A kő marad

A Görgényi-havasokból indult ki még 1990-ben a román–magyar együttélést jó időre beárnyékoló marosvásárhelyi „fekete március”. Wass Albert földjén a két nemzet azonban évek óta békében él egymással. A vidék központja a román többségű, de magyar városvezetővel büszkélkedő Szászrégen, amelynek egyik testvértelepülése az anyaországi Érd. A magyarországi, megyei jogú város polgármestere, T. Mészáros András vezette küldöttség január derekán nem érkezett üres kézzel, ugyanis a régenieknek egy hegyi mentésre alkalmas terepjárót hozott.

A fenséges Görgényi-havasok uralta Maros-völgyében – Székelyföldtől egy kőhajításnyira –, Wass Albert földjén lélegző Szászrégen anno szász többségű volt. – A szászok száma azonban mára körülbelül kétszáz főre olvadt – tudjuk meg Fábián Andrástól, a városrendészeti osztály munkatársától, a Szászrégen és Vidéke című havilap főszerkesztőjétől. A csaknem negyvenezres városban tizenegy-tizenkétezer magyar él, nagyobb részük református, de szép számmal élnek itt római katolikusok is, sőt evangélikus közösségről is említést kell tenni. Az ódon szász és magyar házikóktól tündöklő, meglehetősen rendezett városkában a legszebb a gótikus stílusú lutheránus istenháza, ám az üzletektől, presszóktól hemzsegő városközpontot ékesíti ortodox, katolikus és református templom is. Az utóbbi udvarán konfirmálásra készülő magyar tizenévesek várnak türelmesen a fiatal segédlelkészre, aki rögvest megjelenik, és bevezet minket a takaros hátsó traktusba.
– A város 27-28 százaléka magyar – magyarázza Demeter József, Szászrégen egyik református lelkipásztora, aki immár negyed százada szolgálja a gyülekezetet. – 1990-től fogyni kezdtek a lakosok, nagyjából azonos arányban románok és magyarok, hiszen gyerek mindenütt kevés van, az elvándorlás pedig mindkét közösséget sújtotta.
Sőt igazából a románság körében gyorsult fel ez a folyamat az utóbbi években a spanyol- és olaszországi tömeges munkavállalás miatt. Így arányaiban a többségi nemzet mostanában jobban fogy, legalábbis a fiatal házasokat és a születéseket tekintve.
– A magyarok lélekszáma mifelénk stabilizálódni látszik, ugyanis akik el akartak, azok az elmúlt másfél-két évtizedben nagyjából el is mentek, megannyian a két lábon való állást választották, közülük sokan haza is térnek, nem utolsósorban Románia gazdasági fejlődése, a jobb munkalehetőségek miatt. Híveinktől is hallottam, hogy több ismerősüknek szándékában áll visszajönni, ami jó hír, még akkor is, ha ez annak is köszönhető, hogy Magyarország fejlődése néhány éve megállt – hallhatjuk. Demeter József megerősíti az általunk látottakat: Szászrégenben, de úgy általában Erdély fejlődő városaiban érdemes vállalkozni, amire bizonyság a rengeteg kisebb és nagyobb üzlet a településközpontokban. Ilyen értelemben nagyobb a választék, mint egy átlag magyarországi városban. Olyannyira prosperálnak a romániai és benne természetesen az erdélyi szolgáltatások, hogy a nagy bevásárlóközpontok mellett is eléldegélnek a kicsik – egyelőre.
– Ha tehát a gazdasági környezetet és az új munkahelyek számát nézem, akkor jó esélyt látok a megmaradásunkra, megkapaszkodásunkra, nem csupán a tömbmagyarságot, hanem más közösségeinket illetően is – folytatja a református lelkész. – A születések számát látva azonban már aggódom, még akkor is, ha tudom, Európa majdnem mindegyik nemzete fogy. Ez azonban nem vigasztalhat minket. Bizakodásra ad okot, hogy Romániában a gyermekek után járó támogatások-segélyek jelentősek, nagyjából kétszer akkorák, mint például a magyarországiak. A román kormány évekkel ezelőtt ilyen formában is kifejezte, hogy a gyerek milyen nagy érték. És ez természetesen az erdélyi magyar szülők számára is kedvező, reméljük, a gyermekek száma erősen növekszik eztán. Egyházunk is megteszi, amit lehet. Jövőre szeretnénk egy öregotthont építeni, hiszen a fiatalok-középkorúak annyira túlterheltek, hogy a gyerekek mellett nem tudnak még az idős családtagokkal is foglalkozni. Lelki-szellemi értelemben is munkálkodunk, ahogy erőnkből kitelik.
