HospInvest: üzlet és egészség

Minden jel arra mutat, hogy Mikola István Kiskunhalason elhangzott kijelentése, amely szerint „helye van az egészségügyben a magántőke bevonásának szakmai vállalkozásokon keresztül, megfelelő korlátokkal”, végül nem kavart akkora botrányt a Fideszen belül, mint amilyet az előjelek ígértek. A legnagyobb ellenzéki párt egyik vezető szakpolitikusa annak a HospInvest Zrt.-nek az irányítása alatt álló kórházban tett látogatást a szocialista Kökény Mihály társaságában, amely cég jelenleg is a napi hírek középpontjában áll, mégpedig az egri Markhot Ferenc Kórház privatizációja kapcsán. Mikola szavai politikai értelemben hibának minősíthetők. A hevesi megyeszékhelyen lévő kórház magánosításának terve a szocialista irányítás alatt álló megyei közgyűléshez kötődik. Ez azt jelenti, hogy az ellene tiltakozó kórházi alkalmazottak, helyi politikusok és civilek egyben a baloldali kormány egészségügyi politikájával szemben is protestálnak, ami viszont már messze túlmutat Eger városának határain. Lokális érdekeik szinkronba kerültek a Fidesz céljaival.
Az ellenzéki párt évek óta azért küzd, hogy állami, illetve önkormányzati irányítás alatt maradjanak a kórházak, emellett az egészségbiztosítási rendszerben is maradjon meg az állami felelősségvállalás. Ez azonban nem a magántőke teljes elutasítását és a vele szemben megnyilvánuló ellenséges viszonyt jelenti. Sokkal inkább az MSZP és az SZDSZ privatizációs programjának és a mögötte álló, számottevő társadalmi támogatottságot nem élvező gazdasági és egészségbiztosítási filozófiának az elvetéséről van szó. Az Orbán Viktor pártelnök által az egri polgármesternek címzett nyílt levél szavai is egyértelműen erre utalnak: „a Fidesz a kezdetektől fogva elutasítja azt a kormányzati szándékot, amely tág teret akar nyitni az egészségügyben a profithajhászásnak és a nyakló nélküli privatizációnak”, illetve „a magántőkének csak szakmai alapon, szigorú korlátok mellett, a közösségi tulajdon többségben maradása esetén van helye az egészségügyben”. A több ezer milliárd forintnyi értékről és a pénzben kifejezhetetlen tízmillió emberéletről folyó vitában már két népszavazásra is sor került a baloldali kormány hat évvel ezelőtti hatalomra jutása óta. Bár a kórházak magánosításának tilalmáról szóló 2004. december 5-i referendum néhány ezer szavazat híján eredménytelennek bizonyult, az idei március 9-i megméretés pedig a vizitdíj és a kórházi ápolási díj eltörléséről szólt, végkövetkeztetésként mégis levonható, hogy az urnáknál megjelenő választópolgárok elsöprő többsége mindkét esetben a Fidesz egészségügyi koncepciója mellett foglalt állást. A baloldali, talán még a liberális szavazók egy része is inkább az állami befolyás megőrzése mellett tette le a voksát.
A szakmai háttérrel a Fideszben korábban sem volt gond, ám Mikola István kiskunhalasi elszólása azt sugallja, hogy az egység hiányzik. Ráadásul éppen az a szakpolitikus került szembe egy rövid közszereplés erejéig a párt kommunikációs stratégiájával, akit széles körben úgy tartanak számon, mint egy leendő jobboldali kormány kulcsemberét. A választópolgárok szemében immár csaknem egy évtizede ő személyesíti meg a Fidesz egészségügyi programját. Korábban is köztudott volt, hogy a párton belül számtalan részletkérdésben nézetkülönbségek vannak az egyes szakértői csoportok között, ám a legfontosabb kérdésekben (kórház-privatizáció, egészségbiztosítási pénztár) összhang uralkodott. A fő csapásvonaltól csupán néhány önkormányzat tért el. Ennek az összhangnak a megbomlása azt a veszélyt rejtheti magában, hogy a párton belüli hatalmi harcok kialakulása esetén a kevésbé elkötelezett választói csoportok egy része elbizonytalanodik. Amennyiben ennek hatására a szocialisták sorai összezáródnak, akkor Gyurcsány pozíciói is megerősödhetnek. Ez pedig végképp nem érdeke a Fidesznek. Különösen kockázatos a nyílt kiállás egy olyan magáncég, nevezetesen HospInvest mellett, amelynek terjeszkedése a két nagy párt közötti politikai küzdelemnek is része. Analógiaként érdemes felidézni az emlékezetben, hogy amikor a polgári kormány idején a Vegyépszer lett az autópálya-építések legfőbb kivitelezője, egyetlen szocialista politikus sem akadt, aki szavaival támogatta volna az említett céget. Az akkori baloldal olyan csodálatos összhangban folytatta a Vegyépszer elleni kampányát, mintha egy ugyanazon kottából olvasó férfikórus lett volna, időnként Lendvai Ildikó mezzoszopránjával színesítve. Végül nem csupán a kommunikációs csatát, hanem a 2002-es választásokat is ők nyerték meg. Részben éppen azért, mert vérbeli papagájkommandóként hibátlanul végig tudták vinni a „Le a Vegyépszerrel!” című stratégiát, és közben senki nem lépett ki a sorból.
Mikola István rengeteget dolgozott azért, hogy az elmúlt négy év népszavazásain hatalmas fölénnyel diadalmaskodjon a Fidesz álláspontja. Szintén az ő érdeme, hogy a polgári párt a hétköznapi ember számára sokszor követhetetlen szakpolitikai vitákból is rendre győztesen került ki. Ha visszagondolunk arra, hogy a 2006-os parlamenti választások elvesztésében milyen szerepet játszott néhány szerencsétlenül megfogalmazott, az eredeti szövegkörnyezetből kiragadott kijelentésével, akár elismeréssel is adózhatunk neki, hiszen nagyon mélyről indulva küzdötte vissza magát a belpolitikai élvonalba. Neki és pártjának is elemi érdeke, hogy sikerüljön minél előbb tisztázni a most napvilágra került ellentéteket, és olyan megoldás szülessen, ami nem gyengíti a Fidesz leendő választási győzelmi esélyeit.