Csapataink harcban állnak

A különféle csarnokokban záporoznak a magyarokat sújtó pofonok és csapások, de vízközelben még egészen jól érezhetjük magunkat. Cseh László harmadik ezüstje után ugyanis tegnap női pólóválogatottunk is hozta az eddig lehetséges maximumot: csoportelső lett. Ezzel egyben máris legjobb olimpiai szereplését produkálta, hiszen bejutott az elődöntőbe, ahol jövő kedden az Olaszország–Hollandia találkozó győztesével csap össze.
A női vízilabda 2000 óta szerepel az olimpia műsorán, a magyar válogatott a nyitányról lemaradt, 2004-ben pedig hatodik lett, Pekingben már nem végezhet lejjebb a negyedik helynél. Feljebb viszont még bőven, ha megőrzi eddigi formáját és szerencséjét. Félreértés ne essék, a görögök tegnapi 10-4-es legyőzése simán ment Fortuna nélkül is, hiszen a mieink a kezdeti elfogódottság után 1-2-ről 9-2-re fordítottak. Korábban azonban két hajszálon függő, döntő momentum is kellett ehhez az elsőséghez; az elsőt Pelle Anikónak, a másodikat Greg McFaddennek köszönhetjük.
A magyar játékos szerdán a dudaszó előtt négy másodperccel lőtt góljával mentette döntetlenre az Ausztrália elleni mérkőzést, az ausztrálok szövetségi kapitánya pedig tegnap csapata kétgólos vezetésénél azt hitte, övék a labda, tévedésből időt kért, amiért ötméteressel büntették az együttesét. A hollandok így egy gólra felzárkóztak, és mivel Stieberék hétfőn kettővel verték őket, a csoportgyőzelemhez elég lett volna bármilyen kis különbséggel felülmúlni a görögöket. A 10-4 valóságos erődemonstráció.
Mindkét „sikerkovácsunkat” megkértük, hogy elemezze saját teljesítményét, és Pelle természetesen kedvezőbb helyzetből mondta: „Utólag nagyon felértékelődött az a gól, de nem a véletlen műve volt. Mentálisan igazán erős a csapatunk, ez a görögök ellen is érződött, és innentől nincs olyan cél előttünk, amely elérhetetlen vagy túl merész lenne.” Szegény McFadden kelletlenebbül nyilatkozott: „Ha egy játékos hibázik ekkorát, lecserélem, de én most nem kérhetek cserét. Szerencsére nem estünk ki, ezért bízom benne, hogy közösen jóvá teszszük, amit én elrontottam.”
Ez egyáltalán nem lehetetlen, hiszen nem kell egyebet tenniük, mint vasárnap a negyeddöntőben legyűrni Kínát, kedden pedig, már a fináléba kerülésért, a másik csoport élén zárt Egyesült Államokat.
A mieinknek kettő helyett egyet kell csak lépniük, de nagyobbat: kedden az Olaszország–Hollandia párharc nyertesével találkoznak. Ha a papírforma bejön, Valkai Ferenc uram Kecskeméten aligha tudja majd, melyik ujjába harapjon. Magyar oldalon játszik ugyanis Ágnes, olaszon pedig Erzsébet lánya.
Ez sem tréfa, az viszont nagyon is komoly, hogy miközben egyéniben alig terem babér a számunkra, a haditudósítások stílusában rögzíthetjük: csapataink harcban állnak.