A gyógyítás fontos fellegvára a hatvani Albert Schweitzer Kórház, és kétségtelen, hogy az omladozó épületegyüttest az orvosok és az egészségügyi szakszemélyzet áldozatos munkája tartja egyben. Hatvanban a kórházi ellátást 2006 őszétől magánvállalkozás működteti; erre a jogot ingyen kapta meg a már Heves megyei gyógyítóintézetekben is érdekelt HospInvest Zrt. A kórházi sorompónál némileg megütközünk, ugyanis a kórház vezetése a gyönyörű parkban egyméteres magasságban tizenöt nyírfát és fenyőt fűrészeltetett ki azért, hogy 2006 decemberében helikopterleszállót avassanak itt. A baj csupán az, hogy a leszálló nem a parkban van, hanem attól nyolcvan-kilencven méter távolságra. Több megmaradt fa törzsén hatalmas X-et látok. A kivágásra ítélt növényeknek valakik megkegyelmeztek, mert időközben rájöttek, hogy igazából nincsenek útban. A tizenöt csonkolt törzs azért megmaradt, ma mindegyiken egy-egy óriási üres műanyag cserép található.
Mindezzel nem az átgondoltságra, előkészített döntési mechanizmusra kívánok utalni, csupán a kórház nevét adó Albert Schweitzer jut eszembe, akinek világnézete az élet tiszteletén alapult. Szerinte a nyugati civilizáció hanyatlóban van, mivel fokozatosan elhagyja etikai alapját: az élet igenlését. Szilárd meggyőződése volt, hogy az élet tisztelete a legmagasabb rendű alapelv. Schweitzer véleménye szerint az élet és a szeretet ugyanazon az alapelven nyugszik: tisztelet az élet minden megnyilvánulása iránt és személyes szellemi kapcsolat a világmindenséggel. Ennek megfelelően az etika abban áll, hogy minden egyes élőlénynek az élni akarását ugyanolyan tisztelettel kell fogadni, mint a sajátunkat.
Az egészségügyi PR jegyében azért ideírom: az 5,4 millió forint értékű helikopter-leszállópálya-beruházás megvalósításához négymillió forint támogatást nyújtott az egészségügyi tárca. A sürgősségi ellátás fejlesztését elsősorban az indokolja Hatvanban, hogy az M3-as autópálya mentén Budapest és Miskolc között az Albert Schweitzer Kórház az egyetlen, amely traumatológiai osztályt működtet. A kórház négy főútvonal találkozásánál, vasúti csomópont közelében fekszik, ami szükségessé teszi a fejlett baleseti ellátás fenntartását.
Magánosítás, majd leépítés
HospInvest módra
Egykor zárt ülésen döntött Hatvan képviselő-testülete arról, hogy magánkézbe adja az Albert Schweitzer Kórház működtetési jogát a HospInvest Zrt.-nek. A 375 ágyas, 600 embert foglalkoztató városi kórház működtetésének átadásáról szóló szerződés aláírását követően Érsek Zsolt (MSZP) polgármester közölte, hogy a társaság garanciát vállalt: a jelenleg közalkalmazott kórházi dolgozókat változatlan jövedelemmel tovább foglalkoztatja. A befektető azt is vállalta, hogy 300 millió forintos beruházással megteremti a kórház működéséhez szükséges minimumfeltételeket, és megkezdi az épület korszerűsítését.
Az átadást követően alig telt el néhány hónap, mire kiderült, elküldik a dolgozók negyedét. Az intézkedés nemcsak a műszaki és az adminisztrációs alkalmazottakat, szakdolgozókat, hanem az orvosokat is érintette. Az intézményvezetők az egészségügyi reform nyomán életbe lépő megszorításokkal, az ellátási terület szűkülésével és az ágyszámcsökkentéssel indokolták a lépést.
A HospInvest Zrt. közben 2007 őszétől működteti a gyöngyösi, valamint a korábban százszázalékos kihasználtsággal működő parádfürdői kórházat is. A gyöngyösi tender feltételei között szerepelt az intézmény tetemes adósságának rendezése, illetve olyan fejlesztések megvalósítása, amelyekre a városnak nem volt elegendő forrása. A HospInvest elnöke már akkor bejelentette, hogy együttesen, szakmai munkamegosztással kívánják működtetni az egymástól alig 20 kilométerre található gyöngyösi és hatvani kórházakat. – A két, egyaránt csökkentett kapacitású intézmény együttműködésre van ítélve. Egy fél kórház ugyanis nem üzemeltethető hatékonyan, ám két fél kórház már igen – hangsúlyozta a társaság elnöke.
