Mennyit ér forintban Markhot Ferenc?

Őszintén megvallva, nem törném össze kezem-lábam az igyekezettől, hogy egyszer személyesen találkozhassak dr. Horváth Ágnessel, sosem vonzottak a fanatikus bürokrata típusú nők. De ha mégis úgy hozná a kifürkészhetetlen sors, hogy egy percre kettesben maradnék vele, egyéb érdeklődés híján ezt kérdezném meg tőle, diszkréten: – Meg tudná nekem mondani, kedves Ágnes, hogy kicsoda az a Markhot Ferenc?
Kéne tudnia rá a választ, hiszen az egészségügyeinkért felelős miniszter asszonynak orvosegyetemi végzettsége van, a szakmában hagyományosan illik ismerni a nagynevű kollégákat, de valami mégis azt súgja nekem, hogy csupán ennyit felelne rá, határozottan és tévedhetetlenül, ahogyan szokta: – Természetesen tudom! Róla van elnevezve az egri Markhot Ferenc-kórház! És egy elégedett, enyhén lekezelő félmosoly lenne a büntetésem a molesztálásért. Hogyan merészeltem én e hátulról jövő kérdéssel megszorongatni őnagyságát?
Horváth doktornő, ha netán orvostörténeti előadásokat is hallgatott (volna), és nem csak a gyógyszer-, kórház-, orvos- és betegmenedzselés ismereteit töltögette fejecskéjébe, többet is tudhatna az egri kórház névadójáról. Markhot Ferenc a Pöstyénhez közeli Vittencen (ma: Chtelnica, Szlovákia) született 1718 táján, pontosan nem tudjuk, mikor. A nagyszombati jezsuitáknál tanult, majd a bolognai egyetemen szerzett diplomát kémiai és orvosi tudományokból. Hazatérése után, 1745-től Nagyváradon praktizált, onnan szólította magához Egerbe Barkóczy Ferenc püspök 1758-ban, hogy más tudósokkal együtt részt vegyen nagy tervének megvalósításában: líceumot, akadémiát szervezni a városban. Amikor 1761-ben Barkóczyt esztergomi érsekké választották, utódja, Eszterházy Károly folytatta az építkezések és a tudósképzés „menedzselését”. 1763-tól tovább épült a hatalmas barokk líceum, tetején a csillagvizsgálóval, a pompás könyvtár, sorra létesültek a tudományos fakultások és intézményeik. 1769-ban indult meg a nyilvános doktorképzés, amit Markhot Ferenc – akkor már Heves vármegyei tiszti főorvos – igazgatott, Perliczy Jánossal és másokkal oktatva a természettudományi és orvosi ismereteket. Anatómiát, sebészeti és szülészeti praktikát tanított, ő fedezte fel és alkalmazta elsőként gyógyításra a timsós parádi forrásvizek jótékony hatását. A török minaret mögötti üres térségen, az Eger-patak partján épült, akkor modernnek számító ispotály és a magyarországi orvosképzés alapító tudósa Markhot Ferenc. Munkássága hamar elnyerte „méltó büntetését”: II. József császár – a bécsi egyetem monopóliumának védelmére – betiltotta az intézmény működését, Markhot kegyvesztetté vált, megalázva, nélkülözve halt meg 1796-ban.
Az utókor hálával megőrizte az emlékét: az egykori Scola Medicinális helyén álló Heves megyei kórház Markhot Ferenc nevét viseli, a kiváló orvosok munkáját Markhot-emlékéremmel jutalmazzák.
Mindez azért aktuális – és úgy jön az egészségügyi miniszter személyéhez –, hogy a szóban forgó kórházat fenntartó megyei közgyűlés kormánypárti többsége tavaly novemberben 21-19 arányban az intézmény magánkézbe adásáról döntött. A privatizátorok körül máris ott liheg az eddig nem éppen makulátlan hírre szert tett, erős politikai hátszéllel versenyző HospInvest. Vajon mennyit ér, magyar forintban – vagy euróban – kifejezve, a befektetési spekulációval foglalkozó cég ajánlatában Markhot Ferenc neve?
Erről is meg lehetne kérdezni a kései kolleginát, Horváth doktornőt.