A zebegényi Mókus s a zöld kockás abrosz

Farkas Vince kapitányt mindenki ismerte a Dunakanyarban, májusban lesz egy éve, hogy távoli vizekre hajózott. A nyolcvannyolc éves korában elhunyt egykori atléta – aki 1936-ban öt kilométeren át futott az olimpiai lánggal – kincseire ma is sokan lennének kíváncsiak, de a zebegényi múzeumát zárva találjuk, s hiába csengetünk, senki nem nyit ajtót. Pedig az ezerkétszáz lelkes községben télvíz idején is nagy a nyüzsgés, a februári nap sokakat a Duna-partra csalogat. A síneken átkelve a folyótól gyalog pár perc alatt elérhető a település központja, amely ma is olyan, mint ahogyan a XX. század elején Kós Károly és alkotótársai, Jánszky Béla, Györgyi Dénes, Körösfői-Kriesch Aladár, Maróti Géza megálmodták. Zebegény egy évszázada a szeceszszió valóságos művészeti központja lett, az egykori hangulatról a többé-kevésbé jó állapotú épületek mellett Szőnyi István tárlata árulkodik. A falu temploma 1907-ben épült, sajátos szecessziós stílusával ma is egyedülálló alkotásnak számít. A macskaköves utcákon sétálva valóságos időutazásban lehet részünk, majd a főtérre visszatérve legjobban tesszük, ha a Mókust tekintjük végállomásnak. A hely kívülről elegáns kávézónak tűnik, de belépve hamar kiderül, hogy egy jófajta falusi kocsmába érkeztünk. A pultnál helybeli öregek vitatják meg az élet nagy kérdéseit, míg az ivó másik végében vadászok mesélnek legújabb kalandjaikról. A falon trófeák, az asztalokon zöld kockás abrosz, a pénztárgépen pedig egy felirat: „A megszorítások következtében három év múltán februártól tízszázalékos áremelésre kényszerülünk.” A fogyasztás így sem terheli meg a pénztárcánkat, egy tejeskávé száz, egy korsó csapolt sör kétszázhúsz forintból kijön.
Bár túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Magyarország egyik legszebb helyén járunk, meglepő, hogy szálláslehetőségből sem igazán nagy a választék. Családi fogadókat többfelé látni, hotel azonban csak egy, a Kenderes található Zebegényben. Vastagabb pénztárcával persze szemben, Visegrádon magas színvonalú termálszállókban is kipihenhetjük a fáradalmakat. A Kenderes is rendelkezik szaunával, úszómedencével, a közel hatezer forint/fő/éj ár ezért megbocsátható, de a szobák és a kiszolgálás minősége elmarad a várakozásoktól. A szállodára sajnos ugyanaz jellemző, mint a magyar vendéglátásra általában: ha csak egy fokkal is igényesebb lenne a vendéglátás, s csak egy kicsivel többet mosolyogna a személyzet, akkor szívesen ajánlanánk a helyet másoknak is. A szálloda közvetlenül a folyóparton áll, a „strand” csodálatos is lehetne, ha a tulajdonost zavarná, hogy közvetlenül az épület előtt hordalék és a szemét tornyosul, így a hotelnél le sem lehet menni a vízig. Zebegény ettől függetlenül remek kirándulóhely, s nem nehéz elképzelni, milyen csodát lehetne itt elérni, ha igazán tudnánk élni a természet és a történelem ajándékaival.