Tudásimport, mellébeszélés-export

Határozatlan időre ismét Várhidi Péter a magyar válogatott szövetségi kapitánya – így döntött tegnap a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöksége. Amennyiben Kisteleki István, a jeles testület első embere akár kapitányként, akár fejlesztési igazgatóként Magyarországra tud csábítani egy – meg nem nevezett – nagy tudású szakembert, akkor a magyar edző ismét a háttérbe szorulhat. Az MLSZ-re, különösen annak elnökére nézve csak az időhúzás céljával hozott, a régi-új kapitányra nézve pedig megalázó intézkedést Kisteleki átgondoltnak, Várhidi elfogadhatónak minősítette.

Hozzávetőleg öt órán át tanácskozott tegnap az MLSZ elnöksége. Azt gondoltuk volna, ennél egyszerűbb a helyzet. Kisteleki István felfedi mind a mai napig titokban tartott külföldi emberének a nevét, amire az elnökség vagy rábólint, vagy nem. Utólag már érthető a hosszas tanácskozás: az elnök továbbra is vagy csak blöfföl, vagy minden kiszemeltje kikosarazta, mindenesetre megnevezhető jelöltje továbbra sincs. Persze múlt hét óta tudjuk, az sem olyan nagy baj, ha nyakunkon egy hivatalos mérkőzéssel nincs kapitány, hiszen az „illetékes részleg” tökéletesen el tudja látni a feladatát; de ezt még nem lehet beadni a nyilvánosságnak és valószínűleg az elnökségnek sem.
Ezért hirtelen ki kellett sütni valamit. Kisteleki István rezzenéstelen arccal mégis úgy kezdte nyilatkozatát, mintha továbbra is minden az előre eltervezett menetrend szerint haladna: „Az elnök jelölte a kapitányt, az egyedüli jelölt Várhidi Péter volt.” Ez ám a meglepetés! Eddig úgy tudtuk, az elnök a külföldi szakembereket részesíti előnyben, s inkább az elnökség hajlott arra, hogy Várhidi maradjon meg a tisztségében. Kisteleki megvilágosította a megjelentek számára a helyzetet: „Az egész koncepció úgy fogalmazódott meg, hogy nem Várhidi vagy a kapitány a fontos, hanem, hogy hová kell az erőket összepontosítani. Fontosabb a fejlesztés.” A gyengébbek kedvéért az elnök szemléletes hasonlattal élt: „Ha jó szoftvert vásárolunk, kell hozzá a jó hardver.”
Várhidi megbízatásáról az elnök először nem kívánt elárulni részleteket, megpróbálta elütni a dolgot azzal, hogy „Várhidi a csapatunk tagja”. Ám a több irányból puhatolódzó kérdésekre adott olykor sejtelmes válaszaiból csak összeállt a teljes valóság. E szerint Várhidit határozatlan időre nevezték ki a válogatott élére. Ha Kistelekinek sikerülne egy neves külföldi szakembert megnyerni akár fejlesztési igazgatónak, akár szövetségi kapitánynak, akkor menten változhat Várhidi státusa. Hogy erre mikor kerülhet sor, azt megint csak az elnök szavaiból hámozhattuk ki: „…tekintsük a nyári időszakig”. Tehát Várhidi valószínűleg május 31-ig érezheti magát kapitánynak.
Kisteleki István nem kívánta megnevezni, ki az első számú jelöltje, de azt megindokolta, miért kell külföldi szakember: „Tudást kell hozni a magyar labdarúgásba. Ezt csak importálni tudjuk, ez a tudás nem áll rendelkezésre Magyarországon.” Mellébeszélést már exportálhatnánk is. De, hogy teljes legyen a kép, az MLSZ első embere nyomatékul hozzátette: „Várhidi Péter az első európai szakember lehet az elmúlt tíz-tizenöt évben.”
Nesze neked, díszes magyar edzői kar!
A holtpontjához érkezett tájékoztatón felvetettem, érdekes lenne meghallgatni Várhidi Péter véleményét is. Mivel az MLSZ nem intézkedett, hogy személyesen jelen legyen, javasoltam, az elnök vagy a sajtófőnök felhívhatná telefonon, amit kihangosítva lehetne kérdéseket feltenni neki, így nem kellene egyesével zaklatni. Az ötletet Kisteleki István azzal vetette el, hogy nem európai. Már lefőzve éreztem magam, amikor – Magyarország és Európa földrajzi fekvését megkerülve – az egyik kollégám megcsengette Várhidit. A kapitány fogadta a hívást, így csak összejött a konferenciabeszélgetés.
Kérdésemre, nem tartja-e megalázónak a helyzetét, így felelt: „Számomra elfogadható, mert nem a szavak, nem a címkék érdekelnek, hanem a feladatok. Továbbra is dolgozhatok, s hiszek benne, hogy eredményt érek el.”
Ez alapján nem csak Kisteleki István, Várhidi Péter is versenyt fut az idővel. S mintha egymással szembe sietnének. Minél jobban teljesít az utóbbi, annál nehezebb lesz a dolga az előbbinek.