Sorsdöntő mérkőzés előtt

A norvégiai férfi kézilabda Európa-bajnokság C csoportjának három továbbjutója tegnap a csapatok számára fenntartott gépen repült Bergenből Trondheimbe. Méghozzá egyenletes terheléssel, hiszen a spanyol és a német mellett a vasárnap este a fehéroroszokat 31-26-ra vert magyar válogatott is két pontot vitt magával a középdöntőbe. Ha ehhez ma késő este a svédek ellen sikerülne még kettőt hozzátenni, mindjárt el is zarándokolhatnánk a helyi Nidaros dómba, Skandinávia legpatinásabb templomába.

Innen folytatják.
I. csoport (Stavanger): Horvátország és Norvégia 4-4 pont, Dánia és Lengyelország 2-2, Szlovénia és Montenegró 0-0.
II. csoport (Trondheim): Franciaország 4, Magyarország, Spanyolország, Németország és Svédország 2-2, Izland 0.
A mieink ma 20.30-kor Svédországgal, holnap 20.15-kor Izlanddal, csütörtökön 17.20-kor pedig Franciaországgal mérkőznek.

Viktor Polagyenko, napjaink egyik legfoglalkoztatottabb játékvezetője társával, Igor Csernyegával szokásos határozott stílusában levezényelte a spanyol– német meccset, majd a pályáról lefelé jövet odalépett hozzám, és azt mondta: „Ne idegeskedj, simán nyertek, mi viszont ki fogunk esni.” Ez a „mi” Oroszországot jelentette, a tipp tehát merész volt, de bejött. Nem is akármilyen körülmények közepette. A B csoport zárótalálkozóján ugyanis a norvégoknak legalább hat góllal kellett volna verniük Montenegrót, hogy kipottyantsák, és ezzel megmentsék az oroszokat, és 59 és fél percen át látszólag komoly energiákat is mozgósítottak ezért. Utolsó akciójuknál, 27-22-nél azonban már a kapu felé sem néztek, a számukra megítélt időn túli szabaddobásból pedig egy összekacsintás kíséretében a bíróhoz passzolták a labdát. A csehek, a szlovákok és a fehéroroszok mellett így a vasárnap estére szintén elég „fehér” oroszok búcsúztak az első körben, és indultak haza.
A tucatnyi túlélő pedig Stavanger vagy Trondheim felé vette az irányt, és a szünnapot utazással, edzéssel, valamint számolgatással töltötte. A mieink Közép-Norvégia és egyúttal a középkori Norvégia fővárosában folytatják, ma este 20.30-tól a svédek ellen. Az olimpiai selejtező elérésének esélyeit szemlélve ez a legélesebb, legfontosabb mérkőzés. A tizenkét középdöntős közül ugyanis a németek világbajnokként már pekingi résztvevők, a vb 2–7. helyezettjei, azaz a horvátok, a dánok, a lengyelek, a franciák és a spanyolok mindenképpen ott lesznek a május végi kvalifikációs tornán, és ha közülük bármelyik nyeri az Eb-t, akkor ezzel a vb-8. Izland is automatikusan megkapja e lehetőséget. A legvalószínűbb tehát, hogy az Európát illető két kvótáért öten, a magyarok, a norvégok, a svédek, a szlovének és a montenegróiak csatáznak majd. A két délszláv gárda a nulla pontos rajtpozícióból adódóan inkább csak elméleti eséllyel, a házigazda norvégok ellenben immár favoritként, a második selejtezős pozícióért így Magyarország és Svédország marakodik. A vetélytárs az eddigi nyolc Eb-n négy aranyérmet söpört be, de ez már a dicső múlt, mert Ingemar Linnéll kapitány érkeztével és a nagy generáció távoztával 2004-ben új csapat építése kezdődött. Méghozzá egészen alulról, és nem is rohamtempóban; ezt jelzi, hogy a kék-sárgák a legutóbbi vb-re és Eb-re ki sem jutottak, Linnéll azonban állítja, vége a vesszőfutásnak: „Fiatal játékosainknak érniük kellett, rutinra volt szükségük, de most már összehasonlíthatatlanul erősebbek vagyunk, mint az előző években, és ezt Norvégiában bizonyítani is fogjuk.” A válogatott krémje a világ két legszínvonalasabb ligájában, a német és a spanyol pontvadászat sztárklubjaiban – Kiel, Hamburg, Flensburg, illetve Ciudad Real, Barcelona, Pamplona – edződik, és bizakodásukat tovább táplálja, hogy skandinávként félig-meddig hazai pályán játszhatnak a szomszédban is. Császár Gábor, egyetlen északi légiósunk, a dán Viborg kézilabdázója még sincs különösebben megijedve tőlük: „A dánok, a norvégok és a svédek ugyanazt a stílust képviselik, de szerintem a svédeknek még nincs igazán készen a csapatuk. A legjobbjaik azonban felvették már a spanyol és a német bajnokság tempóját, ezért arra mindenképpen felkészülhetünk, hogy nagyon gyors lesz a mérkőzés ritmusa, ezt nekünk is el kell bírnunk, ha nyerni akarunk.” Skaliczky László szövetségi kapitány azt emelte ki, hogy a spanyolok után a fehéréroszok ellen is olyan harci szellemben játszott együttese, amely nélkül képtelenség sikeresen szerepelni az Eb-n, ez tehát mostantól alapkövetelmény, majd meghozta az első fázis zárultával rá háruló döntést: a harmadik kapus, Mikler Roland mellett a bokasérülést szenvedett Gulyás Pétert küldte haza, és a középső posztokon saját variációs lehetőségeit bővítendő Nagy Kornélt hívta be.
Tegnap az is kiderült, hogy ma az oroszok fújják a svédek elleni derbit, és ezt mindenki megnyugvással fogadta. Pedig a többség bizonyára nem is tudja, hogy Polagyenko sporttárs annak idején Kiskunhalason katonáskodott, azóta is emlegeti a régi disznóvágásokat, és magam is tanúja voltam, amint a töpörtyű szó hallatán egészen átszellemültté válik a tekintete. Hogy Csernyega hol védte a szovjet hazát, arról nincs információnk – de hogy nem Svédországban, az bizonyos.