Bakács Tibor óriásit aratott a Kelj fel, Jancsiban. Két reggelen át helyettesítette Fiala Jánost, és a hallgatók rendkívül hálásak voltak. Hogy pontosan miért? Talán mert nem játszotta el a manézs közepén ostorát csattogtató állatidomár szerepét, hanem meghallgatta a telefonálókat. Nem mindet, nehogy elkanászodjon a közönség, ő is nyomott időnként egyet-egyet mondat közben, de a többséget mégiscsak. Meglepő módon sok az idősebb hallgató, sőt az idősebb asszony. Talán régi Fiala-rajongók még a calypsós időkből, amikoriban a műsorvezető reggelizett a stúdióban. Teli szájjal beszélt, ez volt a rosszfiúimázs egyik színfoltja, és a nénik azt telefonálták: Fiala úr, imádjuk magát, olyan aranyos.
Azóta persze már sok víz lefolyt a Dunán, talán a rajongó nénik száma is csökkent, a műsorvezető is sokat komolyodott, ezért szívesen forgolódik befolyásos emberek társaságában. Talán már nem is beszél tele szájjal. És nem szabad lebecsülni, ha sikerült megtartania haladó szellemű idős rajongótáborának egy részét, akik viszont most, a háta mögött, csalárd módon azt kérdezték: Bakács úr, hol lehet még magát hallani? Hogy a Tilos Rádióban? És akkor elképzeltük, amint az idős hölgyek a készülékük fölé hajolva keresgélik a Tilost, de azt már nem tudtuk elképzelni, milyen arcot is vágtak, amikor megtalálták. Reméljük, mosolyognak. Persze Bakács sem úszta meg a hűséges reggeli huhogókat, zsidózókat, akik a Fiala-műsor rendszeres vendégei. De fontosabb ennél annak vizsgálata, hogy milyen többletérték jelent meg az ő részvételével a Kelj fel, Jancsiban. Talán csak egy emberibb hang, egy nyitottabb, figyelmesebb attitűd. A műsor koncepciótlan, és mint az a szabad műfajban lenni szokott, a spontaneitás okán egetverő ostobaságok is elhangzottak. Nem csak a hallgatóktól. Sok volt a bakácsi sóhajtozás, borongás, mindez összekötve többször is azzal, hogy Magyarország azért szomorú, mert a Fidesz „Rosszabbul élünk” kampánya leszivárgott a mélyrétegekbe. (Ó, ha rosszkedvünk telének tényleg csak ez lenne az oka!) Miként nem igaz az sem, hogy Orszáczky Miklóst nem gyászolta meg a magyar média, mert igenis meggyászolta, sőt a mainstreamhez igazodva még jobban is, mint amennyire egyáltalán ismerte és értékelte.
A legszebb pillanatok azonban mégiscsak azok voltak, amikor a hallgatók a második reggel végén egymás után telefont ragadtak, és elmondták: jobb volt Bakáccsal, mint Fialával. Bakács pironkodott, kérte, hagyják abba, de csak nem. És erről óhatatlanul eszembe jutott egy jelenet a veszprémi éjszakából. A megyeházával szemben volt a nagy Lenin-szobor. Állt vele szemben a részeg, és hányt. Valaki odament hozzá, és csendben ennyit kérdezett: Minek nézi, ha nem bírja? Kedves hallgatóink! Ha Fialát választották, akkor a háta mögött ne mószerolják! Fiala ugyanis nem kötelező.
(Kelj fel, Jancsi!, Pont Fm 88.1.)
Nagy változás jön a hatos lottón