A református egyház, illetve egy karitatív-kulturális egyesület működteti a templom tőszomszédságában található, Makovecz Imre tervezte DIO-házat, ahol állandó tárlatok kapnak helyet, és számos művészeti ág képviselője bemutatkozik. Olykor kulturális műsort is celebrálnak, legutóbb a régeni magyar polgárok Wass Albert születésének 100. évfordulójára szerveztek ünnepséget az organikus stílusú hajlékba. Ám az végül kicsinek bizonyult, mivel több százan jöttek el, így a templomba kellett átvonulni, de még abból is kiszorultak jó néhányan. Ezen a vidéken különösen nagy becsben tartják az írót, hiszen itt voltak a birtokai, vadászkalandjait is e tájon élte át. Sőt a románok által is nagy becsben tartott regénye, A funtineli boszorkány szintén a környéken játszódik. – Egy marosvásárhelyi román színész egyébként a minap azt találta mondani: ezt a művet bizony kellene ifjú nemzettársainak olvasni, hiszen az erdélyi románokról szól – tudjuk meg Demeter Józseftől.
– Szerencsére már ilyen kijelentések is elhangozhatnak, ami jelzi, hogy mostanság normálisnak, békésnek mondható a két nemzet fiainak együttélése, legalábbis ezen a tájon – mondja a lelkész. – Pedig pontosan erről a vidékről, a Görgényi-havasok néhány román falujából indultak el feltüzelt parasztok 1990 márciusában Marosvásárhelyre, hogy elintézzék például szegény Sütő Andrást. Odafelé átvonultak Szászrégenen, és megfenyegettek minket, itteni magyarokat, hogy mi is sorra kerülünk… Persze az egész a posztkommunista hatalom által eltervezett akciónak „köszönhető”, amit aztán az egyszerű résztvevők jórészt megbántak. Az utóbbi években már semmi ilyesmit nem lehet tapasztalni, ráadásul ebben a messze román többségű városban a magyar nemzetiségű polgármestert tolerálják, sőt sokan elismerik. Már az is komoly bizakodással töltött el minket, hogy négy évvel ezelőtt a magyarok mellett pár ezer román is rá szavazott, hiszen máshogyan nem nyerhetett volna. Azt mondhatjuk, hogy a román egyházakkal szintén aránylag jó a kapcsolatunk, ők is látják azt: egymás megértésére vagyunk ítéltetve.
Azért persze még akadnak diszharmóniára utaló jelek. A római katolikus templom udvarán több nagy történelmi személyiségünk szobra áll, ám az egyik talapzat üres, pontosabban egy cserepes fenyőfacsemete pompázik a tetején. Mellette egy kopjafa, rajta a felirat: A kő marad… Igen, Wass Albert mellszobra nem maradhatott a tervezett helyen, hiszen Románia területén még mindig háborús bűnösnek számít.
– Elvették a földjeinket, az erdeinket, és még a múltunk is bántja őket – kesereg a paplak és a templom körüli teendőkben segédkező idősödő úriember. – De itt, az épületben meg lehet nézni a szobrot, ezt már nem tilthatják meg!
Nagy András szászrégeni polgármester úgy véli: mindig is a politikusok hergelték az embereket, az átlagemberek között amúgy semmilyen komolyabb probléma nem lenne. Mint ahogy mostanában nincs is békétlenkedés a környéken és a városban, amelyet amúgy az RMDSZ és a román nemzeti liberálisok együtt irányítanak.
– Mivel Szászrégenben kisebbségben van a magyarság, nincs helye a megosztottságnak – szögezi le a polgármester. – A Szász Jenő vezette Magyar Polgári Szövetségnek a városban élő szimpatizánsaival olykor leülünk tárgyalni, például a magyarság oktatási-kulturális autonómiájának a szükségességéről. Az itteni RMDSZ színeiben pedig gyakorlatias módon a lakosság érdekeit nézzük.
