Lóháton már a részvétel is bravúr lenne

A sokat emlegetett, „a magyar lovas nemzet” állítást a tények cáfolják: az olimpiákon 1912-től megrendezett 21 viadalon versenyzőink csak kilencen szerepelhettek, és Platthy József révén (1936) mindössze egyetlen bronzérmet szereztek. Az utóbbi években a szakadék tovább mélyült a hazai és a nemzetközi élmezőny között, ezért már az is bravúr lenne, ha magyar lovas rajtolhatna a pekingi olimpián.

A mítosz szerint az olimpiák eredete az Olümpia közelében rendezett kocsiverseny volt, az viszont történelmi tény: a görögök 2687 évvel ezelőtt már négylovas fogatokkal küzdöttek a babérkoszorúért. Balszerencsénkre a legsikeresebb magyar szakág, a fogathajtás nem került fel az újkori olimpiák műsorára, így az elmúlt évtizedekben lovasainknak nem sok babér termett a nyári játékokon.
A lovassport három szakággal (díjugratás, díjlovaglás és lovas tusa) 1912 óta szerepel az olimpia műsorán, s az egyetlen sportág, amelyben a nők és a férfiak együtt versenyezhetnek. A magyar versenyzők szereplése ugyan látványos volt – a bukások, kizárások, pályatévesztések miatt –, de nagyon szerény, hiszen eddig csak Platthy József huszár százados nyert Sellő nevű lovával bronzérmet az 1936-os berlini olimpián. Méghozzá nagy csatában, hiszen az összevetésben hibátlan lovaglással lett harmadik a belga Ganshof és az amerikai Ragusa előtt. Gróf Bethlen István földbirtokos, Dienes-Öhm Tivadar huszár hadnagy, Kovács Dezső tüzér százados és Szentpály Imre tüzér százados összeállítású lovaspólócsapatunk is remekül szerepelt, negyedik lett, s így a magyar lovassport legsikeresebb olimpiája volt a berlini.
A többiről csak a legeket idézzük fel. A legvakmerőbb magyar lovas Cseh Kálmán volt, aki az 1928-as amszterdami olimpián lovas tusában sárga Bene nevű lovával a terepversenyen hatalmasat bukott, de folytatta a versenyt, amely után agyrázkódás miatt kórházba került. Az orvosi tiltás ellenére másnap elindult a díjugratásban, amelyben az egyik akadály ugratását a zsűri gázolásnak minősítette, s ezért kizárta.
A legnagyobb túlórázó Jankovich Lőrinc volt a kisbéri Iránnyal, akit az 1936-os olimpia terepversenyén a tizedik akadálynál kizártak. A közelben lévő Németh Dezső csapatvezető óvást jelentett be, ezért a terepre kivitték a versenybíróság tagjait, akik a kizárást jogtalannak ítélték meg, így a magyar versenyző újrakezdhette a viadalt. Így Irány kétszer teljesítette az első tíz akadályt. Hőstette azonban hiábavaló volt, mert csapattársa, Visy István Legény nevű lova a harmadik akadályban csüdcsontját törte, s ahogy a legendás szövetségi kapitány, Várady Jenő írta: „a helyszínen átsegítették az égi legelőkre”.
A legbalszerencsésebb olimpiai lovas címre sajnos sok pályázó van, de talán a „győztes” az örökös magyar bajnok díjlovagló Dallos Gyula lehet, aki a német tenyésztésű Aktionnal kétszer harcolta ki az olimpiai szereplést (1992 és 1996), de Barcelonában lova betegsége, Atlantában pedig sántasága miatt nem indulhatott. Az utolsó magyar olimpiai szereplő, a díjugrató Túri József is csalódottan tért haza 2000-ben Sydneyből, mert az egykori bugaci csikós, aki 1988-ban angol színekben a csapatversenyben hatodik lett Supervill nevű lovával, egy hibás állatorvosi beavatkozás miatt nem rajtolhatott. S már nem is javíthatott, mert 2003-ban motorbalesetben olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy belehalt.
Az elmúlt évtizedben a kvalifikációs követelmények egyre nehezedtek, s így hiába volt 2004-ben közel Athén, egyetlen magyar lovas sem tudta kiharcolni a részvételt.
Peking ugyan távol van, de a szakemberek még reménykednek abban, hogy az első Kínában rendezett lovas világversenynek lesz magyar résztvevője. Fugli Károly, a Magyar Lovasszövetség főtitkára szerint díjugratásban az angol származású, harmincéves James Wingrave mellett – aki tavaly óta magyar színekben versenyez – Horváth Balázs és Hugyecz Mariann küzd a minél jobb világranglista-helyezésért, amely olimpiai kvótát jelenthet. A lovas tusázók csapatban nem szereztek kvótát, s egyéniben sincs esélyük. A nagyon erős díjlovaglómezőnyben Dallos Zsófia és Ács Róbert próbálja kiharcolni az olimpiai szereplés lehetőségét. A lovasszövetség vezetése ugyan negyed százada hirdeti, hogy az olimpiai szakágakban is fel kell zárkózni a nemzetközi élmezőnyhöz, de az eredmények azt mutatják, hogy sem a hazai szakembergárda, sem a hazai lóállomány nem tudja felvenni a versenyt a világ legjobbjaival.
Ezért aztán, amíg a fogathajtás nem kerül az olimpia műsorára – amire sajnos nem sok esély van –, addig reményünk sincs arra, hogy ebben a konzervatív, de nagyon látványos, s ezért is egyre népszerűbb sportágban bizonyítsuk, hogy valóban lovas nemzet vagyunk.