Profit és gyógyítás Amerikában

Az Egyesült Államok laikus és szakmai közvéleményét egyaránt élénken foglalkoztató, keserédes karriertörténetet írt meg a Magyar Nemzetben Varga István Nyereségérdekelt gyógyítás az óceánon túl címmel (december 10.), amelynek még vége sincs. De nem csak ő írt magyar nyelven a Hospital Corporation of America (HCA) tündökléséről. A Heti Világgazdaság tudósított arról (2006. augusztus 2.), hogy tizenhét év után megdőlt az óriáshitellel történő cégfelvásárlás amerikai rekordja. Három nagy pénzügyi befektetőből álló konzorcium ugyanis ajánlatot tett az Egyesült Államok legnagyobb profitorientált kórházláncának megvásárlására 21,3 milliárd dollárért, átvállalva 11,7 milliárdnyi adósságot, a finanszírozáshoz pedig 15 milliárdos hitelt felvéve – és az üzletet nyélbe is ütötték. Az 1968-ban alapított tőzsdei cégnek az Egyesült Államok 22 tagállamában, valamint Nagy-Britanniában és Svájcban összesen 182 kórháza, illetve 94 sebészeti klinikája volt. Az üzlet azonban nem csupán mérete, hanem a vevők okán is figyelmet érdemel, ugyanis addig a nyereségérdekelt (forprofit) kórházak tulajdonosai szinte kizárólag orvosok vagy szakmai befektetők voltak, pénzügyi befektető azonban eddig még soha.
A cikk alapján az olvasóban, anélkül, hogy erre a szerző utalt volna, az a téves képzet alakulhatott ki, hogy az Egyesült Államokban, amely a világ egyedüli országa, ahol az egészségügy jellemzően nyereségérdekelt, a kórházak többsége is az. Ez azonban tévedés.
Az Egyesült Államokban 2005-ben (ez az utolsó év, amelyről az adatok hozzáférhetők) 5756 kórház volt, amelyből 594 úgynevezett nem közösségi (non-community), amely „utcáról” nem fogad beteget, például a börtönkórházak, egyetemi campusok egészségügyi intézményei, katonai kórházak stb. A többi 5162 vagy a szövetségi állam – az Egyesült Államok kormánya – tulajdonában van, vagy közösségi (community). A közösségi kórház vagy az egyes tagállamok/megyék/városok tulajdonában van, vagy nonprofit, vagy forprofit. A szakmai csúcsot a szövetségi állam tulajdonában lévő kórházak jelentik, számuk 226, ágyszámuk csaknem 46 ezer. Az átlagos ágyszám 203, ami jóval felette van a (nem közösségi kórházak nélküli – a továbbiakban mindig így értjük a kórházakat) 164-es kórházi átlagnak. A domináns a nonprofit szféra, 2958 ilyen intézmény van, a tagállami-önkormányzatiak száma 1110, míg a forprofit kórházaké 868. Közülük a nonprofit kórházak átlagos ágyszáma a legmagasabb, 190, ezt a forprofitúak követik 135-tel, majd a tagállami-önkormányzatiak következnek 115-tel. Az Egyesült Államokban csaknem 850 ezer kórházi ágy van (a nem közösségi intézmények nélkül), ezekből 113 510 a forprofit. Ez magasnak számít, de volt már ennél több is, 1997-ben 115 074. 2005-ben a kórházak 16,8 százaléka, de az ágyaknak csupán a 13,4 százaléka volt forprofit. Mindkét arányszám lassan növekszik.
Azonban van két fontos arányszám, amely egyrészt jóval alacsonyabb, másrészt nem növekszik, inkább stagnál. A kórházak összbevétele 2005-ben 552,5 milliárd dollár volt, ebből 51,8 milliárd a forprofit intézményeké, ami nem egészen 9,4 százalék, és volt ennél több is. A betegek 12,8 százalékát kezelik forprofit kórházban, egy évtizede már 12 százalék fölött van, de a 13 százalékot sosem érte el.
A fenti adatsor önmagában tanulságos: a kórházak 16,8 százaléka forprofit, ezekben található az ágyak 13,4 százaléka, itt kezelik a betegek 12,8 százalékát, s ezért a bevételek 9,4 százalékát realizálják. Az adatsorból nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok egészségügyi rendszere szegmentált, és a forprofit kórházak egy meghatározott szegmenst foglalnak el: ezek nem vagy csak elvétve általános kórházak, inkább nagy sorozatban, rutinszerűen, jól programozhatóan és viszonylag kis kockázattal végezhető kezelésekre, kisebb műtétekre szakosodnak. Például az Egyesült Államokban abortuszt szinte kizárólag forprofit kórházban végeznek. A nehéz, bonyolult, kockázatos stb. beavatkozásokat lerázzák magukról.
A szövetségi gyógyintézmények végzik a legbonyolultabb kezeléseket és műtéteket, az egy betegre jutó bevételük jócskán kétszerese a közösségi kórházak bevételének, amelyek között egy betegen a forprofit kórházak keresik a legkevesebbet, holott általában magasabb díjakkal dolgoznak. Az Egyesült Államok egészségügyi rendszerében a szövetségi kórházak jelentik a szakmai csúcsot, míg a gyógyítómunka oroszlánrészét a nonprofitúak végzik: a kórházak 57,3, az ágyak 66,2 százaléka ebben a szférában található, itt kezelik a betegek 71,5 százalékát, amiért is az összbevétel 69,9 százalékára tesznek szert.
Van még egy mutató, amely a forprofit kórházak szegmentált, periferikus helyzetére utal, mégpedig a járóbeteg-ellátásban játszott szerep. A szövetségi kórházakban egy fekvő betegre 84,1 járóbeteg-látogatás (eset) jut, a tagállami-önkormányzatiakban 20,4, a nonprofitban 17. A forprofit kórházakban viszont csak 10. A kórházi járóbeteg-ellátást felkereső látogatók aránya 6,9 százalék. A forprofit kórházak aránytalanul kevés terhet vállalnak a járóbeteg-ellátásból.
Mindebből a tanulság, hogy a kórházak fő típusa nem lehet a forprofit. Ha lehetne, már régen ez a típus dominálna az Egyesült Államok egészségügyi rendszerében.
Németh György
Budapest