Tudás, bölcsesség és tapasztalat

A magyar népmese és a magyar népi hagyományok iránt elkötelezett kulturális újságíró idén a legszebb karácsonyi ajándékot a magyar médiától kapta. A legnézettebb kereskedelmi csatorna tehetségkutató versenyén a négy döntős közül hárman a magyar népi hagyományt vitték a színpadra, s közülük is a mesemondó fiú lett a győztes! Azt ugyan máig nem tudhattuk meg a műsorból, hogy Utasi Árpi mint mesemondó mit tud, és egyáltalán mi valójában az igazi falusi mesemondás, s azt kitől tanulta, mert erről őt senki meg nem kérdezte, de azt már tudjuk, hogy van rá igény. (Egyébként az igazi mesemondás meszszemenően nem versenyműfaj.)
A kulturális újságíró és a magyar népmeserajongók karácsonyfája alá a Duna TV is elhelyezett néhány virtuális meglepetést. Decembert a maga részéről a magyar népmese hónapjává nyilvánította, s egészen szilveszterig mindennap látható a Magyar népmesék című rajzfilmsorozat egy-egy darabja, hogy ne csak a japán, a kínai, az olasz és az amerikai közönség avatódhasson be hagyományainkba. (Ezekben az országokban ugyanis megvásárolták, és vetítik a szériát, ellentétben például a magyar királyi tévével.) A téli szünidőbe nyúló népmesehónapba egy Kárpát-medencei népmese-vetélkedő is belefért karácsony első napja és szilveszter között. Az elődöntőkben határainkon túli és inneni általános iskolák csapatai mérkőznek egymással abban, ki ismeri jobban népmeséinket. Mesefordulatokra, meseszámokra, mesekellékekre, mesecímekre kell jól emlékezni, olykor el is kell játszani bábokkal vagy anélkül egy-egy meserészletet, vagy épp kedvükre megírni a mese végét. A vetélkedőt a Budapesti Bábszínház színpadán vették fel, mesedíszletek között, ahol egy mesebeli tündérnek öltözött hölgy piros almát akasztgat a versenyző csapatok fájára, éppen annyit, ahány pontot a zsűri egy-egy feladatra megítél. Az ítészek közt örömmel látjuk Nagy Ilona néprajzkutatót, aki szeretetteljes szigorral ítél és Gárdos Pétert, a műsor művészeti vezetőjét és társ-forgatókönyvíróját, aki még a sajtótájékoztatón azt mondta, most csodálkozott rá igazán arra, hogy a magyar népmesékben minden tudásunk, bölcsességünk, tapasztalatunk öszszegződik, amit csak a világról tudunk. Mert bizony – ezt már én teszem hozzá – a népmese valójában nem elsősorban gyermekműfaj. De az már, hogy lényege szerint, teljességében, szimbolikájában, lélekgyógyító erejében mutassa be a kedves magyar média, későbbi feladata lesz.
A gyerekek egyébként az informatív feladatokban ügyesek, gyorsak, a kreativitás, a kifejezőkészség területén azonban az oktatásnak, a szülőnek, a pedagógusnak a jelek szerint volna még bőséges teendője.
(Mese-játék, Duna TV, december 25.)