Fátyol mögött

L Á T - H A T Á S Legutóbbi kiállítását a Virányosi Közösségi Házban rendezte Szarka Csilla festőművész; mostani tárlatának helyszíne a Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet Weszely Galériája (VIII., Vas u. 8–10.), egy látszólag egészen más típusú kiállítóhely, hiszen az itt rendezett tárlatok többszörösen is az úgynevezett szakmának szólnak. Mindkét helyszín különösen fontos a jövő értő közönsége kialakítása szempontjából.

Azért is izgalmas a tárlat, mert a művek úgy tekintik át egy festői pálya első tíz évét, hogy közben a kortárs magyar művészet egy igen jellegzetes irányzata, a lírai expreszszionizmus alakulásáról is sokat elmondanak. Az 1969-ben, Debrecenben született, a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán 1997-ben, Nagy Gábor növendékeként végzett művész festményei, grafikái lazúrosan egymásra hordott rétegekből épülnek föl, a barnák, okkerek, kékek árnyalataiból izgalmas, sejtelmes kompozíciók születnek, a vágyak, érzések, asszociációk gazdagságát sejtetve. Noha a címeket szükséges rossznak tartja a művek alkotója, jellemzésül néhányat érdemes megemlíteni: Fátyol mögött, Rejtőzködő, Elhagyás, Elsötétülés – mindegyik arra utal, hogy a néző képzelete számára szeretne minél nagyobb mozgásteret hagyni, szinte a végletekig tágítva az asszociációs lehetőségek körét.
A művész már a kilencvenes évek második felében jó néhány szakmai elismerést érdemelt ki műveivel, és folytatódott ez a sorozat az utóbbi években is. Rendszeresen kiállít a Magyar Festők Társasága és a hatvani Moldvai Győző Galéria tárlatain. Az egri akvarellbiennálén való szereplését jellemzi, hogy egy alkotását megvásárolta a Dobó István Múzeum, két festményével néhány hónappal ezelőtt újabb díjat kapott a Magyar Festők Társasága csoportos tárlatán. A tárlaton láthatók ezek a munkák is, ahogyan a kiállítás első részében az egyetemi diploma után megszületett munkák, illetve a második részben a 2006-os év alkotásai. Miként a lazúrosan fölvitt rétegek újabb és újabb értékekkel gazdagítják az egyes alkotásokat, a művek együttese úgy formálja meg egyre pontosabban létrehozójuk művészi portréját, s érzékelteti a pálya további alakulásának lehetőségeit.