A mi kis Riviéránk

Egy kukkot sem értene a mai tinédzser a hatvanas, hetvenes évek Balatonjából. Fogalma nincs arról, milyen volt a szakszervezeti üdülőben az ismerkedési est, milyen az ORI-turné és a Márka-bárka, milyenek a nagyszámú NDK-s turisták, és milyenek az NSZK-sok. Hogy mi volt a vonzó abban a régi Balatonban, amely útlevél és szabad utazás
hiányában a magyar ember szinte egyetlen valamirevaló nyári menedéke volt, vagyis a Riviéra.
A mi Riviéránk ugyan leharcolt volt, éppen olyan, amilyen a munkásosztálynak kijárt, ám megfizethető. Baj akkor lett, amikor az elvtársak nekiálltak elrendezni, amit a természet elmulasztott: partot tölteni, egymásnak parti telkeket osztogatni, lecsapolni a Kis-Balatont, lángossütödéket és maszek kolbászárudákat nyitni, ezek fáradt olaját a tóba üríteni, és főleg elfelejtettek csatornázni, gondolván, a nagy víz mindent kibír. Az elvtársi rendszerben persze nem csak rendetlenség, rend is volt. Legalábbis rendszer, amelynek nem parancsolt a tőke, hiszen azt az elvtársak valamikor még nagyon utálták. Ma már erre nem nagyon emlékeznek. A mai Balatont Sólyom László minden tiszteletre méltó ellenállása ellenére sem lehet megmenteni attól, hogy privát tó legyen. A partját már kiárusították, és előbb-utóbb felépülnek a zárt luxusnyaraló-telepek, az ex-
kluzív vitorlás kikötők is – külföldi vendégeknek, magyar személyzettel. És nem lesz béke a Balaton körül soha azért sem, mert mindig lesz, aki nyaralás alatt pihenni akar, és lesz, aki szórakozni.
Ha már a közszolgálati rádiónak nincs kapacitása arra, hogy folytassa a hagyományt, és rendszeres élő hírszolgáltatást szervezzen a Balaton körül, bár lehet, hogy ez is már csak amolyan szocialista csökevényszokás lenne, akkor kénytelen a téma kapcsán az archívumában kutatni, bár ez nyáron bevett szokás. A Rékai Gábor vezette Hangalbum című műsor legutóbb régi Balatoni nyarakat idézett fel, egy kevés Németh Lászlóval, aki a tóhoz való fizikai és szellemi viszonyáról beszélt, némi kultúrtörténettel, többnyire pedig humoros felvételekkel. Kabaréjelenetek a korszak java terméséből. Hogy mitől épp ez a java? Bizony attól, hogy miközben már semmi sincs úgy, mégis majdnem minden ugyanaz. A díszlet változott, a magyar változatlan maradt. Nehezen felejti a szocializmusban oktatott leckét: az ügyeskedés a boldogulás alapja. És annak is nehéz kibújnia a bőréből, aki vendégként a szakszervezeti üdülőkben szocializálódott. Jobb volt vagy rosszabb? A tömegközlekedés éppoly csapnivaló, lepusztult és lassú, csak olcsóbb.
A strandokon éppúgy ráléptünk mezítláb a barackmagra, mint manapság, és a magyar éppúgy elüldögél a törölközőjén a csikkjei között, mint régen. Közben folyamatosan keressük a kitörési pontokat.
Valamit nagyon tudnak az osztrákok, hogy még a semmit is jól el tudják adni – sóhajtott nemrég irigykedve egy ismerősöm. Ideje lenne átkukucskálni a szomszédba.
(Hangalbum, MR1-Kossuth.)