A lelőtt harcos lelke

Egészben lenyírt rackagyapjú egy kastély márványlépcsőjére hajítva. Mintha áldozati állat, maga a bárány feküdne ott kiterítve. Ez volt az a látvány, amely Baktay Patrícia nemezszobrászban megmozdította, életre keltette azt a védelmező szellemlényt, amelyet Schmidt Éva néprajzkutató a hanti mítoszok nyomán úgy nevezett: a Világügyelő.

Ez lett a tollakkal, csontokkal, kavicsokkal, kagylókkal ékesített szobor címe is, amely a Háló Közösségi Központ Kolta Galériájában (Bp. V., Ferenciek tere 7–8., III. lépcsőház, II. emelet) nemrégiben nyílt, és március 7-ig látható Bálványok, idolok, szellemlények című kiállítás egyik fontos darabja. A megnyitó alkalmából Kondor Katalin beszélgetett az iparművésszel, és aztán az este egyszerre meghitt, beszélgetős-poharazós tárlatvezetéssé alakult át, amelyen az alkotó többször is hangsúlyozta, hogy a krisztusi áldozat, a krisztusi minőség sok szempontból egybeesik a védőszellemekről alkotott archaikusabb elképzelésekkel és tapasztalatokkal. Így nem meglepő, hogy a keresztformák és az archaikus, pogány szimbólumok, ábrázolásmódok egyszerre jelentkeznek alkotásain, például a Világügyelő szobrán is. De legújabb mitikus figurája, a Lelőtt harcos lelke – amelyet az interneten látott, néhány perces, Schmidt Éváról szóló video inspirált – is lényegében egy kereszt, amelynek hossztengelye egy alig megmunkált deszka, világháborús lövésnyomokkal.
Fölül a magyar szimbolikában gyakran ábrázolt szárnyát kiterjesztő madár, lejjebb a művész nagyapjának első világháborús sapkarózsája, alatta egy kis mélyedésben egy óraműből származó fogaskerék, amely azt szimbolizálja, hogy azoknak a katonáknak a java része, akiknek a lelke alkotja a mitikus figurát, nem saját jószántából ment a háborúba, hanem úgy, ahogy egy nagyobb szerkezet alkatrésze mozdul, ha mozdítják. A lefelé fordított címerpajzs, a kihalt nemesi családok szimbóluma ebben a kontextusban magáért beszél, ahogy a hossztengely alján a négy kis szénből faragott, fekvő figura is élénk földszínekben pompázó gyapjúszálakkal átfogva. Föléjük piros fonallal hímzett szomorúfűz borul, vagy mégis inkább madár? Baktay Patrícia nem híve annak, hogy egy-egy munka kapcsán külön foglalkozzon a kapcsolódó szimbólumok ismert jelentésével, mert úgy érzi, akár ez is félreviheti az alkotófolyamatot, ahogy az is nagyon fontos, hogyan bánik a művész a színekkel. Nem szabad kedvelt és nem kedvelt színekre osztani skálát, mert ez is korlátozhatja a pontos kifejezést. A szobrain megjelenő témák gyakori eleme a halál, a szenvedés, az áldozathozatal, a gyász, a halálfélelem, mégsem szomorúak ezek az alakok, szinte minden kompozíciót élénk, derűs, erőt sugárzó vörösek, zöldek, kékek, sárgák uralnak.
A szellemminőségek mellett az emberi minőségek is foglalkoztatják a művészt. Népszámlálás című alkotásán a gyógyító-védelmező céllal készült rengeteg kis alak – vidám színű fonalakkal összefogva – egyszerre különbözik egymástól, de valahonnan nézve mégis mind egyformák. Mint mondta, középiskolai tanárként úgy látja, ma a gyerekek emberismerete beszűkülőben van, nincsen annyi lehetőségük, mint korábban, a médiakorszak előtt, hogy különféle emberi karaktereket figyeljenek meg, ezt tükrözi, hogy gyakran csak egyféle, szép arcú figurát tudnak és tanulnak meg rajzolni.
A következő hetekben, a most kiállított szobrok jelenlétében mutatják be a Háló Közösségi Központban Halmy György új filmjeit, amelyeket Schmidt Éváról készített. Egy korábbi filmben már esett szó a Lelőtt harcos mitikus figurájáról, amellyel Schmidt Éva maga is azonosult. Az új alkotásban azt is kifejti majd, hogy e harcosról szóló történet lesz az új évezred egyik legfontosabb mítosza, amelyben védelmező szellemalakként egyesülni fog a nyugati szabadsághős és a keleti harcos archetípusa, és minden katona és minden harcos lelke, aki tisztességes küzdelemben, valóban áldozatként halt meg az emberi történelem véres évezredei során.