Olaszliszka és a többiek

Nem ötleteket akarok én most itt adni a tekintetes magyar bíróságnak, de azért erre az olaszliszkai gyalázatra az átlagosnál is jobban oda kellene figyelni. Ennek a pernek precedensértéke van. Arról szól az egész eljárás, képes-e végre úrrá lenni a végrehajtó hatalom, az igazságszolgáltatás az országra egyre jobban rátekeredő bűnözésen, vagy sodródik tovább a beláthatatlan káosz felé, ahol késsel szaladgáló tízéves Miki egerek (és szüleik) diktálják a törvényt, rabolnak, fosztogatnak, törnek, zúznak. Ölnek.
Olaszliszka „csak” kiragadott látlelet. Sajnos egyre nagyobb szelet az életünkből. Egyre szemtelenebbek azok, akik tisztességes munka (és tanulás) helyett abból szeretnének megélni, hogy tőlünk nyugalmat, pénzt, életet rabolnak. Egy ország követeli, hogy álljon végre a sarkára az igazságszolgáltatás. Sose felejtsük el Olaszliszkát! És ne legyünk álszentek. Az elmúlt hetek bűnügyi híradásai is azt bizonyították, hogy az ilyen cselekményeket sok esetben cigányok követik el. Mégis csak arról hallani még mindig, hogy milyen türelmetlen, rasszista fajta ez a magyar. Talán inkább túl szelíd és megértő…
Gyakorlatias ember ma már ott tart, hogy sötétedés után átmegy az utca túloldalára, ha vele szemben jön egy csapat. Mit csapat: horda! Az aluljárókba, kivált este, már csak a bátrabbak merészkednek le. Egy országba bújt bele a félsz… Most mutasd meg, magyar bíró!