A HospInvest által üzemeltetett intézményekben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által finanszírozott ellátásokért, csakúgy, mint bármely más közkórházban, nem kell külön fizetniük a betegeknek. A cég éves árbevétele 2006-ban hétmilliárd forint volt, a 2007. évi üzleti tervben pedig tízmilliárd forinttal számoltak. Nemrégiben a Hír TV rejtett kamerákkal készített felvételeken mutatta be, hogy a gyöngyösi kórházban tömegesen fektetik folyosókon a betegeket, sokszor a WC-k előtt, a bűzben. Az igazgató ideiglenes jelenségnek próbálta feltüntetni a problémát, amelyet az év eleji, hirtelen felfutott igények okoznak.
– Lehet olyan rendkívüli helyzet, amely teljes mértékben elfogadhatóvá teszi, hogy a betegek akár a folyosón feküdjenek. Tehát rendkívüli helyzetben igen, általános helyzetben nem tudjuk elfogadni – mondta Horváth Ágnes (SZDSZ) egészségügyi miniszter néhány nappal azután, hogy a televízió bemutatta a gyöngyösi kórházban uralkodó állapotokat, a magánosított intézmény folyosókon fekvő betegeit. A tárcavezető szerint csak szervezési hibák történtek a gyöngyösi kórházban. A felvételek bemutatása óta a Hír TV-hez özönlő levelek és telefonok szerint azonban nem egyszeri esetről van szó, hanem hónapok óta kezelik már a folyosókon a gyöngyösi betegeket.
A HospInvest térnyerése ellen a legfőbb aggály az, hogy a cég a fejlesztéseit és a kórházak napi működtetését is hitelekből kívánja megoldani. Nemrég az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) négymillió euróval – egymilliárd forinttal – beszállt a társulásba, s így 30 százalékos tulajdonrészt szerzett a cégben.
Az egészségbiztosítás tervezett liberalizációját nézve ez az első társaság, amely a pozícióit építeni kezdte. Néhány napja jelentették be, hogy indulnak az egri Markhot Ferenc Kórház működtetésére kiírt pályázaton is. Az egri kórház dolgozói már korábban úgy határoztak: privatizációs döntés esetén munkabeszüntetéssel tiltakoznak. A Markhot sikeresen faragott le több száz millió forintot az adósságából, ezért a dolgozók által végképp érthetetlen, mi szükség a privatizációra. A HospInvest bejelentette azt is, az egri pályázatához csatolják majd Kinyújtott kéz elnevezésű programjukat, amely előtérbe helyezi a betegek érdekeit, az egészségügyi szolgáltatások színvonalának javítását, hogy minden beteg azonos esélyt kapjon az ellátáshoz. – A program öt pontját a HospInvest Zrt. önmagára nézve kötelezőnek ismeri el, és ezt kéri versenytársaitól is – olvasható a közleményükben.
Civilizálatlan állapotok
A hatvani kórház kinyújtott kezű betegeit és látogatóit hideg zuhanyként éri, hogy sem WC-papír, sem folyékony szappan nem található az illemhelyeken, van, ahol még a toalettpapír-tartó készüléket is leszerelték. A főépület földszintjén – ahol a hangyabolyszerűen nyüzsgő emberáradat az „Invazív Mátrix”, „Non-invazív Mátrix”, „ITO”, „Diagnosztika” és „Rehabilitáció” osztályok között próbál eligazodni – az illemhelyek kulccsal zárható szappanadagolójából nem jön semmi. De nem azért, mert a tisztálkodási szer elfogyott. A lezárt, átlátszó műanyag készülékből hiányzik a szappant tartalmazó nejlonzsákocska. Találkozom a takarítónőkkel is, akik kofferkulijukkal sürögnek-forognak a folyosókon. Járműveiken nincs is olyan papíralkalmatosság, amelyik a toalettek minimális felszereltségéhez tartozik. A folyosói erkélyen működő emeleti dohányzó műanyag székeit egészségügyi pelenkák összehajtogatott papírdobozaival fedték be, hogy fel ne fázzon a beteg. Néhány Casco feliratú hagyományos fekete kuka és egy ISO-minősítésben elfáradt, műanyag sörtés kopott partvisnak jutott hely még itt. Előttünk egy végtelen terasz, amelyen fű nőtt ki a padlócsempék rései között. Rálépni nem lehet, erre egy kifeszített lánc és egy azon vidáman himbálódzó, törött, „Vigyázz, omlásveszély!” feliratú tábla figyelmeztet.
