is ajánlott, de a békásmegyeriek arra kérték képviselőjüket, mondjon nemet a februárban újra a parlament elé kerülő egészségbiztosítási törvényre. Egyikük így fogalmazott: „Adják viszsza a társadalombiztosítás számára az eddigi életem során befizetett összeget, abból képes leszek öngondoskodásra, hogy az üzleti biztosítók számláját kiegyenlítsem, ha beteg leszek. Anélkül nem.” A képviselő meghallgatta az egybegyűlteket, de nem ígért semmit. Bizonyára sokan elfelejtik a miniszter szó eredeti jelentését is. A minister latin eredetű szó, azt jelenti: szolga.
Ami régen az utca volt, a röplapok, ma az internet. Legalábbis az Egyesült Királyságban, ahol a Friends of the Earth (Föld barátai) nevű szervezet tiltakozásokat szervez a világhálón. Angliában a gáz- és villanyszámlák évi átlagos összege nemrég elérte az ezer fontot. Egy internetes kampányt követően négymillió háztartás ejtette az addigi szolgáltatóját. A British Gas emiatt 1,1 millió ügyfelet veszített. Ezért 17 százalékkal csökkentette a gáz és 11 százalékkal az áram tarifáját. A többi nagy szolgáltató minden bizonnyal követi a példát, hogy fogyasztóit megtartsa. Szintén az internetnek köszönhetően elsöprő erejű tiltakozást váltott ki az angol kormány útdíjra vonatkozó terve. Mindössze három hónap alatt 1,8 millió ember írta alá a miniszterelnöki hivatal honlapján lévő petíciót – a szerver időnként nem is bírta a terhelést. Az utóbbi időben az új szupermarketek építése is jelentős ellenállásba ütközik Nagy-Britanniában. A Tesco először Darlingtonban tett le egy új áruház építéséről, majd tolworth-i tervét ejtette a tiltakozások miatt. Egy angol lap hívta fel a britek figyelmét áruházaik irdatlan mennyiségű csomagolóanyag-használatára. A szupermarketek védekeztek. A felesleges csomagolások visszaszorítása már széles körű támogatottságot élvez, a parlament is foglalkozott a kérdéssel. A brit kormány 2500 posta megszüntetését tervezte, amely valóságos felkelést váltott ki a nyugdíjasok és más ügyfelek körében. Persze, könnyű az angoloknak, hiszen ők már túl vannak jó néhány forradalmon, kis- és nagygyűlésen – például a szüfrazsetteken –, politikuson és eszmén. Sőt, Gandhit is saját bőrükön tapasztalták meg. Az élmény igencsak megosztotta a korabeli közvéleményt. Azonban még a brit tisztségviselők is, akik Orwell szerint félig mulattak Gandhin, őszintén kedvelték és csodálták is a maguk módján. Soha senki nem állította róla, hogy korrupt vagy közönségesen becsvágyó, vagy azt, hogy cselekedeteit félelem vagy rossz szándék vezérelte volna. Az más kérdés, hogy milyen mértékben sarkallta a hiúság – a tudat, hogy szerény, meztelen öregemberként ül egy imagyékényen, és szellemi erejével birodalmakat rázkódtat meg. Azt azonban Mahatma Gandhi feltétlen tisztelői is elfelejtették, hogy nemcsak politikus volt, hanem gondolkodó is. A gyakorlatban tanulmányozta a hatalom és az erkölcs viszonyát. Sőt kísérletezett: szembeállította az erkölcsöt a hatalommal, majd erkölcsös politikát akart teremteni. A társadalmat fokozatosan szerette volna megreformálni, s ennek középpontjába a hasznos ismereteket és a fizikai munkát (!) állította.
Közvetlenül halála előtt azt javasolta az Indiai Kongresszus Pártjának, hogy oszlassa fel önmagát, hiszen történelmi küldetését beteljesítette, kivívta India függetlenségét. Úgy vélte, a népet szolgáló szervezetre van szükség, mert ha egy párt nem „szolgál”, akkor létezésének értelmét veszíti el. Miképpen az állam is erőt, erőszakot alkalmaz, holott az uralom igazi tartalma az önmagunk fölötti uralom. Gandhiban a fanatikus hinduk a hinduizmus ellenségét látták. 1948. január 30-án Delhiben egy fiatal púnai újságíró gyilkolta meg. Egy fénykép megörökítette azokat a tárgyakat, amelyek halálakor a tulajdonában voltak. Az egész holmi öt fontot, ha ért.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.