Sorsjegy

Csakhogy vége már ennek az egész ünnepeknek, dús keblű Albán Úr, újra kezdődik a politika, ami engem érdekel. Mármint a Fidesz sötét üzelmei. Itt van például okáért az egészséges törvény, ahol most az a legújabb, hogy az a madárnevű fideszes gazember nem írta alá a törvényt. Elképesztő, drága Albán, hogy mit enged meg. Pedig nagy szükség volna rá az egészséges reformra, itt van például a fiam, hogy csak a legfontosabbat említsem. Kérem, a szegény kisgyerek súlyosan beteg lett, már amikor pakoltuk fel a fenyőfára a Miniszterek képeit, újságokból kivágva. Ő meg közben ugye, hát az ünnepi hangulat elfogta, és hamar megivott három üveg bort. A Kiss Péter Kancellár Urat nem is bírta már odatűzni, mert eldőlt. Nemrég volt negyvenéves, és hát nagyon érzékeny egy kölyök. Ott feküdt, kibukta a vacsorát, és csak csapkodni tudott a kis kezeivel. Hát gyorsan bevittük a kórházba, de mondanom se kell, a mentők nem voltak hajlandók idejönni, sőt még kiabáltak is velem, az aggódó apával. Az orvos meg kihajított minket, mondván, hogy részeg disznókat nem ápolnak, öntsek rá vizet a fejére. Kész szerencse, hogy a gyerek később magához tért, és még tudott is inni egy kis pálinkás sört, mert nagyon féltünk, hogy kiszárad. Hát éppen ezért kellene az egészségtörvény, hogy ne így bánjanak az egyszerű népekkel az orvosok, hanem lehessen választani és színvonalat követelni a pénzért. Erre jön a Fidesz, és direkt nem írja alá a törvényt, hogy az alatt is történik valami, hát az én fiam majdnem rá is ment az időhúzásra. Ez a Sólyom ugyanolyan, mint a többi Fideszes, tolvaj, csirkefogó, fasiszta és kommunista, és még van arca Állami Elnöknek lenni, amikor az a kedves kis Szili Katalin helye. Drága, aranyos Albán Úr, nem csodálkoznék, ha a doktorok részt adnának ennek a Sólyomnak a hálapénzből, hogy ne segítsen a Kormánynak. Végül persze megvolt az ünnep, habár azt nem tudom, hogy amikor az ember ajándékokat bontogat, akkor minek oda a fenyőfa, csak zavart mindenkit a csomagolópapír tépkedésében, a feleségemnek majdnem kiszúrta a szemét, amikor örült az MP3-hajszárítónak, az meg egyenesen vicc, hogy amikor mindenki ujjong a digitális kamera miatt, akkor a rádióban csupa lassú szám megy, a tévében meg papok makognak a fóbiájukról, valami szeretet meg békesség. Majd pont én fogom szeretni az Orbánt, hát addig ne vegyen levegőt a pápa! Na, mellesleg az is valami cégéres egy alak lehet, tavalyelőtt minden tele volt vele, hogy meghalt, aztán most meg kint szónokol az erkélyen, szeretem az ilyet, mondhatom. Eh, Albán Úr, nem lenne szabad ezt megengedni. Pedig direkt elkacsáztunk a gyerekkel az éjféli misére, mert más hely már nem volt nyitva, de hogy nem sül ki a szemük ennek az egyháznak, hogy egy csomó ember odamegy ezen a kései órán, és még egy sorsjegyet sem adnak ajándékba, hanem fent búsonganak az emelvényen, mondanom se kell, el is jöttünk, aztán inkább otthon társalogtunk az ünnepről meg erről a disznó Orbánról, aki ezt is megkeseríti nekünk, állandóan szóba kell hozni, mert nem nyugszik még a Szent Karácsony idején sem, hanem valamin töri a fejét.

Lejegyezte: Csermely Péter