Princz Gábor pénzbüntetéssel megúszta

Másodfokon 3,6 millió forint pénzbüntetésre ítélte a Fővárosi Ítélőtábla a Postabank-ügyben megvádolt Princz Gábort, a pénzintézet volt elnök-vezérigazgatóját, és elmarasztalta a bank három másik vezetőjét is. A bíróság által felkért szakértők szerint összesen 17 milliárd forintos vagyonvesztés történt az állami banknál, ám az enyhe ítéletet azzal indokolták, hogy az eljárás már egy évtizede húzódik, illetve a vádiratban felrótt legtöbb cselekmény miatt a bankvezetők büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg. A Postabank konszolidációja a Horn-kormány bukása után 220 milliárdjába került az adófizetőknek.

Megváltoztatta a Fővárosi Bíróság korábbi döntését tegnap a Fővárosi Ítélőtábla a Postabank-ügyben, és hanyag kezelés vétsége miatt pénzbüntetésre ítélt a per hét vádlottja közül négyet, köztük Princz Gábort, a pénzintézet egykori elnök-vezérigazgatóját. Princz Gábort 3,6 millió, a másik három vádlottat másfél-másfél millió forint pénzbüntetéssel sújtották. A másodfokú döntés ellen Princz Gábor és három helyettese ügyében az ügyész súlyosbításért, míg a vádlottak és védőik felmentésért fellebbeztek. A harmadfokú eljárásra azért nyílik majd lehetőség, mert míg korábban első fokon felmentették a vádlottakat, a másodfok négyüket bűnösnek mondta ki. A per hét vádlottja közül az eljárás alatt egy életét vesztette, két vádlottat jogerősen is felmentett a Fővárosi Ítélőtábla.
A bíróság indokolásában kifejtette: mivel az 1997-ben hatályos pénzintézeti törvény csak a banki vezetőkre vonatkozóan tartalmaz konkrét szabályokat, az alkalmazottakra csak kellő gondosságot ír elő, ezért vizsgálta csak a négy vádlott, vagyis a banki vezetés felelősségét.
Mint a bíró fogalmazott: a vádlottak szándékosan nem okoztak vagyoni hátrányt, ugyanakkor a vagyonvesztésben azzal, hogy a 8 százalékos tőkemegfelelési mutatót nem teljesítették éveken keresztül és emellett a bank működését folyamatosan fenntartották, közrehatottak a vagyonvesztésben „a vádlottak padján nem ülőkkel együtt”. Felvetette a bankfelügyelet és a tulajdonos, azaz az állam felelősségét is. Külön szólt arról is, hogy egyetértett a másodfokú bíróság azzal a megállapítással, hogy a vagyonvesztés – amely a szakértő szerint 17 milliárd forint volt – jórészt a vádlottakon kívül álló okok miatt következett be.
Az eredetileg mintegy 35 milliárd forintos hűtlen kezelés miatt indult büntetőügy vádjának alapját képező elhibázott üzletpolitikával kapcsolatban a bíró kifejtette: az büntetőjogilag nem értékelhető, mivel egy kereskedés során az üzleti nyereség lehetősége mellett a kockázat is fennáll.
Mint fogalmazott, miután a tulajdonosok nem akarták a tőkét emelni, az osztalékkifizetéshez ugyanakkor ragaszkodtak, ezért jogi megoldásokkal igyekeztek elérni a nyolcszázalékos tőkemegfelelési mutatót. Ezt részben alárendelt kölcsöntőke kötvények vásárlásával biztosították, ám hitelből finanszírozva vették meg és így a bank tényleges helyzete nem változott.
A bíró indokolása során külön kiemelte: precedens nélküli, hogy 11 éve húzódik ez az eljárás. Utalt rá, hogy ezt figyelembe vette a büntetés kiszabásánál is. Az 1997-ben hatályos jogszabályok szerint a négy vádlott akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható lett volna, ám a táblabíróság álláspontja szerint ez eltúlzott lett volna, ezért döntött az akkori legsúlyosabb 360 napi tételnyi pénzbüntetés mellett, a banki helyettes vezetők esetében pedig arányosan 150 napi tétel mellett.
A bíróság a továbbiakban helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, így a Princz Gábor elleni, a Budai Hengermalom Kft. üzletvásárlásával kapcsolatban különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés ügyében hozott felmentő döntést is. Emlékezetes: ebben az ügyletben Máté Lászlónak, az MSZP volt pénztárnokának juttattak több száz millió forintot.
Princz Gábort, a Postabank egykori elnök-vezérigazgatóját és hat egykori vezető beosztású munkatársát eredetileg azzal vádolták meg, hogy 1995 és 1997 között szándékosan megszegték törvényi kötelezettségeiket, hibás üzletpolitikát folytattak, sorozatosan megtévesztették a bank tulajdonosait és a bankfelügyeletet, nem képeztek céltartalékot és prosperáló bank látszatát keltették.
A vádlottak és a védők a hosszú per során főként arra hivatkoztak: a hitelintézet nehéz körülmények közt gazdálkodott. Meglehet, hibás tevékenységet folytattak, de ez önmagában nem bűncselekmény. Mint mondták, 1995–97 között az ország a Bokros-csomag időszakát élte. A cégek nehezen vagy sehogyan sem tudták törleszteni hiteleiket. A konkurens pénzintézet ráadásul nem nézte jó szemmel a bank tevékenységét. Ehhez társult 1997 februárjában a bankpánik, ennek időszaka alatt az ügyfelek 70 milliárd forintot vettek ki a bankból.
Az ítélethirdetést követően Bárándy Péter volt igazságügy-miniszter, Princz Gábor ügyvédje úgy fogalmazott: az ítélet nem jó. Röviden ezt azzal indokolta, hogy bár a szándékosságot nem, a gondatlanságot megállapította a bíróság, de ő ennek okát nem fedezte fel az ítéletben, mint ahogy azt sem, hogy bármiféle vagyoni hátránnyal összefüggésben állt volna a vádlottak magatartása.
Az ügyben a nyomozás 1998-tól 2003 nyaráig tartott, az ügyészség ekkor nyújtotta be a vádiratot a Fővárosi Bírósághoz. Diós Erzsébet büntetőtanácsa több mint egy év múltán, 2004 októberében kezdte meg a tárgyalást, és 2006 júliusában hirdette ki a felmentő ítéletet. Az ügyészség fellebbezése nyomán a Fővárosi Ítélőtábla tegnap állapította meg négy vádlott bűnösségét és hanyag kezelés címén szabott ki pénzbüntetést az ügyükben. Mivel a büntetőeljárási törvény időközben megváltozott, az elsőfokú felmentést követő, bűnösséget megállapító ítélet ellen további fellebbezésnek van helye. Tegnap az ügyész és a vádlottak egyaránt perorvoslattal éltek. A vádhatóság súlyosbítást kért, a védők felmentést indítványoztak.
A Postabank-per a rendszerváltozást követő nagy gazdasági bűnügyek közé tartozik. Bizonyos szempontból a Lupis-brókerügy folytatása. A Lupis Brókerház 1994-es csődje után ugyanis a Postabank vásárolta fel a mintegy 3 milliárd forintos veszteséget felhalmozó brókerház maradék vagyonát. Lupis Józsefet csalásért és sikkasztásért 1998-ban hatévi szabadságvesztésre, nyolcévi közügyektől eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélte a Legfelsőbb Bíróság.