Már elégedett, de még nem boldog

Félúton a realitást jelentő harmadik és az álomnak is túl merész első helyezés között Cseh László másodiknak kötött ki a férfi 400 méteres vegyes úszás tegnapi döntőjében. Az első pekingi magyar érmes, egyben ismételt Európa-csúcstartó így fogalmazta meg e bravúros volta ellenére is átmenetinek tekintett állapotot: már elégedett, de még nem boldog. Edzője, Turi György szerint az majd akkor lesz, ha 2012-ben nyer 400 vegyesen. Ennek érdekében mellette az egyeduralkodó Michael Phelps is mindent megtesz, mert tegnap kijelentette, hogy utoljára állt rajthoz ebben a számban.

Úszásban az amerikai tévénézők szokásai alakították a pekingi programot, így a matiné lépett elő fő műsorszámmá; helyi idő szerint délelőtt rendezik a döntőket, előző este az időfutamokat. Ezért már szombaton kiderült, hogy vasárnap Cseh László a második idővel az ötös, Kis Gergő pedig az ötödikkel a kettes pályán vág neki majd a finálénak. Előbbi nem titkolta, hogy nem strapálta magát különösebben, utóbbinak ellenben a szava is elakadt; nem a meglepetéstől vagy a meghatottságtól, amiért 4:10.66-os idejével majd négy másodperccel megjavította egyéni legjobbját, hanem a kimerültségtől. Lochte ellenben csak lubickolt a végén, a nemzetközi közvélemény azonban így is előre odaadta volna neki az ezüstöt, mert mindenki úgy tartja, Michael Phelpsnek nincsenek hús-vér ellenfelei, csak az idő. Annak viszont két, végletes intervalluma is: a századmásodperc és az örökkévalóság. Athén hatszoros aranyérmese, talán ha akar, akkor sem tud már közepesen úszni, anynyira természetes közegévé vált a víz, hogy – ezt most sanda célzás helyett tekintsék a tudósítás egy fordulatának – egészen halfejű lett.
George Bush is ott lengette tegnap a lelátón az amerikai zászlót, bennünk pedig a remény lobogott, hiszen amikor legutóbb olimpiai úszóversenyre látogatott az Egyesült Államok hivatalban lévő elnöke, akkor Bill Clinton egy órán belül két magyar aranyat látott 1996-ban Atlantában. Hol az az egy? – kérdeztük most, és miután beletörődtünk, hogy gyakorlatilag máris Phelps zsebében, azért szorítottunk, hogy Cseh Laci legalább ne járjon úgy, mint a tavalyi vb-n, Melbourne-ben. Ha már nem tud nyerni, ettől ne törjön meg annyira, hogy második helyett ötödiknek evickél be.
Ennek a veszélye ezúttal szerencsére egyáltalán nem fenyegetett. Első számú aktív klasszisunk irtózatos tempót diktálva ötvennél még vezetett – ekkor persze attól féltünk, ez inkább öngyilkos, mintsem gyilkos kezdés –, aztán száznál már másodikként, százötvennél pedig, Lochte mögött is, harmadikként fordult. Csakhogy innen újra felfelé vitt az út, egészen az ezüstéremig és a 4:06.16-os Európa-csúcsig, amelynél Lochte egyszer az életében már repesztett jobbat, de nem tegnap. Kis Gergő a szombati hajsza után tegnap gyengébb idővel hatodiknak jött be, viszont beszédképes állapotban, ezért azt mondta: „Két célom volt, hogy olimpiai döntőben ússzak, és hogy megjavítsam Darnyi Tamás legjobb idejét. Mindkettőt teljesítettem, bár most az utolsó kétszáz már nagyon nehezemre esett.”
Phelps viszont, mert úgy kívánta a helyzet, a leggyengébb úszásnemében, mellen húzott el, és meg sem állt az újabb, 4:03.84-es világrekordig. A régit 4:05.25-tel tartotta, ha picit részrehajlók vagyunk, azt is állíthatjuk, Cseh kergette bele ebbe az újabb őrületbe. Ezt egyébként tulajdonképpen maga Phelps is megerősítette, amikor a sajtótájékoztatón azt taglalta: „Ha az edzőmet is sikerül erről meggyőznöm, most úsztam utoljára 400 vegyesen. Fél távnál még nagyon együtt haladtunk hárman, és ez szokatlan érzés volt számomra. Úgyhogy már mellen keményen beleerősítettem, és igazán nagy versenyben nyertem, mert Cseh László és Ryan Lochte is fantasztikus volt.”
Ezüstérmesünk e dicséretet még nem hallhatta, amikor megjelent az interjúk készítésére felállított vegyes zónában. Vegyes úszás után, végre nem vegyes érzelmekkel. Bár amikor nekiszegeztük az első kérdést, valamelyest visszakapcsolt, s a korábbi fordulatszámon válaszolt.
– Felhőtlenül boldog?
– Elégedett vagyok.
– Boldogság és elégedettség között van különbség?
– Majd leszek boldog is, de most elégedett vagyok. Az időmmel is, ami azért délután még jobb lett volna, és a helyezésemmel is.
– Magyarországon kívül az egész világ amerikai kettős befutóval számolt. Bravúrnak tartja Lochte legyőzését, vagy ezt már elvárta magától?
– Bíztam benne, hogy megelőzöm, nagyon „meg is halt” a végére.
– A 2007-es vb-n, Melbourne-ben az elsőség elvesztése miatti csalódottságában visszaesett ötödiknek, Pekingben ezzel szemben keményen küzdött az ezüstért. Ennyire megacélozta a lelkét?
– Ezerszer erősebb vagyok lélekben, mint akkor. Melbourne kisebb megingás volt, de az edzőm mellett szinte mindenki nagyon sokat segített abban, hogy túljussak rajta.
Tökéletesen sikerült, és a tanítványa által is magasztalt tréner, Turi György az alkalomhoz illő méretű mosollyal ünnepelt, majd segített az elégedett kontra boldog látszatellentét feloldásában is: „Laci boldog majd négy év múlva lesz, amikor Londonban négyszáz vegyesen olimpiai bajnoki címet nyer.”
Alig várjuk. De addig még itt, Pekingben is összekapirgálhatna valamit kétszázon.

Nincs továbbjutó. Azok az úszók, akik a délutáni előfutamban szerepeltek – Szepesi Nikolett (100 m hát), Kovács Norbert (200 gyors), Pecz Réka (100 m mell), Rudolf Roland (100 m hát) és Kapás Boglárka (400 m gyors), valamint a hajnalban versenyző Dara Eszter (100 m pillangó) –, nem jutottak tovább az elődöntőbe, illetve a fináléba.