A velünk élő olimpiai böszme

Női kézilabda-válogatottunk abban a tudatban készült tegnap az Oroszország elleni mérkőzésre, hogy kiharcolhatja a negyeddöntőbe kerülést, aztán mire megérkezett a csarnokba, kiderült, hogy a továbbjutás már meg is van. A csoport két korábbi mérkőzésén ugyanis két, a szenzáció határát súroló meglepetés született: Brazília 33-32-re verte a Koreai Köztársaságot, Svédország pedig 27-26-ra Németországot. Így végérvényessé vált, hogy a brazil, svéd, német trió három tagjából csak egynek marad hely a legjobb nyolc között.
Ezért a mieink bénító tét nélkül kézilabdázhattak – utóbb úgy tűnt, mintha túlságosan meg is könnyebbültek volna –, az oroszok pedig Karejeva nélkül. A Poltorackaja melletti másik háromszoros világbajnok megsérült, a padon ücsörgött, és érdeklődésemre Jevgenyij Trefilov szövetségi kapitány azt sóhajtotta: komoly az ügy, az olimpiát ki kell hagynia. A tavaly decemberben vb-aranyérmes alakulat azonban inkább erősödött, mintsem gyengült, hisz visszatért a keretbe Bliznova és Marennyikova. Zuhogni is kezdtek a hálónkba az átlövésgólok, és ha említhető egyáltalán valami, ami nem erőssége Pálinger Katalinnak, akkor ezek hárítása. Valamelyest rendeződött a védelem, a 10. percre kialakult 4-8-at így a 20. percre sikerült 11-11-re kiegyenlíteni, és amikor Görbicz Anita betörésből, háttal a kapunak először szerezte meg a vezetést (13-12), még maga Gyurcsány Ferenc is talpra ugrott.
A miniszterelnök ugyanis a helyszínen tekintette meg a mérkőzést, és olyan műsort csapott, amilyet sporteseményen húszéves újságírói pályafutásom során állam- vagy kormányfőtől soha, sehol nem láttam. Még világbajnoki döntőn sem, a tegnapi ráadásul csoportmeccs volt… A magyar góloknál a levegőt öklözte, az ellenfél kapufára vágott hetesét látványosan megtapsolta, a hibáknál az asztalt csapdosta, szokásos, élénk gesztusaival kísért minden rezdülést, olykor pedig körülhordozta a tekintetét, felmérendő a hatást. Legalábbis az első félidőben, mert szünetben koncepciót váltott, átvedlett visszafogott államférfivá.
E betétprogram persze egyáltalán nem volt meglepő, mint ahogyan az sem, hogy az oroszok 16-15-ös félidő után a második félidőben, fizikai fölényüket érvényesítve 33-24-re simán győztek. A magyarok ki nem kényszerített hibáikkal és rossz passzaikkal is asszisztáltak ehhez, a kilencgólos verés nemcsak bántó, de káros is, mert a harmadik hely is elúszhat rajta. Abban az esetben, ha vasárnap válogatottunk úgy kap ki Koreától, és veri meg egyidejűleg Brazília Svédországot, hogy a két találkozó összesített gólkülönbsége meghaladja a nyolcat, mert magyar–brazil összevetésben az állás pillanatnyilag plusz nyolc ide.
A negyedik „jutalma” pedig a keddi negyeddöntőben a norvég– román rangadó győztese lesz, úgyhogy ettől igazán megkímélhetnénk magunkat. Tehát le kellene gyűrni Koreát – Ferling Bernadett és Pálinger Katalin is azt emelte ki, hogy a miénkhez hasonlóan kétarcú csapat, az esély tehát mindenképpen adott –, és másodikként szembetalálkozni az odaát harmadik franciákkal. Hisz annyi mindenért vissza lehetne vágni nekik: a 2003-as vb-döntőért, a 2004-es olimpiai negyeddöntőért, és tavalyi párizsi vb-helyosztóért. És akkor még belül maradtunk a harmadik évezred és a női kézilabda keretein…