Új műsorrendjével (Nagyon zene!) a Petőfi rádió megsérti a közszolgálati műsorszolgáltatás alapkövetelményeit. Nem gondoskodik arról, hogy kiszolgálja a hallgatók széles körének érdeklődését, nem biztosítja a műsorszámok és a nézetek sokszínűségét, a kisebbségi álláspontok megjelenítését – állapította meg január végén az Országos Rádió és Televízió Testület, miután tanulmányozta a témában irányadó európai szabályozási környezetet is. Felhívta a Magyar Rádió vezetését a jogsértés megszüntetésére, illetve együttműködésre kérte a rádiós kuratóriumot, hogy közösen próbálják meg értelmezni a médiatörvényben keretjellegűen meghatározott közszolgálati feladatokat.
Bizony, itt van már az ideje. A közszolgálatiság ugyanis nálunk gatyagumi, amit mindenre rá lehet húzni. Mivel pedig a közszolgálatra közpénzeket is költenek, ideje lenne szabályozni, hogy mégis pontosan mire. Az Állami Számvevőszék megállapította, hogy 10 év alatt 550 milliárd forintot fordítottak ezekre a területekre, ebből 404 milliárd forint volt az állami támogatás. Éves átlagban tehát 40 milliárd forint. Ugyanakkor egy-egy médium nem a feladat és a szolgáltatás alapján kapja a költségvetési támogatást, hanem az általános működésére.
Nehezen hihető, hogy valóban megszülethet az a pontos és fontos közszolgálat-meghatározás, amelyet majd zsinórmértékként lehet használni, de már annak is örülhetünk, hogy beszéd kezdődik róla. Köszönjük ezt meg Such György rádióelnöknek, aki olyan messzire dobta műsorváltó lándzsáját, hogy azzal betörte az ORTT amúgy törhetetlennek látszó ablakát.
A Petőfi Nagyon zene! választásáról sok vita folyt mostanában. A rádió vezetése, amely kolumnás hirdetésben adta közre a műsorváltozással rokonszenvező jeles emberek névsorát, azzal érvelt, hogy a drasztikus műsorváltással megnövekedett a hallgatók, köztük főként a fiatalok aránya. Nem meglepő. A Petőfin olyan zenéket játszanak, amelyeket más rádión nem. Ezt minősítik igényes, de nem alternatív zenének: az indie, az elektronikus, a rap, a pop, a rock, az R&B, illetve ezek keveréke szól szinte napi huszonnégy órában. És itt a baj. Mondhatja ugyan a rádiós vezetés, hogy a közmédium kínálatának ez csak egyik szelete, az egészet kell együtt tekinteni, csakhogy erről meg kell majd győznie a médiaszakembereket is. Egy keverőpult és egy DJ ugyanis inkább kereskedelmi rádiós felállásnak tűnik. A Petőfit lerombolni könnyű volt, újraépíteni szükség esetén nem lesz könnyű. Kell majd hozzá pénz, paripa, és főleg elképzelés. A Nagyon zené!-nél valamivel komplexebb.
(Petőfi rádió)
Lecsapott a NAV, csempészeket fogtak a reptéren
