A pihenni akarók Mekkája a Tiszánál

A pesti flaszter kályhamelegétől menekülni óhajtó polgár szívesebben megy olyan helyre, ahol csönd, nyugalom várja, nem pedig zajos strandélet, külföldi turisták, haszonleső idényárusok. Ha olyan településre szeretnénk menni, amelyet a „széles néptömegek” nem ismernek, ideális választás a békés, dél-alföldi Sándorfalva.

Petőfi Sándor „lenn az Alföld tengersík vidékén” érzi otthon magát, s vele együtt mindazok, akik a tág horizontot kedvelik. A látványban, míg a szem ellát, nincs is hiány, tényleg a „rónák végtelenjét látom” – állapíthatja meg az utazó Szeged felé. Hogy Petőfinél maradjunk, a „szép vagy Alföld, legalább nekem szép” előbb eszünkbe jut most dél felé tartva, mint Adytól a malomalja és a fokos, s az a sor, hogy „a Tisza-parton mit keresek”.
Szeged – tény és való – az utóbbi időben igen megszépült. A városba érkező szívesen tér be a belváros elegáns kávéházaiba, éttermeibe, amelyekben általában nem is csalatkozik. Azután elsétál a Tiszához, amely most éppen visszavonult kissé a medréből, s így végigsétálhat az erezetes, kiszáradt iszaprétegen, az ott kóválygó, magányos macskákkal együtt. Meg-tesszük az egyéb, kötelező tiszteletköröket is: elmegyünk a Dóm térre, a Mars térre viszont sietni kell, hogy elérjük a Csongrád megye legfiatalabb városába, Sándorfalvára tartó autóbuszt.
Alig húsz perc alatt, legyűrve a tizenkét kilométeres távolságot, megérkezünk a nevét Pallavicini Sándortól nyerő Sándorfalvára. A teljesen szabályos, merőleges utcákból álló települést maga a gróf alapította a XIX. század végén, amikor a nagy árvíz elsodorta a régi falut. A romba dőlt Algyő lakosainak egy része itt, a törökök által elpusztított középkori hely, Sövényháza területén telepedett meg. A külterületek jelentős része a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzethez tartozik, szikes pusztái és homoki erdője védett természeti értékek. Nincs messze az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark sem.
Úgy tűnik, a turizmusban rejlő lehetőségek nem túl vonzók a helybélieknek. Egyetlen szálláshely az idegenből érkező számára az egyébként igen házias Fajka Panzió a Május 1. tér 4.-ben. Maga a tulajdonos is itt lakik, egy kedves hölgy, aki a földszinten italválasztékban igen gazdag bárt üzemeltet. Kérésre főz is, a reggeli például a szalonnás-hagymás rántotta, amelyet úgy készítenek el, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A tojást nem sütik túl, az üveges, apróra vágott hús viszont kibontja ízeit, s tapintatosan átjárja a gőzölgő tányéron elénk tett finom étket. Paradicsom, paprika, ropogós fehérkenyér, kávé és tea kíséri a hamar
villára kerülő falatokat. A szállás csöndesen húzódik meg a tetőtérben: messzire elnyúló kilátás, tévé, s az egyéb, ma már szinte kötelezőnek tekinthető kiegészítők. Boldogan állapítjuk meg azt is, végre kényelmes ágyat kapunk egy hazai panzióban! Ideális hely a város forgatagából idemenekülő szerelmeseknek: kulcsot adnak a házhoz, s a vendég akkor jön-megy, amikor csak kedve támad hozzá. Kedve pedig támad, hiszen csalogatja a település szélén álló két bányató, az egyikben fürödni is lehet. Már ahol nincsenek ott a maguk elé meredő, megszállott pecások, akik rögtön zsákmányaikkal dicsekednek: kárászt fogok nyakra-főre – mondja egyikük. A víz illata jellegzetesen bányatavi: mintha gyógynövényeket szórtak volna a mederbe, s mi egészen úgy érezzük magunkat, mintha a budakalászi bágerben úsznánk. A különbség annyi, hogy itt nem láthatunk meztelen németeket – szerencsére.
A környék egyébként bővelkedik a strandokban. Ha valaki ellátogat Algyőre (a nagyközség Sándorfalva keleti szomszédja), s a víz-imádás „korszerűbb” módjait kedveli, felkeresheti a Borbála Fürdőt. A helyi termálforrás közelében kialakított korszerű uszodában félmeleg tanmedence, harmincöt fokos, bizsergető élményfürdő, pezsgőfürdő, gyermekmedence, szolárium, jakuzzi várja a relaxálni vágyókat. Az átható gőz sajátos gyógyvízszaga kellemesen érvényesül az egész fürdőkomplexumban. A természetkedvelők persze inkább a Tisza-partot választják. Az ártér füzeseiben védett növények és madarak élnek, a vízpartokon élénk horgászélet zajlik. A vadregényes területen kiépített, csaknem másfél kilométer hosszú kerékpáros túraút található, s ha valaki nem tart a folyó sodrásától, lehet csónakázni is. A közelben működő szabad stranddal nagyobb gondok vannak. A meghitt, homokos partszakaszon elvileg tilos a fürdőzés, erre tábla figyelmeztet. A rendelkezést persze nem mindenki tartja be. Sajnos, a természeti adottságokat itt sem használják ki eléggé: egyetlen panziót, magánszállást sem találunk.