Az erdő mélyén, a nagymányoki kulcsosház udvarán a földön egy három méter átmérőjű kör nyomát látni. – Süllyed a föld, azért látni így az egykori bányaakna nyomát. Háromszáz méter mély volt, de feltöltötték, alattunk már öt méter mélységben feketeszén található – mondja Sebestyén Pál, a pécsi központú, bányászati kutatásokra szakosodott és itt bányanyitást szorgalmazó kft. főmérnöke. A tervek szerint húsz-huszonöt év alatt a negyvenhektáros külszíni fejtésen több mint kétmillió tonna szenet termelnének ki a földből. Így eltűnik a valamikori bányaépület, a jelenlegi kulcsos ház is, s még az idén speciális maró- és markológépek vennék birtokukba az akácerdős területet.
A régi aknák lejáratait is felkeressük, az egyiké díszes téglaépítmény, a másiknál pedig szellőztetőventilátorok jelzik, hogy a gombatermesztők még a lezárt bányákban is üzleti lehetőséget látnak. A fénykor régen volt, erről tanúskodik az egykor ötszáz embernek munkát adó brikettgyár vasváza is, amelyet egy portás őriz, meg is dörzsöli a szemét, hogy tényleg embereket lát-e. A brikettgyár a MÁV tulajdonában van, mint ahogyan az a szociális épület is, amelyet a bányanyitók bérbe szerettek volna venni, ám az államvasutak nehézkes tárgyalófélnek bizonyult. Még ma is tisztázatlan, hogy ez a létesítmény az ingatlangazdálkodási, a vagyongazdálkodási, a befektetési vagy a stratégiai üzletághoz tartozik, így nem tudtak kivel tárgyalni. A kitermelt szenet szállító szalagok mozdulatlanok, a rozsdás síneket talpfa híján már csak a tarack tartja egyben. Nem nehéz elképzelni, hogy a néhány tízméteres vastraverz egyszer majd nagy robajjal összedől.
Nagymányok nagyközség a Mecsek lábánál, Tolna megye déli peremén. Lakosságának negyven százaléka sváb nemzetiségű. A Bonyhád és Pécs között található településen a szénbányászat kezdeti lépései 1803-ra tehetők, s 1890-re megépítették az első üzemi épületeket és munkáslakásokat is. Egészen 1965-ig folyt itt mélyművelésű szénkitermelés. A település bányászjellege megszűnt, mostanáig már csupán hagyományként létezett a község életében. Csak a főút melletti lehajtóknál kihelyezett csillék és egy bányatörténeti emlékszoba árulkodik a település múltjáról.
Elsorvasztották a bányásztelepülést
A bánya húzóerejének következtében Nagymányok egykor virágzó település volt, lélekszáma meghaladta a háromezret, lendületes kulturális és sportélete volt. Amikor Karl Béla polgármesternek megjegyzem, hogy több régi fodrászüzletet láttam a településen, meghatódottan beszél a múltról. Azon túl, hogy néhány évtizede még több fodrászüzlet volt a faluban, patikatisztaságú, rendezett helységként volt ismert. Legendássá vált a rendszeres bányamesteri vizit a telepen, amikor az elhanyagoltabb porták tulajdonosait figyelmeztetésben részesítették, és akit ismét figyelmeztetni kellett, attól a bányában is megváltak. A bánya bezárásával megszűnt a helyi vájárképzés is. A kulturális és sportélet visszafejlődött, igaz, a tisztaságra s rendezettségre most is figyelnek. – Aki a saját portáján sem képes rendet tartani, attól nem lehet komoly és kvalifikált munkát elvárni. Márpedig mi a bányászat mellett az ipar visszacsábításában is bízunk – szögezi le a polgármester. Nem tagadta, hogy egy angol társaság befektető szándékkal járt a településen. Miután a bányatelepülés-részt is bejárták, vezetőjük azt mondta, ezekről az emberekről nem tud minőségi munkát feltételezni. – Az utóbbi néhány évtizedben olcsón lehetett házhoz jutni a bányatelepen, de nem mindig olyan emberek érkeztek, akik tisztaság- és munkaszeretetükről ismertek – fogalmaz diplomatikusan a polgármester. Hozzáteszi: szerencsére menteni lehet a menthetőt, a befektető még most is érdeklődik az iparterület iránt.
A rendszerváltást követően havonta zárták be a még működő bányákat Magyarországon. Az energiaárak folyamatos emelkedése viszont az utóbbi években ismét a szénbányászatra irányította a figyelmet, s világossá vált, hogy az úgynevezett váralja– nagymányoki térség szénkészlete nagyon közel van a felszínhez, így a bányászata kedvező gazdasági mutatókkal kecsegtet.
