A globalizációs lobbik zsoldjában

Groteszk, hogy a hagyományosan haladáspárti erők okozzák a világtörténelemben a legtöbb helyben járást, sőt visszafejlődést. Sajnálatos, hogy ezeknek az álmodernizációs lobbiknak Magyarország mindig kiemelt terepe volt, így már évtizedek óta kényszerű alanyai vagyunk a gazdaságpolitikai kísérletezgetéseknek. Mindezeket a tanulságokat A nagy kiárusítás című filmből és az azt követő beszélgetésből vonhattuk le, amelyet Ferge Zsuzsa és Bari Judit folytatott a Védegylet rendezvényén. Azt is megsejthettük, hogy hazánkban mely vezetők állnak a globalizációs lobbik zsoldjában.

Ferge Zsuzsa szociológus és Bari Judit közösségfejlesztő szakember szkeptikus civil derűlátással viszonyult napjaink lakosságot próbáló kihívásaihoz. Hiszen az a kérdés, amelyet a Védegylet a címben is feltett – Kinek jár víz, áram és egészségügy? – csak látszólag volt evidens a Toldi moziban összegyűlt szép számú közönség számára. A reformoknak elkeresztelt tulajdontalanítási hadművelet gőzerővel zajlik, és senkit sem kímél. Nem olyan nyilvánvaló tehát, hogy azokat a közszolgáltatásokat, amelyeket úgy megszoktunk, mint a levegőt vagy a vizet, a jövőben is magától értetődően megkaphatjuk.
Rólunk szól a történet
A film rólunk is szól – erősítette meg Ferge Zsuzsa, aki emlékeztetett: a lakosság mintegy negyven százaléka súlyosan eladósodott. Ezt a szegény réteget keresik meg látszólag olcsó hitelekkel, amelyeknek első körben „csupáncsak” negyven százalék a kamata, a második turnusban viszont már akár kétszáz is lehet. A siralmas következmény: több tízezer kiszolgáltatott családnál van kikapcsolva az áram vagy a gáz. Az, hogy 2008-ban meg lehessen fosztani az embereket legalapvetőbb létfenntartási eszközeiktől, s ennek a végén a lakás, a hajlék elvesztése áll, egyszerűen abszurd – szögezte le a Széchenyi-díjas tudós. S hogy a magyar nyomorúság miként kapcsolódik Florian Opitz alkotásához? Hogyan szólhat rólunk is egy emberjogi harcos mindennapi küzdelme, aki a privatizált áramszolgáltató által elvágott kábeleket reaktiválja a világhírre szert tett dél-afrikai Soweto szegénynegyedében?
Éppen úgy, ahogyan annak az angliai mozdonyvezetőnek, szakszervezeti aktivistának a küzdelme, aki a kilencvenes évek végén „szétmagánosított” és eladdig közmondásosan megbízható brit vasútnak a tömeges halálos balesetekkel szegélyezett lerohasztása ellen emeli fel szavát. De magunkra ismerhetünk abban a Fülöp-szigeteki aszszonyban is, aki vesedialízisre szoruló fiának koldulja össze minden héten a kezelésre valót, egy olyan országban, ahol az egészségügyet privatizálták.
Bolíviai példa az ellenállásra
Megtudhatjuk még: a távoli országban adósságtörlesztésre költik a gyógyításra fordítható keretet a nagy pénzügyi világszervezetek intenciói szerint, így a nyomornegyedek lakói szinte kellemetlenséget okoznak a hatalomnak, amiért nem hajlandók kellő időben távozni az élők sorából. Van persze, aki csak hazájából távozik: a „hatékonyság” nevében feleslegessé vált több százezer orvos és a világon közmegbecsülésnek örvendő filippínó ápolószemélyzet. Ez a mi sorsunk és utunk? – tették fel a kérdést sokan a népes közönség soraiban. Reméljük, nem, s inkább a bolíviai példával mutatható ki rokonság a jövőben. Ott ugyanis pár évvel ezelőtt az ivóvizet szabályosan magánosítani akarták, s a nagy amerikai multicég szája íze szerint meghozott törvény fondorlatos módon még az esővíznek az ivásra történő felhasználását is tiltotta volna. Ám a lakosság nem nyugodott bele a lehetetlen helyzetbe, s bár a kormány a rendőrség, sőt katonaság legdurvább bevetésével, halálos áldozatok árán is keresztül akarta vinni szponzorai akaratát, a kemény ellenállást tapasztalva végül is meghátrált. Reméljük, hogy – jóllehet az utcai megmozdulások kegyetlen szétverése kínosan emlékeztetett a magyar rendőrség akcióira – hasonló véráldozattal nem kell számolnia a hazai társadalomnak.
Ám aki hallgatta Ferge Zsuzsa és Bari Judit látleletét, annak sok illúziója nem maradhatott az országirányítók jövőbeli céljairól. Igaz, egyetlen politikus, párt neve sem hangzott el, mégis mindenki tisztában volt vele, milyen globalizációs lobbik állnak a háttérben. Bari Judit, a Sajómenti Közösség és Környezet Fejlesztési Egyesület elnöke felemlegette, hogy amikor a Világbank washingtoni székházában járt tanulmányúton, elcsodálkozott, mennyi bukott miniszter, államtitkár kapott állást térségünkből a szervezetnél.
A megmaradás alapfeltétele
Sajószentpéteren mindenesetre magukra vannak utalva a roma telepen élők, ám – mint a közösségfejlesztő beszámolójából kiderült – minden lehetőséget igyekeznek megragadni helyzetük jobbá tételére A helyzet pedig korántsem irigylésre méltó. Az üveggyár – amelyben a lakosság kilencven százaléka dolgozott – megszűnt. Még csak nem is privatizálták, pedig volt piaca a termékeinek. Talán a műanyaglobbi erősebbnek bizonyult.
Mindkét előadó egyetértett Szalai Erzsébet szociológusnak azzal a tételével, hogy a közszolgáltatások fennmaradása a társadalom megmaradásának alapfeltétele. Az egészségügy átalakítása kapcsán Ferge Zsuzsa meglehetősen borús képet rajzolt. Szerinte teljesen mindegy, hogy többpénztárasnak vagy akárhogy hívják az új szisztémát, a magánbiztosítók erőfölénye az irányításban és finanszírozásban káros folyamatokat fog generálni. Minden bizonnyal ezért írta alá a Védegylet által is támogatott népszavazási kezdeményezést az egészségügy privatizációjának megakadályozásáról. Nagyon rossznak tartja, ha keresztülmegy a törvényjavaslat, ám úgy vélte, az elfogadását nem lehet meggátolni. Ezt követően egyet lehet tenni: hihetetlen erős civil kontrollt, védelmet kell kiépíteni. Ferge Zsuzsa szerint jelenleg még nem állhatna elő olyan helyzet, mint a filmben látott Fülöp-szigeteki vesebeteg fiú kálváriája, ám kesernyésen jegyezte meg: a törvények azért vannak, hogy változzanak. Márpedig fel kell lépni az ellen, hogy holnap díjemelés, holnapután pedig a szolgáltatói csomag megnyirbálása kövesse a törvény hatályba lépését.