Magyarország: Cseh-ország

Cseh László & Co. Kisebb, de tényleg csak kisebb túlzással e névvel illethetnénk a teljes magyar olimpiai csapatot, hiszen azzal, hogy világklasszis úszónk tegnap 200 vegyesen harmadik ezüstérmét is megnyerte, első öt medálunk hatvan százalékát neki köszönhetjük. A képzeletbeli „Cseh-ország” a pekingi eredményességi táblázaton megelőzné többek között Svédországot, Dániát, Norvégiát, Ausztriát, Horvátországot, Törökországot, Brazíliát és Argentínát. Ám mielőtt abba az illúzióba ringatnánk magunkat, mi lenne még Michael Phelps nélkül, csendesen tegyük fel azt a kérdést is: mi lenne Cseh László nélkül? A lesújtó választ meg sem kell fogalmazni.

Michael Phelps tegnap délelőtt két, tőle egészen szokatlan dolgot művelt. A 200 vegyes döntője előtt lábait remegtetve, látványosan idegeskedett, utána pedig levegő után kapkodva lihegett. Igaz, e két momentum között megint nyert, saját olimpiai összesítésében tizenkettedszer, Pekingben hatodszor, Cseh László előtt harmadszor. Utólag bevallhatjuk, titokban bíztunk a meglepetésben, már fogalmazgattam is magamban a tudósítás kezdetét, amely úgy szólt volna: Mark Spitz hálás lehet Cseh Lászlónak, de Magyarország még inkább. Miután Phelps mégis besöpörte az aranyat, egyre valószínűbb, hogy megdönti Spitz müncheni rekordját, de az aktualitását vesztett nyitómondat második fele ettől még igaz.
Turi György edző szerdán, a minden korábbinál szorosabb versenyt hozott kétszáz pillangó után azt tippelte, a 200 vegyes még nagyobb meccs lesz, és az első száz ezt igazolni is látszott. Fél távnál csupán öt századdal fordult Laci az amerikai fenomén mögött, aki azonban mellen elhúzott tőle, és a hajrában, gyorson már a második helyért kellett kapaszkodnia. Lochte ugyanis egyre jobban fenyegetett, de végül egyetlen századnyit sikerült megőrizni az előnyből. Talán azért, mert a harmadik helyezett nem egészen fél órával korábban 200 háton kipréselt már magából egy világrekordot, talán azért, mert bevált a taktika. Erről Turi György számolt be, miután azt kérdeztük tőle: a remélt nagy meccs elmaradásának inkább Phelps vagy Cseh volt az oka? „Laci és én, illetve a taktikánk. Nem tagadom, mindent egy lapra tettünk fel, arra, hogy kamikaze módjára kell kezdeni, ezzel kifárasztani és demoralizálni Lochtét. Ez be is jött, mellen viszont gyengébben ment Laci a vártnál, így nyerhetett Phelps könnyebben, mint 200 pillangón.” A számok nyelvén ez annyit tesz, hogy Phelps 1:54,23-mal világ-, Cseh pedig 1:56,52-vel Európa-csúcsot úszott. Tehát ment minden, szokás szerint.
Amit az ezüstérmes egyáltalán nem bánt. A 400 vegyes után úgy fogalmazott, elégedett, de még nem boldog, a 200 pillangót követően kijelentette, most egyszerre elégedett és boldog, tegnap pedig, utalva a korábbiakra, csak annyit mondott: „Boldog vagyok.” Aztán sietett is az eredményhirdetésre, ahol apróbb riadalmat okozott azzal, hogy a dobogón állva éppen Phelps figyelmességére szorult, mert picit megszédült. Ebben a magasságban ennyi persze belefér.
Annál is inkább, mert pár perc múlva már azt mondta, nincs semmi probléma, majd szereplése általános értékelésével folytatta: „Természetesen előzetesen is gondolkodtam különféle helyezésekben, de három ezüstöt remélni sem mertem. Phelpstől, a jobbtól nem szégyen kikapni, hiszen több úszásnemben is extraklasszis, és az állóképessége is egyedülálló.” Turi György ennél harciasabb hangon felelt annak az amerikai kollégának, aki azt tudakolta tőle, nem csalódott-e amiatt, hogy Phelps egyszerűen verhetetlen. „Egyáltalán nem vagyok csalódott, és a verhetetlenségébe sem nyugszunk bele, mert Phelps és Laci pályafutása sem ért még véget. Addig küzdünk, míg le nem győzzük” – szögezte le Turi, aztán azért azt is elárulta, hogy ez bizony nem holnap lesz. Most ugyanis hosszabb pihenő következik, a tréner legalábbis így vázolta fel a közeljövő „feladatait”: Pekingben még annyi dolgom maradt, hogy kimosom a pólómat, mert sikerült leennem, aztán ha lehet, felszállunk az első Budapestre induló gépre. Bár ha nem létezne Phelps, ez a földön kívüli lény, valószínűleg aranyhintóval mennénk haza. Otthonról szurkolunk a többieknek, Lacival pedig elmegyünk még egyet pecázni. Együtt, de nem egy csapatban. Ezután viszont azt tanácsolom neki, januárig csak akkor jöjjön le az uszodába, ha otthon elfogyott a meleg vizük.”
Ez maga lenne az idill, ha kizárólag Cseh László olimpiai szerepléséről tudósítanánk. Így azonban, hogy úszása előtt arról értesültünk, nem jutott döntőbe Sidi Péter sportlövő, majd a vívócsarnokban személyesen éltük át férfi párbajtőrözőink Kína elleni fiaskóját, és mire valamelyest felocsúdtunk, már jött is a hír, hogy Bor Barna cselgáncsozót legyőzte egy egyiptomi, virágos kedvünk elillant.
Hiszen hét versenynap szárazföldi magyar mérlege egy-egy ezüst és bronz, Cseh Lacit még visszasírjuk Pekingben.

Nélkülünk. Magyar induló nélkül érnek véget az úszóversenyek a hét végén, miután a tegnapi délutáni előfutamokban Kis Gergő 1500 m gyorson 15:09,67 perccel a 19., Dobár Éva 50 m gyorson 26,33 mp-cel a 41., Takács Krisztián szintén 50 gyorson pedig 21,84 mp-es országos csúccsal a kilencedik helyen végzett. Takács teljesítménye azonban így is bravúrszámba megy.