Risza

Ilyen a szerelem! – válaszolta nemes egyszerűséggel a minap a Blikk kérdésére Horváth Ágnes egészségügyi miniszter, amikor a lap a tárcavezető fergeteges szilveszteri bulijáról, illetve az azt övező, agyonfotózott nyelvesdrúzsbaözön okairól érdeklődött nála. Az újság színes fényképek sokaságával számol be a szenvedélyes hejehujáról, amelyen talán még a bőgőbe is beleugrott a miniszter asszony, de az biztos, hogy nem volt szomorkás a hangulata. (A felvételek egyikén tapadós bolerót jár frissen sült férjével, egy másikon meg akkora üveg pezsgőt tol valakinek a torkába, amekkorával a Forma–1-es pilóták fröcskölőznek a verseny végén.)
Gondolom, az említett Blikk-számot Rózsi néni is megkapta a kórház elfekvőjének folyosójára kitolt ágyánál, s a könnyei is kicsordultak a kacagástól, elhajította mankóját, ágytálját, majd hahotázva csapdosni kezdte mellette fekvő sorstársának begipszelt fejét.
Hát igen, ilyen a szerelem! Az ember fütyül a világ bajaira, csűrdöngölőst riszál partnerével valahol Ausztriában, lecsöpög itthon az az infúzió magától is, ha meg mégsem, van ügyelet a proszektúrán, ha éppen nem sztrájkolnak… A vidámság hiányzik a mai magyar egészségügyből. Pálinkás, pezsgős jó reggelt, kedves betegek, na, ne csinálja a fesztivált, Béla bácsi, nincs magának semmi baja, vén táppénzcsaló, pattanjon ki az ágyból fürgén, aztán nyomás haza! Maga meg ne nyöszörögjön ott, ketteske, mert mindjárt betolom a teherliftbe, s ott kapja meg a szurit… Hogy jót is mondjak, kedves betegek, este táncverseny lesz a hármas műtőben, a győztest gojzerhímzéssel varrják majd össze a sebészeten, beöntés hajnalig…
Szerelem, vidámság és háromszor egy Andaxin…