Nagy András sorolja is az elmúlt három és fél év eredményeit: létrehoztak egy pályázatíró, majd egy környezetvédelmi irodát, egy közösségszolgálati tájékoztatót, jócskán bővítették a víz- és csatornahálózatot. Sikerült már a városi utak felét leaszfaltozni, sok tucat régi épületet kitataroztak, miközben sorra épülnek az új házak. Köztük sok szép is, mint láthattuk Régen egyik dombos részén. Nemrégiben nyert egy újabb pályázaton a város, aminek köszönhetően az összes játszóterét fel lehet újítani. Sőt a Fő tér régi arculatát a korabeli fényképek alapján teljesen helyreállítják. A fél esztendő múlva esedékes helyhatósági választásokon tehát a magyar jelölt megint jó eséllyel indul, ahogy ezt egy tavaly év végi felmérés bizonyítja is.
Hogy a város magyar és román hivatalnokai hatékonyan együttműködnek egymással, arról megbizonyosodhattunk azon a ceremónián, amelyen az anyaországi testvértelepülés, Érd város T. Mészáros András polgármester vezette küldöttsége átadott Szászrégennek egy teljesen felszerelt, hegyi mentésre alkalmas terepjárót. Az érdi tűzoltók, élükön Francz József tűzmegelőzési osztályvezetővel, rögvest be is mutatták, hogyan működik a fürge kis járgány. – A hegyi utak nagy része elég rossz, ezért ez a viszonylag kicsi, gyors, mozgékony jármű nagy szolgálatot tehet nekünk – konstatálja Ioan Chibulcutean városi tűzoltóparancsnok, aki először egy kicsit szigorúnak mutatkozik, de miután fiatal magyar kollégájával, a tolmács szerepét betöltő Bartha Zsolt Szilárddal kiegészülvén elkölt az érdi küldöttséggel egy ebédet, felenged, és kifejezetten barátságossá válik.
Hiába, fontosak a testvérvárosok égisze alatt megizmosodó román–magyar kapcsolatok, mint ahogy felbecsülhetetlen jelentősége van a magyar–magyar testvériség legkülönbözőbb megnyilvánulási formáinak is – derül ki lépten-nyomon. Erre bizonyítékul szolgál a másfél évtizedes múltra visszatekintő Szentiváni Charta is, amelynek ötletgazdája az érdi polgármester kabinetfőnöke, Kerezsi Loránd, és amelynek oszlopos tagjai a magyarországi „Szentivánok”. A nyolc község jó kapcsolatot ápol több hasonló nevű határon túli településsel is, például a Szászrégen közelében fekvő Vajdaszentivánnyal. A charta munkájának része egyébként a segítségnyújtás is: így nem csoda, hogy a Maros-völgyi magyar falu nemzetközi sikerekkel is büszkélkedő hagyományőrző tánccsoportját Kerezsiék támogatják. Sőt az érdi küldöttség egyik tagja, Bodnár Ferenc az idén százesztendős Pilisszentiváni Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnökeként meghívta vajdaszentiványi kollégáit a közelgő anyaországi ünnepségre. A kifejezetten ízletes gulyás elköltése közben szó kerül az erdélyi és a magyarországi politika megosztó szerepéről, a két ország fejlődéséről, az uniós forrásokról, a televíziós valóságshow-król, a népi hagyományról, meg még ki tudja, miről, és végül azzal válunk el egymástól: az egyik magyarnak nem szabad szem elől tévesztenie a másikat. Különben végünk.

Érdiek székelyudvarhelyen. Január 18-án Székelyudvarhelyre látogatott Érd város küldöttsége. A városházán megtartott sajtótájékoztatón T. Mészáros András érdi és Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester kifejezte szándékát, hogy a jövőben településeik között is létrejöjjön a testvérvárosi kapcsolat. A két polisz barátságának ápolásában egyébként évek óta komoly szerepet vállal Albert Csaba, a Hargita Megyei Civil Tűzoltók Egyesületének elnöke. A folyamatos kapcsolattartás eredményeként az elmúlt esztendőkben több gépjárműfecskendő érkezett Székelyudvarhelyre, amelyeket a környéken létrehozott tűzoltócsoportok között osztottak szét.