– Nem mindenki örült a bányaipari kutatásoknak, az érzelmek, személyes megítélések is latba estek. Volt, aki szerint sok lesz a szénpor. Másfél évvel ezelőtt azt mondtam: nem tudjuk, mi lesz a vége, de csináljunk tabula rasát. Jöjjön ide minden szakhatóság, a bányakapitányság, a térség önkormányzata és a lakosság is, és minden lehetséges kérdést vitassunk meg. A nyilvános képviselő-testületi ülést követően volt gondolkodnivaló a munkahely-teremtés és falufejlesztés kérdéseiről.
Az állam a falvakon spórol
– Mivel a gazdasági folyamatok nem arról tanúskodnak, hogy elmozdulunk a Kánaán felé, sőt az önkormányzatok egyre elhagyatottabbnak érzik magukat, amikor az állam kivonul a fenntartásukból, nem volt kétséges: az az érdekünk, hogy a környezeti károkat minimálisra szorítva megnyílhasson a bánya – fejti ki a polgármester. – Az iskolát és az óvodát működtetni kell, az ötven évvel ezelőtt épült járdákat ki kellene cserélni, de önerőből nem megy. A múlt évihez képest az idei költségvetésünk hetvenhatmillió forinttal kevesebb. Egyszer meg tudtuk húzni a nadrágszíjat, de ezt minden évben nem tehetjük meg – teszi hozzá.
A bányakutató társaság és az önkormányzat között most is folynak a tárgyalások a bányanyitás apróbb kérdéseiről. Például már megállapodtak abban, hogy elkerülő utat építenek a kitermelés helyétől, hogy a szénszállító autók ne a településen keresztül közlekedjenek. A hivatalos engedélyeztetési eljárás és a környezetihatás-vizsgálat már korábban megkezdődött. Január végén megkapták az egységes környezethasználati engedélyt, s ezt követően megkeresik a bányakapitányságot, s kérik a bányanyitási engedélyt.
Lakatos helyett médiamenedzser
Kérdés, hogy ki fog dolgozni a bányában, hiszen képzésük már megszűnt, a régi szakemberek pedig már nyugdíjba mentek, kiöregedtek. Karl Béla polgármester felpattan: a bonyhádi szakmunkásképzőben most médiaszakembereket képeznek, ezért nemcsak bányászati szakembert, de villanyszerelőt, lakatost vagy ácsot sem lehet találni. – Bár a bányanyitási szándékunkat sok helyen kétkedő mosollyal fogadják, a munkaügyi kirendeltség vezetőit meg tudtuk győzni, hogy nemcsak mosolyra, hanem bizakodásra is okot adunk, így rövidesen átalakulhat a bonyhádi szakmunkásképző profilja is – mondja. Karl szerint a bányászat, a kőbányanyitás, az ipari park beindulása esetén – és mindegyikre jó esély van – akár nyolcszáz személy foglalkoztatására is lehetőség nyílik.
Sebestyén Pál főmérnöktől megtudom, hogy az utóbbi évek technikai fejlődése a bányászat terén érdemleges volt. A külszíni fejtéshez nem vájárokra, inkább gépkezelőkre és sofőrökre lesz szükségük. Az óriási lánctalpas járművek irányításához jó képességű dolgozókat kell találniuk. – Ez nem olyan, mint egy útépítés, hogy van benne némi izgalom, mert egyszer az M6-ost csinálom, máskor a 82-es utat. Itt lehet, hogy tíz-húsz évet egy gödörben fog eltölteni a gépkezelő, ami megviseli a pszichikumát – ismerteti a részleteket a főmérnök. Mindenesetre bíznak a szakemberképzés beindításában és abban, hogy a bánya megnyitásával ismét visszaköszönnek a régi szép napok Nagymányokon. A szén 20-25 ezer kilojoule fűtőértékű, ez világviszonylatban a közepesnél jobb minőséget jelent. A vékonyabb lemezkályhák meg is olvadnának. A bányászat során más nyersanyagokat is ki lehet majd nyerni, amelyek cserép- és blokktégla alapanyagául szolgálhatnak, valamint homokot is – tudom meg a szakmérnöktől.
A helyi italkimérésben nem találok olyan embert, aki ne örülne a bányanyitásnak. Bár már mindenki nyugdíjas, s van, aki a régi bányában húzott le sofőrként huszonkét évet, azt mondják, ha fiatalok lennének, kapnának a kínálkozó munkalehetőségen. A bányásznak régen becsülete volt, s megélhetési gondjai sem voltak. Az itt élők többsége most is fával fűt, mert az a legolcsóbb. – Drága a szén, mert Szlovákiából, Csehországból, Ukrajnából, Oroszországból és Kazahsztánból hozzák. Ha nekünk szénbányánk lesz, bizonyára az ára is alacsonyabb lesz – mondja egyikük.
– Az elektromos energia is drága, s a villanytermelésnek még ezen felül is nagy ára van – érvel egy másik, botjára támaszkodó ember. Hozzáteszi: a pécsi erőművet már a környék erdeinek fájával fűtik, naponta egy hektár erdő tűnik el.
Konferencialiga
Elrontották a magyar többségi tulajdonú klub népünnepélyét, Szegeden kéne fordítani
