Sorok a diktatúra poklából

Ma még nem tudjuk, hova vezet Benazir Bhutto útja – olvasható a Kelet lánya 2007-es magyar kiadásának borítóján. Azonban mire a karácsonyra kapott könyvet kézbe vettem, az út véget ért. December 27-én egy Ravalpindiben tartott nagygyűlése után fejbe lőtték.
Igaz, Pervez Musarraf elnök igyekezett elhitetni, hogy a politikus asszony az autója napfénytetőjének karjába verte be a fejét. Bhutto pártjának egyik vezetője azonban azt állítja, látta a lövedék be- és kimeneti nyílását, amikor a halottat mosdatta. Miért áll a hatalom érdekében a hazugság? Egyáltalán, a hatalom hazudik? Miért tért haza önkéntes száműzetéséből Bhutto, ha tudta, hogy veszélyben az élete? Mi ez az évtizedek óta tartó felfordulás Pakisztánban? És ki volt Benazir Bhutto? Ezekre a kérdésekre vártam választ a vaskos önéletrajzból, és amennyire egy saját szobrát faragó politikustól lehet, kaptam is.
A kötet nem politikai pamflet. Szerzője magával ragadja, és varázsszőnyegen repíti be olvasóját „Pakisztán Kennedy klánjának” mindennapjaiba. Közben észrevétlenül megismerjük az állam kultúrtörténetét, és a világpolitika fehér asztalok körül zajló egyezségeinek és háttéralkuinak bonyolult szövevényét. Arról persze szemérmesen hallgat a politikusnő, hogy második kormányzása után miért kényszerült menekülésre, mi igaz az ellene és férje ellen felhozott korrupciós vádakból, és hogy milyen módszerekkel bánt el ellenfeleivel. De ezt nem is várjuk el tőle, hiszen egyértelmű, hogy a könyvet októberi hazatérése alkalmából adták ki újra az angolszász piacon, mintegy előkészítve a terepet a választásokon megint ringbe szálló Bhutto számára.
A történet a politikus édesapa, Ali Zulfikár Bhutto kivégzésével kezdődik. A házi őrizetben tartott lány a siralomházban sínylődő apa sorsáért aggódva feleleveníti szülei szerelmét, saját és testvérei születését és boldog gyermekkorukat. Benazirt tizennégy évesen felvették a Harvardra, majd Oxfordba járt, ahol politikai tudományokat tanult, és az Oxford Unió elnöke lett. Szép volt, fiatal, gazdag, népszerű és boldog. Hogy milyen gondtalan életet élt, arra csak akkor döbbent rá, amikor hazatérése után nem sokkal Zia ul-Hakk katonai puccsal leváltotta apja demokratikusan választott kormányát, őt házi őrizetbe, majd börtönbe zárta, a családfőt pedig gyilkosság hamis vádjával felakasztatta. Benazir egész egyszerűen megörökölte a Pakisztáni Néppártot, és a katonai diktatúra legsötétebb évei, majd londoni emigrációja alatt a párt fennmaradásáért küzdött. A terrornak Zia repülőgép-balesete vetett véget, amiről megint csak nem tudunk meg sok mindent a könyvből, noha az amerikai sajtó egyértelműen robbantásként emlegette. Vajon kinek állt érdekében a merénylet? Ez nem derül ki, de a magát demokráciának feltüntető diktatúra néha ismerős módszereiről megtudhatunk egyet s mást. Lehetővé tette, hogy politikusokat korrupció vádjával azonnal el lehessen mozdítani és börtönbe lehessen zárni – ehhez nem volt szükséges a vád bizonyítása. Terrorcselekményeket szervezett, hogy azokat az ellenzéknek tulajdonítsa, és kemény, statáriális intézkedéseket vezethessen be.
Izgalmas, és könnyen érthető az elmélet, amellyel Amerika szerepét fedi fel az iszlamista terrorizmus kialakulásában és támogatásában. Eszerint az USA saját maga fejlesztette ki azt a humán fegyvert, amely ellen most dollármilliárdok elköltésével és katonái feláldozásával harcol.
Hazatérését és a választások megnyerését, leváltását, majd az újbóli győzelmet és az újabb bukást már szűkszavúan írja le a politikus asszony. Vagy azért, mert a könyv az első választás előtt íródott, a későbbi eseményeket csak kiegészítésként vetette papírra, vagy pedig azért, mert nem akarta bukásainak okát közönsége elé tárni egy újabb megmérettetés előtt.
A könyv így féloldalasan is izgalmas, lebilincselő olvasmány. Kalauz egy távoli, mégis a nyugati országok mindennapjait alakító különleges világba, a kelet Dianájának titokzatos életébe.
(Benazir Bhutto: A kelet lánya. Ulpius-ház Kiadó, 2007, 669 oldal.)