Kampánykrónika két nézetből

2006. október 23-án az Astoriánál tartott nagygyűlésén jelentette be Orbán Viktor, hogy népszavazási kezdeményezéseket nyújtanak be a tanügy, az egészségügy, a nyugdíjak, a termőföld és a demokratikus garanciák kérdésében. A Fidesz elnöke akkor azt mondta, hogy az ügydöntő reformnépszavazással meg kell adni a lehetőséget az embereknek, hogy szabadon dönthessenek a jövőről és a reformokról. Alábbi összeállításunk az azóta eltelt csaknem tizenhat hónap sajátos – a két nagy párt első embere, Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor nyilatkozatain alapuló – krónikája.

2006. október 25., kormányszóvivői tájékoztató: „A Fidesz kezdeményezése valójában reformellenes népszavazás, a változatlanság politikai akarata. (…) Bízom abban, hogy Magyarország nem ad támogatást ahhoz, hogy ne csináljunk semmit.”

2006. október 25., blogbejegyzés: „A változások, a reformok, a jövőbe történő befektetést támogatók érvei fognak összecsapni azok véleményével, akik azt mondják, hogy ne történjen semmi. Mindenki kifejtheti majd a véleményét. Mi is ki fogjuk fejteni. A kormány és a kormány mögött álló pártok, és gondolom, hogy még sokan mások. Fontos lesz megtudni, hogy az emberek erről vagy arról a kérdésről mit gondolnak. Most nem foglalkozom azzal, hogy egyáltalán népszavazásra lehet-e bocsátani ezeket a kérdéseket. Ezzel nem kell a kormánynak foglalkoznia, erre való az Országos Választási Bizottság vagy éppen az Alkotmánybíróság. Nekünk az a dolgunk, hogy világos programunk legyen a szociális kérdésekről, a nyugdíjról, a felsőoktatásról, az egészségügyről vagy a magyar mezőgazdaság korszerűsítéséről. És ha valaki ebben jogszerűen népszavazást kezdeményez, akkor az a dolgunk, hogy igazunkról, programunkról meggyőzzük a többséget.”

2007. június 9., az MSZP évértékelő nagygyűlése, SYMA csarnok: „Lehet népszavazást tartani, de meg fogjuk nyerni. (…) Balga ember, aki félidőben vagy inkább az első negyed végén a győzelmét ünnepli. Nem csak politikusnak nem jó, futballistának sem.”

2007. június 11., MTV, Az Este: „Így van rendjén. Ha alkotmányosan ezek a kérdések feltehetők, ki kell írni a népszavazást.”

2007. június 22., amoba.hu: „Harcolni fogok, hogy ez a népszavazás ne legyen sikeres, de eredményét, a népakaratot a kormány a törvényeknek megfelelően tiszteletben tartja.”

2007. július 2., Nap-kelte: „Bornírt ötlet. (…) Az ellenzék a népszavazás kérdéseivel azt üzeni a magyar társadalomnak, hogy van ingyenebéd.”

2007. július 3., Magyar Rádió: „Egy rossz hazugsággal többet fog teremteni, ha sikeres lesz. (…) Én egyébként a lényegét illetően azt tudom mondani, hogy a népszavazás megbukott már most. Ez nem a 300 forintról szól, hanem arról, hogy a kormány menjen el, és ne legyenek változások. Változások lesznek, az országot megújítjuk, a kormány pedig nem ijed meg egy népszavazástól.”

2008. január 25., Neue Zürcher Zeitung, interjú: „Ha a referendumon legkevesebb 26 százalék megszavazza azok eltörlését, akkor a törvényt úgy fogjuk módosítani. Ez rossz lenne a felsőszintű oktatás és az egészségügy finanszírozására nézve, de egyik sem lényeges eleme a reformnak. Kormányzási tevékenységemre nem lesz befolyással.”

2008. február 15., Bajcsy-Zsilinszky-kórház: „Az egészségügyben minden egyes elköltött forint a magyar adófizetőktől származik. A vita azon van, hogy a gyógyítás költségeinek egy-két százalékához hozzájáruljon-e a közvetlen igénybe vevő, vagy fizessen mindent az, aki adót fizet.”

2008. február 22., blogbejegyzés „az olcsó politikáról”: „Időnként azt kérdezik tőlem, hogy mi lesz március 9-e után. Szerintem a válasz meglehetősen egyszerű: március 9-e után március 10-e lesz. Március 9-e eredményét ma senki nem tudja megjósolni, de 10-ét egészen pontosan látjuk. 10-én folytatódni fog az a politika, amit elkezdtünk, és amelynek az első felét, a kiigazításokkal teli részét – költségvetésben, szerkezeti kérdésekben – mostanában fejezzük be, második felét pedig mostanában indítjuk. Ez a második szakasz az új polgárosodásról szól: szabadságról, gyarapodásról, biztonságról. Ennek eszközei: a munka, a tudás és a tulajdon. (…) Az nem túl biztató, ha valakinek az országról összesen háromszáz forintos gondolatai vannak. Ez olcsó politika. Olcsó politikát pedig olcsó pártok vagy olcsó politikusok űznek. Aki azt a szédületes sületlenséget állítja, hogy attól emelkedik föl a nemzet és a haza, ha nem kell háromszáz forintot fizetni, az szerintem sem a hazáról nem tud túlságosan sokat, sem a felemelkedésről. (…) Úgyhogy, drága barátaim, nekünk ettől a népszavazástól semmilyen értelemben nem kell tartani…”

2008. február 26., kapcsolat.hu-videointerjú: „El lehet dönteni, ki akar paprikajancsi lenni, és ki államférfi. (…) Az ellenzék vezetőjének háromszáz forintról, egy fél doboz cigaretta áráról van víziója. Az ember őszintén szólva sajnálkozik, hova süllyed valaki, aki korábban arról beszélt, hogy képes megváltani a nemzetet. Ez nem megváltás, hanem politikai középszerűség. (…) A népszavazás a legjobb esetben is csak egy vereséggel felérő győzelem tud lenni, hiszen az eredeti szándék, a kormány megbuktatása nem sikerülhet. (…) Apostolok és követek kellenek. Ha az MSZP ezt képes megcsinálni, és ki tud törni a meglehetősen olcsó, háromszáz forintos politikából, akkor képes lesz ezt az országot jobbá, erősebbé tenni.”

2008. március 1., MSZP-nagygyűlés, Millenáris Park: „Nem lesz bukása az országnak és a baloldalnak, de bukása lesz a jobb sorsra érdemes demokratikus jobboldal nagyobbik részének. (…) Az elmúlt két év jobboldali politikai ámokfutása a referendummal végre befejeződik, mi viszont csak most kezdjük el azt igazán, amit 2006-ban ígértünk. (…) Be fognak kopogtatni minden háziorvoshoz, és azt mondják, doktor úr, a jövő elkezdődött? (…) Bekopogtatnak minden rektorhoz? Kell új épület? Az nincs, fityisz van.”

2008. március 6., kampányzáró rendezvény, Kecskemét: „Nemzedékek tűntek le, férfiak és aszszonyok jöttek, és akartak egy jobb világot, de nem tudták megteremteni, mert nem ismerték a titkot. De végre Kossuth Lajos reinkarnációja megérkezett, és ő elmondta nekünk a titkot. Elmondta, amit nyilván valahonnan a végtelenségből hozott: a csoda, hogy a jövő csak három iksszel kezdődik. Három iksszel. Mit akarnak? Könnyebb, mint a lottó, ott ötöt kell ikszelni.”