Kerekes székén kitolnak hozzánk egy alsónadrágos, begipszelt lábú, borostás arcú férfit, aki átadja magát a nap simogató erejének. Társa, egy gégemikrofonos férfi mohón kapja elő cigarettatárcáját, s rágyújt erős bagójára. Egy halk hangú hölggyel beszélgetek, aki már egy hónapja fekszik a civilek számára is érthető elnevezésű rehabilitációs osztályon. Elmondom neki, hogy az omlásveszélyes kórházat egy olyan befektető működteti, aki nyereséget szeretne kivinni a rendszerből, mire úgy véli, Hatvanban osztályokat zártak be, dolgozókat küldtek el, legfeljebb az ő megtakarított fizetésüket tehetik zsebre.
– Kitűnő orvosokkal és áldozatkész nővérekkel találkoztam itt. A józan paraszti észt kellene elővenni, hiszen az egészségügyi kormányzat elképzeléseinek a valósághoz semmi közük nincsen. Én, aki egy nyugdíjasotthont vezettem, állíthatom, hogy nevetséges a széfelképzelés is – szögezi le az asszony. Úgy vélte: az ágy melletti kis szekrénykéken el se férnek ezek a berendezések, ráadásul bárki berakhatja egy nagyobb reklámszatyorba, s kiviheti a portán. Az öreg betegeknek fogalmuk sem lesz a készülék kezeléséről. És ha minden mobiltelefon-kivételnél csengetnek majd a nővérért, akkor gyakorlatilag megbénulhat a kórházakban a hagyományos munka.
Egy nővértől megtudom: az átalakítás során kiürítettek egy olyan épületet, ahol minden szobában illemhely és tusoló volt, illetve egy nagy tornaterem, s bezsuppolták őket a zsúfolt szobákba, ahol csak a folyosókon vannak szociális helyiségek.
A halk beszédű beteg lassan elindul befelé. A gégemikrofonos férfi is végzett már, gyakorlott mozdulattal hajítja el csikkjét, ami egy koszos, hányingert keltő, kiszolgált vödörben végzi. A víz felszínén megremegnek az úszkáló cigarettamaradványok. Bizony messzi van innét a HACCP- és az ISO-minősítés.
Varázslóra lenne szükség?
A röntgennél tömeg, ahogy a traumatológián is. A sorok nem fogynak, álommá vált a gyors „ügyintézés”. Lassan pereg az idő, a szokásosnál is lassabban. Mintha egy időgépben utaznánk. Például az egyetlen hír a kórház internetes honlapján 2004-ben keletkezett. A hatvani Albert Schweitzer Kórház-Rendelőintézetben négymillió forintból újították fel a traumatológiai ambulanciát, s 2004. június 3-án sor került az első hazai multimédiás és egészségügyi intézmények széles sávú összekapcsolódását bemutató rendszer ünnepélyes átadására is… A projekt egyik előnye, hogy a betegek által, egyedi igényeik szerint, kábeltévé igényelhető. A kórház újabb pontján a kábeltévé-szolgáltató irodájára bukkanok. Megrendelés esetén kis karokkal ágyhoz rögzíthető, LCD-monitoros televíziókészüléket kap a beteg, s naponta néhány száz forintért harmincvalahány csatorna programja közül választhat. A cég alkalmazottjától megtudom: évekig népszerű volt a szolgáltatásuk, de a vizitdíjak és a gyógyszerárak emelkedése miatt sokan már nem tudják megfizetni ezt a szolgáltatást, így forgalmuk jelentősen visszaesett.
Csuvikovszky Gáborné, az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének helyi elnöke úgy véli, több embert már nem lehet elküldeni, mert akkor a szakmai minimumfeltételek sem teljesülnek, s nem lesz biztonságos a betegellátás. Most arról tárgyalnak a kórház vezetésével, hogy visszapótlás legyen. Ugyanis néhány dolgozót vissza kell venni az intézményhez, hogy a szabadságolásokat megoldhassák. A létszámpótlás a szakdolgozói állományt érinti. Ennyit az átgondolt döntésekről…
Úgy látszik, a magyar egészségügy élén és Hatvanban is szükség lenne igazi szakemberekre. Az Afrikában is gyógyító elzászi német teológus, orvos, Nobel-békedíjas Albert Schweitzert Ogangának, avagy Nagy Fehér Varázslónak hívták. Hol van a mi kicsi Fehér Varázslónk?
zivatar
Elázik a fél ország, kiadták a figyelmeztetést + videó
