Sólyom nem írta alá a biztosítási törvényt

Megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek a társadalombiztosításról december 17-én megszavazott törvényt Sólyom László köztársasági elnök. Az államfő tegnap a Sándor-palotában ismertette és az ország nyilvánossága elé tárta tartalmi és eljárásjogi érveit. Álláspontja szerint valódi verseny létrehozása helyett a törvény az állam ellenőrző és szervezőfeladatát ruházza át az egészségbiztosítási pénztárakra. Ez pedig nem éri meg az árát: az átalakítás terheit és súlyos bizonytalanságait.

Sólyom László egyetért azzal, hogy az egészségügyben változásra van szükség, egy ilyen nagy reform azonban támogatás és bizalom nélkül nem lehet eredményes. Az egész ország olyan kísérlet kényszerű alanyává válna, amelynek bizonytalan a kimenetele. Az államfő kérte az Országgyűlést, orvosolja a jogalkotási eljárás súlyos hiányosságait, és fontolja meg a törvény tartalmi hibáiról közölt álláspontját is. Küszöbölje ki a túlzott kockázatokat. Ezt követeli az államszervezet demokratikus működése. Így érhető el az a társadalmi támogatás és bizalom, amely nélkül sem a társadalombiztosítás átalakítása, sem a kikerülhetetlenül előttünk álló nyugdíjreform nem lehet sikeres.
Az államfőnek a törvény hibáit részletező érvelése szerint a társadalombiztosítás átalakítása csak bizonyos társadalmi és politikai feltételekkel valósítható meg. Semmilyen nagy reformot nem lehet sikerre vinni a terhet viselő állampolgárok bizalma nélkül – közölte az elnök. Úgy vélte, a politikai erőknek legalább a reform irányában és alapjaiban megegyezésre kellene jutniuk. Ebben a kormányt és az ellenzéket is felelősség terheli. Az már eleve kockázatos, ha a nagy átalakításokat parlamenti ciklusokhoz kötik. Sólyom László szerint elengedhetetlen az orvosok és az egészségügyben dolgozók többségének támogatása, vagy legalább a változások elfogadása is. Ezek a feltételek nem teljesültek.
Kifogásolható mindenekelőtt a törvény elfogadásának módja, a jogalkotás rendje – hangsúlyozta az elnök. Sem a társadalmi érdekvédelmi szervezetek, sem az orvosok szakmai kollégiumai nem jutottak megfelelő információkhoz. A törvényjavaslat a politikai háttéralkuknak megfelelően folyamatosan és lényegesen változott, a legutolsó pillanatig. Sólyom László hozzátette: nem várható el az országgyűlési képviselőktől, hogy a néhány órával korábban megismert, a bizottsági ülés kezdetén vagy a végszavazás előtt kiosztott, nagyszámú módosításról azonnal és felelősséggel állást foglaljanak. Az államfő nem ért egyet azzal, hogy egy, a társadalom életét alapvetően és hosszú távon meghatározó törvényt ilyen eljárásban hozzanak meg.
Az elnök ezután a tartalmi hibákról beszélt. Elmondta: a jogszabály hatását bizonytalanná és kockázatossá teszi, hogy nem készült valódi hatástanulmány, sem számítások, sem külföldi tapasztalatok nem támasztják alá a választott modellt.
A biztosítási rendszer működési költségei a törvény szövege szerint a többszörösére emelkednek. A magánbefektetők emellett profitot is felvesznek. Ezért különösen fontosak lennének az olyan számítások, amelyek kimutatnák, mennyi pénz jutna a hatékonyság és az ellátás javítására.
A köztársasági elnök rámutatott arra is: noha a törvény az alapvető változást egyetlen lépésben kívánja végrehajtani, a végrehajtási rendeleteknek nemcsak a szövege, de a koncepciója is hiányzik. Sőt a törvény sem tartalmazza a rendszer lényegét meghatározó elemeket. Nem dolgozták ki például a biztosítási pénztárak és az országos kockázatközösségi alap feladatainak és pénzforrásainak elhatárolását. A külföldi tapasztalatok szerint a biztosítók mindaddig válogatnak az egészséges és a drágán gyógyítható biztosítottak között, amíg kifizetődő. Ezt csak olyan jogi szabályozás zárhatja ki, amely kiküszöböli a biztosítók gazdasági érdekeltségét. Erre a törvényben nincs elegendő biztosíték. A fejkvótarendszer – ugyancsak a külföldi tapasztalatok szerint – nem hatékony eszköz a gazdasági érdekekkel szemben. Az országos kockázatközösség szabályozása a törvényben hiányos.
Sólyom László utalt rá: alkotmányosan lehetséges a verseny és a magántőke bevonása a társadalombiztosításba. A külföldön egyedül hatékonynak bizonyult árversenyt azonban a hazai törvény kizárja. Valódi verseny létrehozása helyett a törvény az állam ellenőrző és szervezőfeladatát ruházza át a pénztárakra. Ez pedig nem éri meg az árát: az átalakítás terheit és súlyos bizonytalanságait.