Nem bontottak, loptak

Engedély nélkül kezdtek el bontani két műemlékvédelem alatt álló ingatlant a budapesti Akácfa utcában – adta hírül a hvg.hu internetes portálra hivatkozva a távirati iroda. Az épületeket valójában nem bontották, hanem lomtalanítás indult, ez idő alatt kezdték szétlopkodni a házakat. A tulajdonos ismeretlen tettes ellen feljelentést tett.

Közel a Klauzál téri csarnokhoz, a VII. kerületi Akácfa utca 47–49.-ben lépcsőkorlátot, ablakokat szedtek ki, de még a tetőről is ellopták a bádogot. Mindez műemlékvédelem alatt álló házakban, bontási engedély nélkül történt. Lapunk viszont úgy tudja, bontás valójában nem történt, hanem a házak tulajdonosa lomtalanításra adott megbízást. A lomtalanítás címén azonban ismeretlenek elkezdték szétlopkodni az üresen álló házakat, akik ellen a tulajdonos rendőrségi feljelentést tett.
Az Akácfa utcai két, U alakú ház belső szárnyait tervezik majd kibontani, de az építtetőknek még sem bontási, sem építési engedélyük nincs – állt a híradásban, miután említést tett az illegális bontókról. Az építtetők és az illegális bontók, vagyis a tolvajok azonban nem egy társaságba tartoznak. Az ügy érdekességének tartja az internetes portál, hogy az átépítéshez szükséges terveket Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnökének irodája készítette. Tény viszont, az átépítési tervek több éve készültek el, jóval korábban, hogy Mezős elvállalta a KÖH elnöki tisztét. Az építkezés engedélyeztetési eljárását egyébként még a lopás előtt a tulajdonos kérésére felfüggesztették a beruházással összefüggő néhány kérdés tisztázásáig.
Egyelőre nincs pontos statisztika arról, hogy évente hány hasonló bűncselekmény történik hazánkban. Az utóbb nagy nyilvánosságot kapott köztéri és temetői szobrok folyamatos lopkodásakor kiderült: a szobortolvajok évente több tíz millió forintos kárt okoznak, ugyanakkor az eszmei kár felbecsülhetetlen, sok műalkotást ugyanis nem lehet újraönteni. (A színesfémtolvajok, akik nem csak műalkotásokra specializálódnak, minden évben milliárdos, egyes becslések szerint akár tízmilliárdos kárt is okozhatnak az országnak.) Egyébként évente 140 ezer tonna színesfémhulladék kerül ki az országból.
Kérdéses azonban, hogy az Akácfa utcai lépcsőkorlát vagy tetőbádog színesfém-kereskedőknél köt-e majd ki, vagy máshol „hasznosítják”. Az ezredforduló előtt nagy divatja volt más, akár iparművészeti értékű holmik eltulajdonításának. Egy időben – leginkább a fővárosban – nemcsak kapukilincseket, hanem a bérházak régi kapuját is előszeretettel ellopták. Többen Nyugat-Európában, egyesek Hollandiában véltek felismerni pesti kapukat. Mindenesetre a kaputolvajok nem állítottak májusfát a pesti bérházak udvarán, ha iparművészeti értékű öntöttvas falikútra bukkantak, azt is elvitték.
Az Akácfa utcához közeli Dohány utcában található Hungária fürdőben – mielőtt az teljesen lerobbant volna – sem volt ismeretlen a lopás. Ott nem csak fémet loptak, a díszes csempéket is el-elvitték a „gyűjtők”.