Amerikai kapcsolat

Washingtonban járt a minap az MSZP küldöttsége, mivel úgy érzik, a szocialisták kicsit lemaradtak a Fidesz, az MDF és a szabad demokraták mögött az amerikai kapcsolatépítésben. E mondatok mögött háttérként ott a jó ideje tartó belpolitikai lökdösődés, amelynek tétje, hogy ki nyeri el Amerika kegyeit. Az MSZP 2002-ben hatalomra jutva nyeregben érezhette magát, hiszen a karakánul Gripeneket vásárló Fideszre megorrolt az újsütetű „nagy testvér”. Az elkényelmesedő szocialisták így könnyedebbre vették az udvarlást, ráadásul ott volt megnyugtatásul Washington hazai tanácsadójaként a koalíciós partner SZDSZ is. E látszólagos nyugalomban Gyurcsány Ferenc nem teljesen saját ötlettől vezérelve, de kormánya egyetlen markáns külpolitikai lépéseként határozottan nyitott kelet felé, amellyel fejére hozta a bajt. Olyan geopolitikai játszmába keveredett, amelyhez érezhetően nagy volt rá a kabát, ráadásul a Fidesz megint csak nem teljesen önmagától, lecsapott az amerikai kapcsolat javítását és Gyurcsány nyomás alatt tartását egyszerre kínáló lehetőségre. Innentől a hazai pártok egymást taposva futnak versenyt Washington kegyeiért.
Ám miközben a hazai pártok – leragadva a Nabucco kontra Kék Áramlat vitánál – az iszapbirkózással vannak elfoglalva, a térségünkben is zajló geopolitikai játszma újabb és újabb fordulatokat vesz. Moszkva számára sem az egyetlen régióbeli kitörési pont immár Magyarország, amely ráadásul belharcaiba gabalyodva egyre jobban elijeszti mind a keleti, mind a nyugati befektetőket. Feléledtek viszont az Oroszország nyújtotta lehetőséget látva a szomszédok, a Putyin budapesti útján felvázolt kecsegtető lehetőségekből így mára nem sok maradt. Az európai gázelosztó központ szerepét az osztrákok (Baumgarten) maguknak kérik, az Alpokban pedig tározót építenek. Természetesen mindezért némi szívességgel fizetnek – néha éppen a mi kárunkra. Az immár Déli Áramlatra átkeresztelt Blue Stream is új irányt vett, s ma már biztosnak látszik, hogy a gerincvezeték nem halad majd át hazánkon. Jól jár viszont ezzel az ENI révén Olaszország, a pragmatikusan minden irányba nyitott Bulgária és Szerbia, amely a NIS-ért cserébe tranzitlehetőséget és tározót kaphat. A gáz tározására a régióban talán legjobb geológiai lehetőségekkel rendelkező Magyarország pedig azt kapja, ami marad. Egyre inkább álommá szelídül a záhonyi közlekedési forgatókorong terve is. A szlovákok széles nyomtávú vasutat építenének Bécsig, míg Kínából már meg is érkezett a közelmúltban az első szerelvény a hangzatos nevű Eurázsiai Földi Hídon Mongólián, Oroszországon, Fehéroroszországon, Lengyelországon át Németországba. Ma már Varsó is érezhetően nagyobb konstruktivitást mutat Moszkva felé, s egy új orosz gázt szállító vezeték építésébe is beszállna, ha az rajta megy keresztül. S akkor még nem említettük a keleti piacokban rejlő potenciált már régen megérző Németországot.
Budapesten eközben még mindig azon megy a vita, hogy ki milyen mértékben áll ki a Nabucco mellett. A nagy biznisz lehetősége ugyanakkor egyre távolabb kerül. Marad a közös erővel kivívott „dicsőség”, miszerint mi vagyunk a régió leginkább oroszbarát országa. No, és a verseny az amerikai kapcsolatért.