A gitáros Hamlet

Dalai körül ma is vibrál a levegő, gitáros Hamletje egykor majd szétfeszítette a Tagankát. A pangás éveinek élő lelkiismerete, az egykori szocialista országok értelmiségi köreit is megérintő tragikus sorsú ellenkulturális ikonja, Vlagyimir Viszockij január 25-én lenne 70 éves. A 42 évesen elhunyt költő-színészre, bárdra kamarakiállítással emlékezik a Petőfi Irodalmi Múzeum.

Vajon lehet-e gúzsba kötve alkotni? A művész életének eme legfőbb dilemmáját feszegeti a kiállítás központi figurája, a durva kötéllel a lábánál, félmeztelenül a Hamletet alakító karton Viszockij. A választ a magnóból elemi erővel szóló dalok, a falakon az örök érvényű versrészletek, a színházi előadások képei, a videoklipek és beszélgetésrészletek, valamint a filmtöredékek adják meg. Egy rövidre szabott élet megannyi terméke.
Orosztudás nélkül is azonnal kiderül, a rendszer minden erőfeszítése kevés volt ahhoz, hogy megállítsa az ösztönösen feltörő tehetség szárnyalását. Az egyéb ereklyékből persze az is kiderül, hogy ebbe a küzdelembe bele lehet halni. Viszockij széttépte a rá kivetett köteleket, rekedtes hangja szétrobbantotta a cenzorok, kiadók kovácsolta fagyos csendet, alakításaira kíváncsian a legnagyobb kritikusok zarándokoltak el a Taganka Színházba. „Templom se, kocsma se szent / Nem szent, fiúk, semmi! / Nem úgy van, se lent, se fent / Mint kellene lenni!” – vetette oda a hatalomnak sistergő, panaszos daccal.
S az üzenet áttörte a hallgatás falát. Verse csak egy jelenhetett meg életében nyomtatásban, a rajongva szeretett haza hivatalosan nem ismerte el fia zsenialitását. Viszockijért azonban milliók rajongtak.
A torokból szinte kipréselt hang drámai feszültsége, a sajátos intonáció, mindehhez a húrok vad vibrálása élettel töltötte meg a verssorokat. Mint ahogy vele a gitáron kísért dalbetétek is „viszockijossá” tettek egy színdarabot vagy filmet. Ahogy a hozzá érvényességben és hatásában egyedül mérhető hazai énekes, Cseh Tamás mindezt megfogalmazza, „Viszockij közölt valamit. Hatalmas energiával mondta a dalokat. Nem a szépészetre helyezte a hangsúlyt, hanem arra, hogy ott kell lenni!”
Egy tehetségtől rettegő világban a tehetség diadalmaskodott. Igaz, közben az ember felőrlődött. A hatalom azonban így sem győzött. Sőt! Akaratlanul is kultuszt kreált az önsorsrontó művész köré. Mindenki Vologyája azonban ezt már csak onnan föntről nézhette némi elégtétellel.
Mindezt a kiállítás érzékelteti, az ünneprontás szándéka nélkül azt is meg kell azonban jegyezni, e kései főhajtás szegényes hazai vonatkozású kelléktárából egyértelműen kiderül, Viszockij hatása Magyarországon valójában máig csupán néhány értelmiségi lakás falain belül érvényesül.