Besenyő Pista bácsi és az inkvizíció

Jó ideje próbálkozik az MTV egy kicsit ahhoz hasonló műsorral, amilyen a Hír TV-n a Célpont. Le is igazolták hozzá az egyik kereskedelmi csatornáról M. Kiss Csabát, a műsort meg elkeresztelték Szempontnak. Ebben a sorozatban általánosabb, riportszerűbb anyagokat látunk, mint Hír TV-s unokatestvérében, amely egyértelműen oknyomozó produkció, hömpölygőbbek, ráérősebbek, hosszabbak a snittek, lágyabbak az egyébként jól válogatott zenék. Mindezt nyugodtan nevezhetjük olyan bátran vállalt közszolgálati erényeknek, amelyek nézhetővé teszik a műsort a napi brusztban megfáradt néző számára. Mert a gyorsan pergő képsorok nem jelentenek feltétlenül valódi intenzitást.
Ha a műsor formai kereteit sikerült is azonban eltalálni, annál több a tartalmi probléma. Az utolsó adás négy témája közül kettő olyan módon zenésíti meg egy politikailag és ideológiailag jól behatárolható kör nézőpontját, sőt vélt vagy valós érdekeit, amely a lehető legtávolabb sodorja az összképet a pártatlan, közszolgálati attitűdtől és a hiteles tájékoztatástól.
Tiszaderzs egy azok közül a magyar falvak közül, amelyek a közelmúltban csődöt jelentettek. Tiszaderzsen azonban negyvenmilliós sportcsarnokot építettek nem is olyan régen. Az önkormányzat tehát nyilván nem jól gazdálkodik. A riportból kiderül, hogy más források álltak rendelkezésre a nagy beruházáshoz, és máshonnan, más okokból nem folyt be a pénz a gazdálkodáshoz. A snitteken látszik, hogy a település polgármestere azt hiszi, segítségére jöttek a tévések, nem pedig azért, hogy országosan végigvágjanak az önkormányzatokon, és megszégyenítsék őket. Pedig aki követi a napi politikai eseményeket, az tudja, kik tudnak szívből kacagni az ilyesmin. A végkicsengés az, hogy az önkormányzati vezetők egy része, úgy látszik, nem ért a munkájához, és várják azoknak a vezetőknek a jelentkezését, akik sikeresek. A kedves néző azonban már napi tapasztalatból is könnyen belátja a mondás igazságát, amely szerint üres kamrának bolond a gazdasszonya.
Igazán botrányosra a katolikus „körpapokról” szóló anyag sikeredett. Aki fellépésnek nevezi a misézést, az szerintem ne menjen egyházi téma közelébe, különösen olyan országban ne, ahol sok millióan sorolják magukat valamelyik keresztény egyházhoz. Egy effajta riportműsor keretei eredendően nem alkalmasak arra, hogy a katolikus egyház válságáról érdemi anyagot mutasson be. A cölibátus kérdését nem lehet két-három mondatban megvitatni, komoly egyháztörténeti hátteret kell figyelembe vennie annak, aki ilyesmiről készít riportot. Azon is lehet vitatkozni, dühítő vagy nevetséges inkább, hogy miután évtizedek óta keményen, áldozatosan dolgozó katolikus papokat láttunk a snitteken, Besenyő Pista bácsi, vagyis Laár András, aki valahányad állásban buddhista pap, mennyiben törhet pálcát felettük, mennyiben mondhatja meg a tutit egy kétezer éves egyházról. Számomra az ő buddhista hitelének már ott vége van, hogy elvállalta a műsorban ezt a szerepkört. További mázdarabok hullanak le róla a későbbiekben, amikor a katolikus egyház válságával kapcsolatban az inkvizíciót és a keresztes háborúkat emlegeti.
A riportban bemutatott papok vélhetően egyikben sem vettek részt, viszont II. János Pál pápa még a kétezredik év beköszönte előtt bocsánatot kért mindenkitől a katolikus egyház bűneiért. Külön megtette ezt Magyarországon is, rettenetes szélviharban, Szent Márton hegyén állva.
(Szempont, m1, január 10., 20.10.)