Visszafelé az értékláncon, lefelé a lejtőn

Gazdasági törvényszerűség, hogy az országok, ahogy fejlődnek, egyre feljebb lépnek az értékláncon. Ezt bizonyítja Japán példája a II. világháború után, napjainkban pedig Kína és India látványos fejlődése. Mit jelent az értéklánc? Azt mutatja, hogy egy adott országban alapvetően milyen fajta termelés folyik. Az értéklánc elején tartó országok elsősorban egyszerű termékeket állítanak elő tömegtermeléssel, olcsó munkaerővel. Ahogy haladnak előre az értékláncon, úgy egyre nagyobb értéket teremtő, egyre több tudást tartalmazó termékekkel, szolgáltatásokkal versenyeznek a nemzetközi piacokon. Minél jobban előrehalad egy ország gazdasága az értékláncon, annál inkább az a jellemző, hogy a kevésbé igényes, sok anyagot, energiát és fizikai munkát használó termelési tevékenységeit külföldre, általában kevéssé fejlett országokba helyezi ki. Megtartja és fejleszti viszont a sok tudást, innovativitást igénylő, jól fizető munkahelyeket teremtő, környezetbarát termelést.
Magyarország az MSZP–SZDSZ-kormány alatt elindult visszafelé az értékláncon. Ennek kirívó példája a dél-koreai Hankook gumigyár-beruházás, amelyben tipikus tömegtermelés folyik, hagyományos technológiákkal, olcsó és kiszolgáltatott munkaerővel. Az emberek nem adnak hozzá tudást, szellemi értéket a folyamathoz, csupán idegeikre, fizikai erejükre, pontosságukra és tűrőképességükre tart igényt a cég. Ez leépíti és elkoptatja az emberek tudását, nem igényli kreativitásukat, szellemi képességüket. Ez tipikusan alacsony hozzáadott értéket termelő tevékenység. Jó példája azoknak, amelyeket a fejlett országok a fejlődőkbe szoktak kihelyezni.
Most pedig jön majd Gyöngyösre az indiai gumigyár. India, amely Magyarországhoz képest korábban fejlődő országnak volt tekinthető, rohamléptekkel halad előre az értékláncon. Ma már egyre inkább informatikai ágazatairól és egészségügyi szolgáltatásairól híres. Legnagyobb nemzeti globális cége, a Tata cégcsoport nemrégiben mutatta be városiautó-modelljét. A gyorsan fejlődő India most – a miniszterelnök invitálására – hazánkba készül kihelyezni egy, az értéklánc elején lévő, környezetre ártalmas, tudást nem igénylő, rosszul fizető gumigyárat. Ezek a gumigyári beruházások jól mutatják, hogy a magyar gazdaság visszafelé halad az értékláncon. Energiaszegénysége ellenére energiaigényes cégek termelő telephelyévé válik. A gumigyárak mellett jelentős természetkárosítást okoz a megsokszorozódott kamionforgalom és az ezzel összefüggő logisztikai bázisok sokasága. Ez a gazdasági ág azonkívül, hogy alacsony hozzáadott értéket állít elő, rontja életminőségünket is.
Miért éppen ezen ágazatok hazánkba települését bátorítja a jelenlegi kormány? Erre nehéz racionális választ adni. Nemrégiben egy helyi közgazdászcsoport meghívására Ausztriában jártam, ahol úgy fogalmaztak a szakemberek, hogy ha Ausztriában a kormányfő ilyen beruházásokért lobbizna, akkor valószínűleg a szakemberek „gyámság alá helyezését” kérnék. Tudjuk, hogy a kormány csúcsbeosztásban lévő, dúsgazdag vezetői közül egyik sem kemény munkával, kiemelkedő szellemi tevékenységgel hizlalta fel vagyonát a rendszerváltás óta eltelt 17 év alatt. Sokkal inkább a „jó helyen voltak jó időben” és a „kapcsolati tőke” segítette gazdagodásukat. Azt is tudjuk, hogy Magyarország az elmúlt öt évben jelentős mértékben visszacsúszott a nemzetek korrupciós listáján, amelyen egyébként Dél-Korea és India is az erősen korrupt országok között foglal helyet. Lehet, hogy itt kell keresnünk a kérdésre a választ. Ez magyarázhatja azt is, hogy miért érzéketlen a kormány a nagy hozzáadott értéket termelő minőségi szolgáltatásokkal szemben, és miért éppen ezek a minőségi szolgáltatások, mint például az egészségügy, az oktatás és a kutatás-fejlesztés a kormány konvergenciaprogramjának legnagyobb áldozatai. Hiszen ezekről a területekről gondolkodás nélkül von ki jelentős összegeket, miközben a gumigyárak támogatására gond nélkül talál forrásokat. Ez a gazdaságpolitikai irány fejlődési zsákutca. Egyetlen ország sem indul el saját jószántából, kormányrásegítéssel visszafelé az értékláncon, azaz lefelé a lejtőn.
Magyarország a kivétel. Egy híres szakkönyv – Kao Innovációs nemzet című műve – így fogalmaz: egy nemzet képessége a tudás- és értékteremtésre, valamint az innovációra dönti el azt, hogy az a nemzet gazdaságilag erős vagy gyenge lesz-e, és lakossága gazdagodik-e, vagy szegényedik. Nálunk statisztikai elemzések bizonyítják, hogy az emberek többsége rohamosan szegényedik, az ország gazdasága pedig egyre gyengébb lesz. Tavaly az utolsó negyedévben gyakorlatilag megállt a gazdasági növekedés, miközben a környező országok 6-8 százalékos gazdasági növekedéssel húznak el mellettünk. Igaz, nem is gumigyárakkal és logisztikai központokkal erősítik gazdaságukat. Meg kellene ezért gyorsan fordulni, és újra előremenni az értékláncon, és ezzel felfelé a lejtőn. De lehet, hogy ehhez meg kellene fogadni az osztrák közgazdászok tanácsát.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár