Politikai napirend ellenzékből diktálva

Aligha rengeti meg a közvéleményt a hír, miszerint Gyurcsány Ferenc eredeti álláspontját megváltoztatva mégsem február 11-én tartja meg szokásos parlamenti évértékelő beszédét, hanem csupán egy héttel később. Beszédével bevárja ugyanis Orbán Viktor országértékelését. Ezek szerint a balliberális értelmiség azon vádjai, melyek szerint Orbán már elfáradt és kiégett politikus, akinek vissza kellene vonulnia, a politikai napirend alakulása ügyében mégsem érvényes már annyira.
A szocialisták 2002-es hatalomra jutása óta a hivatalban lévő kormányfő mindig a tavaszi ülésszak első napján emelkedett szólásra. Szintén hagyománnyá vált, hogy a hagymázas közjogi javaslatoktól és egyéb nagy ívű bejelentésektől hemzsegő Medgyessy- és Gyurcsány-szónoklatokat rendre buzgó kinyilatkoztatások kísérték a baloldali sajtóban, kioktatva a polgári oldalt a demokrácia és a parlamentarizmus működésének mikéntjéből. Ezen állítások szerint a populista és parlamentellenes Orbán Viktor csupán a saját párthívei körében mer szólásra emelkedni, valósággal menekülve mindenféle vitától és ellenreakciótól. Bezzeg a balliberális kormány mindenkori első embere valamennyi esetben halált megvető bátorsággal állt a pulpitusra, felvállalva az ellenzéki képviselők nyílzáporát is. A vezető polgári erő elnökének kijelentéseit emellett üresnek és semmitmondónak minősítették a kormánypárti elemzők. Ugyanezek a „mértékadó források” arról sem feledkeztek el, hogy vaskövetkezetességgel hívják fel az Orbán-fóbiára nevelt baloldali törzsszavazók figyelmét a Fidesz-elnök évértékelésének káros, az ország rossz hírnevét keltő vonásaira. Az őszödi beszéd napvilágra kerüléséig a gyurcsányi eszmefuttatások rendre egy nagy formátumú baloldali reformer és államférfi szavaiként kerültek inter-
pretálásra. Csupán a hazugságok nyílt beismerése óta kell a koalíció propagandistáinak – időnként ugyan fogcsikorgatva – meghajlani a tények előtt, melyek szerint a miniszterelnök fogadkozásait enyhén szólva nem lehet komolyan venni.
A 2002-es választások óta egymással versengő beszédek lényegében programhirdetések voltak, demonstrálva a szimpatizánsok számára a pártvezetők erejét. A 2006-os évértékelésig többnyire a szocialisták diktálták a tempót. Medgyessy Péter négy esztendővel ezelőtti közjogi bohóckodását leszámítva ügyesen forgatták a szavakat, több esetben értékes verbális győzelmeket aratva a szimbolikus politizálás – más szóval: a felelőtlen semmitmondás – harcterén. Tavaly azonban már érzékelhető volt a gépezet csikorgása, hiszen Gyurcsány Ferenc hosszúra nyúlt parlamenti szóözöne kongott az ürességtől, mivel egyetlen feljegyzésre méltó gondolatot sem tartalmazott. A Fidesz elnökének ennélfogva komolyabb erőfeszítések nélkül hullott ölébe a kezdeményezés lehetősége. A miniszterelnök már az őszödi beszéd napvilágra kerülése után muníció nélkül maradt. A 2006 nyara óta átlagosan félévente meghirdetett, nagyszabású reformtervezetek többsége hamvába hullott, ugyanis hitelesség és szavahihetőség híján nehéz komolyan vehető ígéreteket tenni. Még ha sikerült is keresztülverni a parlamenten a kormányzati többség asszisztálásával egy-egy fontosabbnak tűnő törvényt (lásd az egészségügyi reformhoz köthető jogszabályokat), ezekkel szemben olyan mértékű társadalmi ellenállás bontakozott ki, amely kétségessé teszik az eddig keresztülvitt változtatások életképességét is.
Az egyhetes késleltetés adhat némi sanszot arra, hogy Gyurcsány a március 9-i népszavazás kampányának finisében megpróbálkozzon az erőviszonyok korrigálásával. A több hónapon át tartó országgyűlési némaság után elsősorban a biztos párttámogatónak számító szocialista szavazók előtt lesz jelzésértéke annak, ha szólásra emelkedik a kormány első embere. A miniszterelnök várhatóan mindent elkövet annak érdekében, hogy az elmúlt időszak botránysorozatának fejezeteivel ne kerüljön egy szövegkörnyezetbe a neve: a megbilincselt Zuschlag Jánostól kezdve a kormányzati luxusnegyed összeomlásán keresztül az agrárpolitikával kapcsolatos davosi kijelentések mellett az áltanulmányokra kifizetett súlyos milliókig, az értelmiségi holdudvarba ömlő közpénzekig minden olyan témát kerülni fog, amelyik a kormány alkalmatlanságára, korruptságára utalna. A Fidesz-elnök öt nappal korábban lezajló évértékelő beszédének gondos elemzése lehetőséget nyújthat arra, hogy Gyurcsány lecsapjon a Fidesz elnökének esetleges támadható állításaira. Érdemi újdonságokat tartalmazó programhirdetésről persze éppúgy nem lesz szó, mint ahogyan a beígért európai uniós fejlesztési pénzek ideözönlését vagy az n plusz egyedik adócsökkentési csomag ígéretét sem tanácsos készpénznek venni. A valódi cél ehelyett a március 9-i népszavazás következményeinek túlélése lesz.
A kormányfő megszokott menetrendjének megváltoztatása a Fidesz zavarba hozását megcélzó terveket rejt magában. Az új időpontnak már önmagában is hírértéke van, ráadásul időben is közelebb esik a népszavazás napjához. Érzékelhető mértékben aligha fogja tudni befolyásolni a közhangulatot, de az MSZP és az SZDSZ kampányának adhat némi lendületet, ami szélsőséges esetben hozzájárulhat a három nem táborának erősödéséhez. Látva a koalíciós pártok vergődését, mindez csupán elméleti esély, ám épp elég ahhoz, hogy a legnagyobb ellenzéki erő önvédelmi ösztönei ne lankadjanak el. Túl sok kellemetlen meglepetés érte már a polgári oldalt az elmúlt másfél ciklusban. Az újabb csalódás elkerüléséhez most az szükségeltetik, hogy ne csak a két beszéd időpontja körül kialakult kommunikációs csatát nyerje meg a Fidesz, de az évértékelések tartalmi kérdéseiben is egyértelmű legyen a fölénye.