Gazdag építészeti örökségük arról tanúskodik, hogy népek és kultúrák ütközőpontjáról, és egyúttal olvasztókemencéjéről van szó. A 96 százalékban katolikus, négyszázezres lélekszámú ország le sem tagadhatná a mór uralom alatt töltött évszázadait: ezt a periódust a tetten érhető muzulmán városépítési stílus csakúgy megőrizte, mint a falsíkból kiugró zárt, arabos faerkélyek. Egyszerre vannak itt jelen a hatezer éves, az egyiptomi piramisoknál is ezer évvel régebbi megalitikus építmények, az ókeresztény katakombák, a megőrződött reneszánsz és a rárakódott barokk emlékek, az angol gyarmati múlt karakteres lenyomatai, valamint a legújabb építészeti törekvések. Két megkerülhetetlen dátumba ütközünk: 1530-ba, amikor Rodoszról ide települtek át a johannita lovagok, Európa nemesei, akik aztán a török veszedelem elleni katonai küzdelem jegyében megépítették reneszánsz mintavárosukat, Vallettát; illetve 1697-be, amikor a nagy földrengés után úgy döntöttek: helyreállítás helyett inkább vadonatúj, barokk épületeket emelnek.
Málta némi pogány legendáriumért sem megy a szomszédba: Gozo szigetén, a Ramla-öböl közelében ma is megtekinthető Kalipszó nimfa barlangja, ahol a leleményes Odüsszeusz hét évén át raboskodott az érzéki szerelem fárasztó igájában. De van mitikus keresztény emlékhely is: a hagyomány szerint Comino szikláin szenvedett hajótörést Krisztus után 60-ban Szent Pál, és ezt az öblöt később róla is nevezték el. Máltán 365 templom tör a magasba, tehát az év minden napjára jut egy. Búcsúit fiesztával, tűzijátékkal ünneplik a hívek.
Az idei rövid farsangi időszakot Valletta alaposan kihasználta: a globalizmus minden jegyét magán viselő karneváli mulatságot produkált a patinás épített környezetben. Izgatott gyermekek, maskarás felnőttek és papírmasé kocsik vonultak a Köztársaság útján, a Szent János útján és a Szabadság téren. A több napon át tartó, fékevesztett eseménysorozat idejére még iskolaszünetet is elrendeltek Máltán. A karnevál groteszk, ijesztő maszkokkal megrendezett változatának a gozói Nadur kisvárosa adott helyet.
Gozo szigetére gigantikus kompjárat megy Máltáról: mióta az üzemeltető spanyolok megszüntették a menetrend szerinti helikopterjáratot, ezen kívül csak hidroplánnal lehet oda eljutni. Gozót mindössze harmincezer lélek lakja, az időutazás azonban itt, ha lehet, még tökéletesebb illúziót kelt. Még léteznek és működnek például azok a falusi közmosodák, amelyek a vidéki Franciaországból lassacskán már eltünedeztek, és amelyhez hasonlóért az ínyenc európainak egészen az erdélyi Torockóig kell elzarándokolnia. Gozo természeti kincseiről is nevezetes, ám a szürreális sziklaképződmény, a Kék Ablak is megközelíthetetlen volna, ha nem teremtik meg hozzá a szükséges építészeti és idegenforgalmi infrastruktúrát. Dwejrában a belső tóról sziklakanyon vezet ki a nyílt tengerre, amelyen motorcsónak segítségével juthatunk át. Ugyanez az építészeti rásegítés áll Málta szigetén a nem kevésbé festői Kék Barlangra is, amelyet ugyancsak látogathatóvá kellett tenni, hogy turisztikai vonzerőt jelentsen. Marsaxlokk kikötővárosának különlegességeit pedig a föníciai eredetű színpompás csónakok, a luccák jelentik, amelyekre máig élő tradícióként változatlanul felpingálják Ozirisz isten szemét, amely vigyáz a hajósokra a veszedelmes tengeren.
A turizmus újabb keletű kihívás, épp ezért Máltán az apartmanok és szállodák építése számít az igazi építészeti húzóágazatnak. Régebben a két- és háromcsillagos szálláshelyek domináltak – manapság inkább a négy- és ötcsillagos hotelek iránt mutatkozik növekvő nemzetközi igény. A családi üdülések a sziklás és köves tengerpartok mellett preferálnák a homokos partokat is, ezekből azonban nagyon kevés van Máltán. Ezen az áldatlan helyzeten kívántak változtatni az északi partszakasz szállodaberuházói, amikor nemrég félmilliárd forint értékben szállíttattak homokot Máltára Jordániából. A projekt merész és nagyra törő volt, ám egy féktelen vihar az importhomok nagy részét bemosta a tengerbe.
Nagy viharokat váltott ki Saint Julian’s felhőkarcoló méretű high-tech irodaháza is, amely bírálói szerint egyáltalán nem illik a halványsárga máltai márgaépítészet tradicionális összképébe. Pedig a Portomaso-torony figyelemreméltó kompozíció, noha a vitorláskikötőbe lecsorgó, hozzá csatlakozó szállodaépület már visszatér az évszázadokon át kiformálódott máltai építészeti hagyományhoz. Ennek a stílusnak még tisztább megjelenítése az arabos motívumokat bátran vállaló új Excelsior szálloda. Megtervezése során legalább olyan fontos volt a romantikus környezetbe való ágyazottság, mint maga a luxusszálloda funkcionális kialakítása, beleértve az elmaradhatatlan wellnessrészleget is.
Valletta városfejlesztési újdonsága a Waterfont-projekt, a volt kikötő építészeti rehabilitálása. E fantáziadús épületegyüttes korábban közönséges raktársorként szolgált; a johannita lovagok által épített, mára funkcióját vesztett falak mentén egy csaknem egy kilométeres komp- és utasszállító terminált szeretnének létrehozni. Restaurálják az épület frontját, és úgy alakítják ki az új vízi közlekedési csomópontot, hogy a lovagkori jelleg ne sérüljön. A farsang idejére már ezt az új közteret is birtokba vette a főváros népe, de éttermei, szórakozóhelyei miatt más időszakban is szívesen látogatnak ide.
Máltán ugyanis a gyomor is megkapja a magáét. A remek hal-, bárány- és nyúlételeket pedig a legstílusosabb a jóféle máltai shiraz-borral, az Ulyssessel leöblíteni…
A java még hátra van, térképen mutatjuk, hol érkezik jégeső, szélvihar, vagy éppen az ítéletidő egyéb formái
