Bocsánatkérés az indiánok megaláztatásáért

Ausztrália után Kanada is hivatalosan bocsánatot kért az őslakosoktól a XIX. század végétől közel száz éven át folytatott beolvasztási politika következtében őket ért megaláztatások miatt. A szüleiktől elszakított, bentlakásos intézetekbe kényszerített fiatalokat fizikailag és lelkileg bántalmazták. Az internáltakat ért traumák miatt az őslakosok közösségeiben drasztikusan megnőtt az alkoholisták és drogfüggők száma.

Hivatalosan bocsánatot kért Stephen Harper az ország indián, mesztic és inuit őslakosaitól, amiért a XIX. század utolsó harmadától kezdve száz éven át az állam beolvasztási politikájának megfelelően több mint százezer őslakos gyermeket szakítottak el a szüleiktől, és bentlakásos intézetekbe, egyházi keresztény iskolákba kényszerítettek őket, ahol gyakran bántalmazásnak és szexuális zaklatásnak voltak kitéve. Kanada miniszterelnöke erről azon a parlamenti eseményen beszélt, amelyen részt vettek egykori internáltak is, köztük a legidősebb túlélő, a 104 éves Marguerite Wabano. A kormányfő a kanadai történelem egyik legszomorúbb fejezetének nevezte ezt az időszakot, amely a XIX. század végétől az 1990-es évekig tartott, bár a szóban forgó intézetek többsége már a hetvenes években bezárta kapuit. „Elismerjük, hogy elhibázott volt a beolvasztást célzó politika, sok rosszat okozott, és nincs helye többé ebben az országban” – jelentette ki a kormányfő a ceremónián hagyományos viseletben megjelent őslakos vezetők körében. Mint fogalmazott, a beolvasztási politikát szolgáló rendszert arra a feltevésre építették fel, hogy az őslakosok kultúrája és hite alsóbbrendű. „Most már belátjuk, hogy ezek az intézmények gyakran alkalmaztak durva bánásmódot, és bocsánatot kérünk, amiért nem védtük meg önöket” – mondta Harper. A bentlakásos iskolákat irányító egyházak egyébként már az 1980–90-es években bocsánatot kértek az intézetekben történt atrocitásokért. A bocsánatkérésen túl a kormány kétmilliárd kanadai dollár értékű pénzügyi kártérítést ajánlott fel a szenvedőknek.
Az egykori internáltak közül többen beszámoltak arról, hogyan verték meg őket, amiért saját nyelvükön merészeltek megszólalni, illetve arról is szóltak, hogy teljesen elvesztették kapcsolatukat a szüleikkel, illetve kultúrájukkal. Többen úgy vélik, az alkoholizmus és a drogfüggőség elterjedése az őslakosok közösségeiben a sikertelen beolvasztási politikának köszönhető.
A 33 milliós észak-amerikai országban jelenleg mintegy 1,2 millió az őslakosok száma, 48 százalékuk huszonöt éven aluli. Nehéz társadalmi helyzetükre jellemző, hogy az országos átlaghoz képest náluk háromszor magasabb a munkanélküliségi ráta, 34 százalékuk nem végzi el a középiskolát, míg kétszer többen követnek el öngyilkosságot.
Ottawához hasonlóan Canberra az ausztrál őslakóktól kért bocsánatot februárban. Kevin Rudd kormányfő elsősorban azokat a gyermekeket követte meg, akiket elszakítottak szüleiktől a XIX. századtól az 1960-as évekig tartó időszakban.